2016. június 15. - Professzor dr. Vasas Joachim kandidátus, középiskolai igazgató, hetven esztendősen is aktív pedagógus. A tanári hivatással több, mint fél évszázada jegyezte el magát, közel húsz éve irányít középiskolát. Ezért is faggattuk arról, hogy miként látja mindazt, ami ma a közoktatásban történik.
Az Egri Szakképzési Centrum hét iskolája egyikének, a Pozsonyi utcai kereskedelmi, vendéglátóipari és mezőgazdasági középiskolának az igazgatója dr. Vasas Joachim kandidátus, címzetes egyetemi és kinevezett főiskolai tanár. Minden reggel 6 órára jár be az intézménybe, napi három órát alszik. Mint fogalmaz, ő igazán komolyan veszi a mondást: aki sokat alszik, keveset él. Az élete 1966-tól kötődik a pedagógus pályához. Matematika műszaki szakon kezdte Egerben és összesen hét szakot, egy C-típusús felsőfokú nyelvvizsgát szerzett meg, s időközben társadalomtudomány irányába ment. A felsőoktatásban is sok helyen tanított, így a gödöllői, a miskolci egyetem, az egri és az időközben megszűnt salgótarjáni főiskolán. Jelenleg Gyöngyösön tanít.
Több mint negyven éve foglalkozok agrártörténettel, a nemzeti vidékfejlesztési stratégia fő kérdéseivel, vidékszociológiával, gazdaságtörténettel, illetve a legújabb kor kérdéseivel. Szakmai publikációim száma meghaladja a 370-et. Az utóbbi öt évben tíz könyvet írtam. Az első könyv alakban megjelent publikációm: Néhány matematikai végtelen filozófiai problémái. Ezzel nyertem 1969-ben országos tudományos diákköri versenyt. Történelem, filozófia, matematika, határtudományi témakörében is benne vagyok – sorolja a direktor, aki korábban az egri mezőgazdasági, illetve a mátrafüredi erdészeti középiskolát is irányította.
A mezőgazdasági szakközépiskola éléről az egri uszoda építésének megszavazása miatt rúgták ki – idézi a másfél évtizedes történetet: az egri közgyűlésben a testület összetétele miatt a mérleg nyelve volt akkor. Előbb fenyegették, majd ajánlottak komoly összegeket a voksáért.
– Korrumpálni nem tudtak. Akkor is azt mondtam, s tartom ma is, hogy a kömlői parasztember fiának a becsülete nem eladó – fogalmaz a direktor, aki tudományos fokozatának megszerzését követően 1988-ban lett címzetes egyetemi professzor, s akit Orbán Viktor 2010-ben főiskolai tanárrá nevezett ki.
– Tevékenységem vezérelve: felismerni a felelősséget, vállalni a felelősséget és helytállni a felismert, vállalt felelősségért. Ez vonatkozik az uszodaépítéstől kezdve a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztésére, mindenre. De a tartalma mindig az adott terület – Eger város, vagy az ország – előrehaladásának szolgálata.
A közoktatás helyzetéről
A közoktatás helyzetéről a címzetes egyetemi professzor csak tételmondatokat mond, aminek a terjedelmi korlát az oka. Nem aggódik azért, hiszen ezek a gondolatok bővebb kifejtés nélkül is egyértelműek. Ebben a sorban a fő tétel: az oktatás nemzetstratégiai, és egyidejűleg nemzetbiztonsági kérdés is, tehát amíg államok vannak, vagy lesznek a feladat is állami.
– Az az ál liberalizmus, amelyik 2010-ig elöntötte az egész társadalmat, benne az oktatást, nem folytatódhat. Sokakkal ellentétben én úgy látom, hogy további centralizáció, központosítás indokolt. Mert nagy a baj. Miért is? Ha nemzetbiztonsági, nemzeti stratégiai kérdésről van szó, akkor a feladat, miért legyen önkormányzati, miért alapítványi, miért, magán, vagy egyházi? Nem ellene vagyok ezeknek persze – teszi hozzá, majd külön is kitér az önkormányzatinál fenntartásra. Szerinte csak oda szabad adni, ahol a személyi tárgyi, pénzügyi feltételek egyidejűleg rendelkezésre állnak. Ezek általában a megyei jogú városok, vagy a húszezer körüli lélekszámot elérő települések.
– A legnagyobb problémát ma abban látom, hogy tartalmi, módszertani, irányítási és finanszírozási kérdések keverednek, és nem tudni, ki miről beszél. Világosan meg kellene mondani, hogy mi a tartalmi, irányítási, módszertani, finanszírozási feladat. Az egyik legfontosabbnak tartom: a pályára alkalmatlan pedagógusoktól tisztességgel, hangsúlyozom tisztességgel, meg kellene szabadulni – fogalmaz dr. Vasas Joachim, aki hozzáteszi nyomban, hogy másik oldalról a felnövekvő generációk fizikai állapota elszomorító, aminek a következményei fájdalmasak.
– Aggasztóan alacsony szintű a felnövekvő generáció magyarságtudata is. Pedig lenne mire büszkék lennünk. A hazához, a nemzethez, ennek a népnek a kultúrájához, sporttörténetéhez való viszonyról beszélek. A nyolcadik osztályt befejezett tanulók értő olvasása, íráskészsége, a négy számtani alapművelet ismerete is siralmas. Egyharmaduk úgy érkezik, hogy nagyon komoly problémákkal küszködik ezekben – sorolja a professzor, akinek a szabad könyvválasztás követeléséhez is van szava. Szerinte keverednek tartalmi, érzelmi, módszertani elemek.
– Teljesen egyetértek a kormányzati törekvéssel: egy tankönyv kell, de az a lehető legjobb legyen, és legalább öt évre szóljon. Ne feledjük, hogy a tankönyv nem cél, hanem eszköz, mégpedig segédeszköz. A fő kérdés ezért nem a tankönyv, hanem a pedagógus szakmai, módszertani felkészültsége. Azt vallom, hogy az oktatás azért oktatás, mert több benne az állandó elem, mint a múló politikai divat. És ne feledjük, hogy a tanulókért van az iskola a kollégium, a pedagógus.
Fél évszázados emlékmorzsák
Kömlőről elkerülve a Dobó István Gimnáziumban tanult. Kollégistaként a Petőfi, azaz a legendás „Tóka”-kollégium diákja volt. Mint fogalmaz: négy év alatt egyszer volt „bezárva” a Tóka kollégiumban, de akkor szeptembertől áprilisig. –Mindig lebuktunk. A sorstársammal a későbbi válogatott kapus Géczi Pistával jártunk így, akivel szoros barátságba kerültem. Pista fölöttem járt három évfolyammal. Akkoriban a szombat még nem volt szabad, vasárnap pedig a meccsek. Én kéziztem, ő focizott. Azóta is él a jó kapcsolat az egykori barátok, a zaránki születésű, nagy sportkarriert befutó kapus és kömlői gyerek között. Az őszi szünetre, meg télire azért hazaengedtek. 1970-ben lettem családos ember. Két nagy lányom van, az idősebb intézetvezető főorvos a fővárosban, a fiatalabb itt tanít a Bornemisszában. S. S.
