2005. december 17.
Hatvanöt méter magas, húsz méter széles betontorony magasodik a zempléni erdők fölé a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Telkibánya határában, a Kánya-hegyen. Hivatalos megnevezése szerint légtérrezonancia-figyelő, katonai híradás-technikai objektum.
A hegytetőről húszemeletnyi magasságba nyúló építmény jól látszik a környező településekről, így például Hollóházáról, Füzérről, Kékedről és Bózsváról, de környezetvédők azt állítják: tiszta, napos időben még a negyven kilométerre eső Novajidrányból is észrevehető.
Polgármesterek és erdőtulajdonosok szerint az építkezés titokzatos és furcsa körülmények között zajlott, a környező településeken élőknek fogalmuk sem volt róla, hogy mekkora betonmonstrum készül a hegytetőn, csak amikor az Ukrajna felé a kilátást takaró kéthektárnyi erdőt kivágták, a szemük elé tárult az óriási torony. Akkor viszont már késő volt. Az addig érintetlen zempléni erdőségek látképe alaposan megváltozott.
A füzéri és a hollóházi polgármester levélben a köztársasági elnökhöz fordult a táj elcsúfítása miatt, az egyik külföldi ökoturistákat utaztató erdőtulajdonos pedig birtokháborítás miatt pert indított a honvédség ellen. December elején az Encsi Városi Bíróság nem jogerős ítéletében megállapította a birtokháborítást. Ha az ítélet jogerőre emelkedne, el kellene bontani a szögesdrótból húzott kerítést és egyes jogászok értelmezése szerint magát a tornyot is. Erre azonban egyelőre aligha kerül sor, a honvédség ugyanis minden bizonnyal fellebbezést nyújt be. Bocskai István, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője csaknem két héttel a bírósági döntés után lapunk érdeklődésére még mindig arról számolt be, hogy az írásba foglalt ítélet kiküldését várják, és amennyiben az a minisztérium számára előnytelen lesz, akkor fellebbeznek.
A per folytatását a térségben mindenki biztosra veszi. A torony közben működik, mi több, Telkibányán már a létesítményhez tartozó szolgálati lakásokat építi a honvédség. Az oda vezényelt személyzet egyelőre bérelt szálláshelyen lakik. Azt, hogy pontosan milyen feladatot tölt be a létesítmény, a környező településeken nem tudják, aki pedig bejár az objektum területére, azt köti a titoktartás, még ha csupán annyi időre lépett is be, hogy a villanyórát leolvassa. A biztonsági őrök és a kiszolgáló személyzet egy részét - a Telkibányán megkérdezett helyi lakosok számításai szerint tizenöt-húsz férfit - a környező települések lakói közül választották ki. A berendezéseket viszont nem ők üzemeltetik, a szakmai munkát máshonnan áthelyezett katonák látják el.
A torony célját firtató kérdésünkre a honvédségi szóvivő azt válaszolja: részletek közlése nemzetbiztonsági érdeket sértene. Bocskai István annyit hozzátesz: a Kánya-hegyi berendezésnek nincs elektromágneses kisugárzása, így semmilyen egészségkárosító hatástól nem kell tartani a környéken.
A torony áll és működik. Az oda vezető utat nemrégiben leaszfaltoztatta és egy sorompóval lezárta a honvédség. Feltehetően az objektum titkosítását szolgálja, hogy az út bejárata - az összes többi erdészeti úthoz hasonlóan - földútként indul, és csak az első kanyar után folytatódik kiépítve. A sorompót még távolabb, egy kilométerrel beljebb, az erdőben helyezték el. Amikor az elmúlt napokban a helyszínen jártunk, a sorompó nyitva volt, vélhetően azért, mert az út ma még az erdőbirtokosok tulajdona.
A tornyot a tetején karikázó szögesdróttal díszített kerítés veszi körül, a sínen guruló kettős kapun tábla figyelmezteti a látogatót, hogy fegyverrel és kutyával őrzött terület előtt áll. Semmi nem történik, míg a fotós kolléga készít néhány képet a létesítményről. Pedig az utat elmagyarázó falubeliek arra készítettek fel, hogy az őrség nem szereti az idegeneket, a túrázókat, a gombázó helybelieket már a hegy derekáról durván el szokták zavarni.
A hegyet borító több mint ezerhektáros erdő a kilencvenes évek elején lett kárpótlási jegyre vásárolt magánerdő, amelyet a Kánya-hegyi Erdőbirtokos Társulat kezel. Egész pontosan 146 személy osztatlan közös tulajdonát képezi. A honvédség az ezer hektárból egy 1,2 hektáros területet, valamint az oda vezető erdei utat használja.
- Az erdőtulajdonosok többségének nincs kifogása a torony ellen - állítja Boda Zoltán, a társulat elnöke. - A hegytetőn harminchektáros területen négy-öt évvel korábban kitermelték a fákat, így pénzben kifejezhető veszteség nem érte a tulajdonosokat. Amikor a honvédség bejelentette igényét a területre, az erdőbirtokosok úgy gondolták, két lehetőségünk van: megegyezünk az árról, vagy kisajátítják a területet. A közgyűlés végül úgy döntött, nem pénzt, hanem csereterületet kérünk. Később kiderült, hogy az államkincstár nem rendelkezhet szabadon a szomszédos erdőkkel, ezért a csere meghiúsult. A honvédség ezután indította a kisajátítási eljárást, de a telekmegosztással kapcsolatban jogi aggályok merültek fel. Közben telt az idő. A torony megépült, a jogi kérdések rendezésééig a honvédség bérleti díjat fizet az erdőbirtokosságnak. Itt tartunk.
A közgazdász végzettsége ellenére erdészként dolgozó telkibányai férfi azt mondja: a helybeliek örülnek a létesítménynek, mert munkahelyeket hozott a községbe, és nem felejtik el azt sem, hogy a haza védelmét szolgáló létesítmény épült a falu határában. Azt már Mester Lászlóné polgármester teszi hozzá, hogy Zemplén hegycsúcsain számos más torony is látható: tv-átjátszó állomások, rádiótelefon-szolgáltató társaságok adói állnak különféle magaslatokon, azok ellen mégsem tiltakozik senki. Hiszen ha leszerelnék őket, nem lehetne tévét nézni, sem rádiótelefont használni. A polgármester asszony szerint a honvédség megjelenése fordulópont lehet a 726 lelkes település életében, ahol magas a munkanélküliség, és lassan elöregszik a lakosság.
A szomszéd faluban, Füzér utcáin megszólított lakók viszont azt mondják: könnyű Telkibányán a torony előnyeiről beszéli, amikor onnan nem is látszik a torony. Bezzeg Füzérről még éjjel is nézhetik a kivilágított objektumot. A torony ma már a település turisztikai látványosságait bemutató propagandakiadványban is felfedezhető, mégpedig a várból látható panorámát bemutató képen.
- Amikor az idelátogató vendégek arról érdeklődnek, mi ez a magas építmény ott a hegyen, azt szoktam felelni, ne is kérdezzétek, inkább mutatok valami mást - meséli Horváth Jenő erdész, a füzéri erdőbirtokosság elnöke, aki tiszteletdíjas polgármesterként irányítja az 550 lakosú település életét. - Nem hiszem, hogy magyarázatra szorulna, miért nem reklámozzuk a tornyot. Ki jön szívesen kikapcsolódni egy katonai létesítmény tövébe? Márpedig ennek a térségnek az erdők és a háborítatlan természeti értékekre épülő idegenforgalom az egyetlen esélye a kilábalásra.
Horváth Jenő szerint a torony és a hozzá vezető út (a műszakváltások miatt állandósult forgalommal) számos védett állat- és növényfaj életterét tette tönkre. A környéken vadcsapások, éjszakai beállóhelyek szűntek meg. A Kánya-hegyen pedig olyan fokozottan védett madárfajok élnek, mint a parlagi sas, az uráli bagoly és a kabasólyom.
- A természetvédelmi kérdéseket eddig komolyan vette a hatóság - folytatja a polgármester. - Ha Füzéren egy idős lakó szerette volna bevezetni a gázt, engedélyt kellett kérnie ahhoz, hogy az utcaképet a konvektor szellőzőnyílását takaró 30×30 centiméteres lemezekkel megváltoztassa. Ehhez képest a torony úgy épült meg, hogy nem készült róla környezetvédelmi hatástanulmány.
Arra a kérdésre, mit tartana megfelelő megoldásnak, a füzéri polgármester határozott választ ad: az eredeti állapot visszaállítását, a teljes bontást tartaná ideálisnak. Példaként a Citadellán épült teraszt említi, ahol egy jogsértő módon épült létesítményt, ha nem is könnyen, de végül elbontatott a hatóság.
A pert indító erdőbirtokos Budapesten, a belvárosban él, vállalkozásáról annyit árul el, hogy belföldi területek bemutatásával foglalkozik, egyebek között a 800 ezer tagot számláló Brit Királyi Madártani Társaság, a Holland Királyi Természetrajzi Társaság és néhány ökoturizmus iránt elkötelezett szervezet vendégeit kalauzolja a Hortobágy, Tokaj és Zemplén területein. Perlaki Tamás magától értetődőnek találta, hogy a torony építése miatt jogorvoslatot kell kérnie.
A pert indító férfi hatalmas iratanyagot gyűjtött össze a honvédségi építkezésről, de miután az iratokat 2002-ben a honvédség titkosította, nála sincs meg minden. Dokumentumai alapján arról számol be, hogy a közeli Fóny község jegyzője a 2001 nyarán kezdődött építkezéshez utólag, 2001. szeptember 20-án elvi építési engedélyt állított ki, de csak egy darab toronyról, miközben akkor már négy fémszerkezet állt. A tényleges építési engedélyt 2002. március 28-án a gönci jegyző adta ki, ez Perlaki Tamás információi szerint egy toronyra, gépkocsitárolóra és az őrkutyák boxaira szólt.
- Mindenki azt hitte, hogy ez a rácsszerkezetű fémtorony építésének utólagos legalizálása - állítja az erdőbirtokos. - Ezt az erdőtulajdonosok nagy része még el is fogadta volna. A történet azonban itt nem állt meg. Úgy gondolom, hogy a Zengőn kibontakozott ellenállásból okulva a honvédség taktikát váltott, és a szakhatósági engedélyek és az ingatlantulajdonosok hozzájárulása nélkül, rohammunkában megépítette a bázist, majd egy kilobbizott kormányrendeletre hivatkozva magához vonta és titkosította az ügy iratait. Ezt követően megkezdődött a 65 méter magas betontorony építése, majd annak elkészülte után a négy kisebb fémtornyot elbontották.
Arról, hogy mi történik a Kánya-hegyen, az erdőbirtokosoknak 2002 után senki nem adott tájékoztatást. Az ügyben keletkezett iratokba való betekintést a honvédség megtagadta. Perlaki Tamás előbb az encsi városi ügyészséghez fordult, amely törvénysértőnek minősítette a torony építési engedélyét, de az iratokba a polgári ügyészek sem tekinthettek be. Ezt követően a Budapesti Katonai Ügyészségre nyújtott be egy beadványt. A katonai ügyészség 138 nap után megállapította saját illetékességének hiányát.
- A betontornyot és a hozzá vezető utat 2002 novembere és 2003 január között rekordgyorsasággal építették meg, miközben voltak napok, amikor mínusz 15 fokos hideg is hátráltatta a munkát - állítja Perlaki Tamás. - Ezt követően a Honvédelmi Minisztérium már nem tárgyalt tovább a tulajdonosokkal az erdőterületek cseréjéről, hanem kisajátítási kérelmet nyújtott be a létesítményre és az útra. Amikor pedig a telekmegosztással kapcsolatban jogi aggályok merültek fel, kisajátítási kérelmét csaknem az egész völgyre kiterjesztette. A kisajátítás nem zárult le, a honvédség kérelmének elfogadása azonban katonai zónává tenné az észak-zempléni tájat. Nem maradt más választásom, mint megindítani a birtokháborítási pert, amelyet első fokon meg is nyertem.
A honvédségi sajtószóvivő érdeklődésünkre azt közölte: a Kánya-hegyi létesítmény építkezése az erdőbirtokosok tudtával és beleegyezésével, érvényes építési engedély birtokában valósult meg. A terület tulajdoni viszonyairól azt mondta: a kisajátítási eljárás folyamatban van, a tulajdonosokat ennek végén kártalanítani fogják. Bocskai István szerint az érintett településeket lakossági fórumokon tájékoztatták, a minisztériumhoz eljuttatott kérdésekre pedig érdemi választ adtak.
Hollóháza polgármestere vitatja, hogy érdemi tájékoztatást kaptak volna. Koleszár Sándor szerint lakossági fórumot már csak a torony megépítése után Pálházán egyszer tartott a honvédség, de sok kérdésre akkor sem kaptak választ.
Hollóháza több utcájából is kitűnően látszik a torony. Az utcán megszólított járókelők nem örülnek a látványnak. Az egyik férfi azt mondja, elhiszik, hogy nincs sugárzása a berendezésnek, mivel ez egy légteret lehallgató berendezés, viszont amióta itt áll a torony, ő a mobiltelefonján semmilyen magánügyről nem beszél. Nem hiszi ugyan, hogy a toronyban bárkit is az ő magánélete érdekelne, de ha egyszer valakinek "ott fent" szórakozni támadna kedve, bárki telefonjába belehallgathatna. Legalábbis ezt beszélik a faluban.
A torony személyzete nem reagál az efféle pletykákra. A húsz emelet magas építmény egyelőre őrzi titkait.
Romhányi Tamás
