2016. augusztus 16. - A hazai farkasok egyre jobban borzolják a kedélyeket. Polanán, Besztercebánya megyében, Szlovákia legpatinásabb vadászterületén található és egy 900 m magas vulkanikus gyűrűvel körülzárt, nagyjából 20 ezer hektáron elterülő vadászati létesítmény, ahol a farkasok újabban nagy lakomákat csapnak.
Ez a hely a szlovák vadászat ékszere. Egyedüli az országban, melynek odaítélték a rendkívüli presztízst jelentő Edmond Blanc díjat. És még 1965-ben Védett Vadászati Körzetté nyilvánította az állam.
Vége a természetes szelekciónak
A védelem célja az, hogy megőrizzék az értékes kárpáti szarvas genetikáját. A Védett Vadászati Körzetben a több mint fél évszázados fennállása óta több száz szarvast fogtak be, és engedtek ki számos hazai és külföldi vadaskertbe, illetve a szabad vadászterületekre. Poľanáról származó szarvas leszármazottja a Cseh nemzeti rekord trófeát (250, 89 C.I.C. pont) felrakott szarvasbika is. Ott ahol van elég prédaállat, ott követelik a maguk részét az erdeink nagyragadozói is a medve, a hiúz és a farkas. Polanán évente 100 – 120 darab szarvast rántanak le úgy, hogy szinte mindig a leggyengébb egyed esett az áldozatul. Ez egy olyan természetes szelekciót biztosít, ami a szarvas állomány magas egészségi szintjének a fenntartását is szolgálja.
Az utóbbi időben viszont a farkasok jelentősen túllőttek a célon. Két hét alatt 5 szarvast fogtak el, köztük a vadászati létesítmény két legerősebb szarvasbikáját is felzabálták, a genetikailag két legértékesebb egyedet. A két szarvas a legjobb kondíciójukban lévő, 10 éves és 13 éves kapitális egyed voltak. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) szabályai szerint végzett értékelésen a farkasok prédájává lett két szarvasbika trófeája 215 és 230 C.I.C. pontot ért volna el, ami mindkettőnél erős aranyérmet jelent. De a bikák élő (genetikai) tenyészértéke ennél jóval magasabb. Ján Nôžka, az Állami Erdészet Kriványi Vállalatának vadászati vezetője hangsúlyozta: természetellenes, hogy a farkasok a legerősebb szarvasokat támadják. Nôžka szerint továbbá a ragadozók által okozott kár sokkal nagyobb lehet annál, mint amit a megtalált tetemek dokumentálnak. Az Állami Erdészet egy másik vezetője világosan látja farkasok természetellenes viselkedését: Szerinte annyian vannak, hogy már nincs más választásuk. Az összes kisebb és gyengébb szarvast már kiszelektálták.
Törvény védi őket
Poľana a nyilvánosság előtt egy lezárt terület. Hála egy sor szerencsés véletlennek, nekem van módom ismerni Polanát. Ismerem a válogatott és kiváló szaktudású személyzetet és többször vadásztam is ott és sok időt töltöttem ott vadmegfigyeléssel. A polanai vadászataim majdnem mindig farkasra, illetve kombinált társasvadászatokra vaddisznóra és farkasra korlátozódtak. A vadászatok és a vadmegfigyelések során sok elhullott és széttépett csülkösvadat láttam. Többségében disznó-maradványt, de volt ott elég a húsától, csontjaitól is lekopasztott szarvastetem-maradvány. Volt olyan vadásznap, hogy a hajtások alatt 13 medve járt a közelembe, némelyikük csak pár méterre tőlem. Egy 20 ezer hektáros vadászterületre ez a 13 medve is több mint sok! És mi van azokkal a macikkal, amelyeket mások is láttak a több négyzetkilométereket felölelő hajtásokban? Mennyien lehettek? Annak ellenére, hogy a ténykedése és lábaik nyoma alapján a farkasok jelenléte minden vadászaton dokumentálható volt, polanai élő farkast sosem láttam. A farkas rendkívüli óvatossága és a híres intelligenciája az esetek nagy többségében megoldotta azt, hogy a farkas időben kicsússzon a hajtásból. Az 50 – 100 embert mozgató társasvadászatok így inkább csak egészségügyi séták voltak. Sok munkát adtak a szervezőknek és szerény teríték jutott a vadászoknak. Pár elejtett disznó és néha 1-1 farkas. A farkas-hajtásokat pár éve „farkasvédelmi” okokra hivatkozva a természetvédő lobbi közbejárására az illetékes szakminisztérium betiltotta. Ma pedig ott tartunk, hogy a farkasoknak köszönhetően Szlovákia elveszítheti a genetikailag legjobb minőségű szarvas-állományát. Takács Frigyes