2017.07.4 . - Tyukod – Országszerte mindenki arról beszél, hogy ez a kis aprócska szabolcsi település – amelynek úgy kellett ez a mostani „dicsőség”, mint üveges Tóthnak a hanyatt esés – még talán Európában is egyedülálló, hiszen sehol sincs annyi egy főre eső kilátó, mint itt.
Merthogy legalább 10 – rossz nyelvek szerint megvan az egy tucatnyi is – kilátó nőtt ki a földből az elmúlt évek alatt, s a többség nem érti, minek kellettek azok oda. Holott nem történt más, csak annyi, hogy néhány élelmes erdőbirtokos meglátta a kínálkozó lehetőséget egy felelőtlenül kiírt uniós pályázatban.
Az önkormányzatnak közel 50 hektár, nekem pedig közel 10 hektár erdőm van, de egyikünknek sincs kilátója, s ilyesmivel soha nem is foglalkoztunk – tette egyértelművé a kilátóiról elhíresült település első embere, Czibere József polgármester, amikor a hivatalában felkerestük. Szavaiból azonnal kihámozható volt, hogy kizárólag magánemberek pályáztak a létesítményekre, s a megépítésükhöz még csak engedélyt sem kellett kérniük az önkormányzattól. Ráadásul kizárólag olyan helyrajzi számra engedélyezték a kilátók elhelyezését, amelyre előzőleg erdőt telepítettek.
Nem ezekre büszkék
– Nem volt ezzel eddig semmi probléma, de most néhányan „politikát akartak csinálni” ebből is. Sokan azt gondolják, tőlem ered az egész, de én pontosan tudom, honnan fúj a szél, csak még nem jött el az ideje, hogy beszéljek is róla – tette hozzá sokatmondóan. Érthető Czibere József keserűsége, hiszen a település sikereiről nem igen esik szó, mindenki csak a tucatnyi kilátóról beszél. Holott a közelmúltban megszépült a művelődési házuk, új traktort vásároltak, felújították az önkormányzat konyháját, az óvodát és az iskolát, s most 400 milliós központi telephelyet építenek a falu központjában közmunkásokkal, ahol nem csak a falu gazdasági ellátó szerve, a GAMESZ fér majd el, de lesz ott kézmosó, nyilvános WC, ebédlő, térkőüzem, hűtő és szárító s más szociális helyiség.
Persze, ezúttal bennünket is elsősorban a kilátók érdekeltek, találtunk is belőlük a falu határában mindjárt vagy ötöt.
Az ugyan mesebeszéd, hogy szinte egymást érik, s át lehetne kiabálni egyikről a másikra, de látótávolságra könnyedén felfedezhető valamennyi. Becske Lajos, aki éppen ott kaszált az egyiknek a tövében, már sorolta is, hogy melyik kié, megmondva azt is, melyikből nem sajnálták az erős építőanyagot, s melyikért nem adna egy fabatkát sem. Ráadásul nem ő volt az egyetlen a falubeliek közül, aki máig nem érti, miért öltek bele ennyi milliót – már ha valóban mindet beleölték – ezekbe a tornyokba.
„Újságírók kíméljenek!”
A Keleti-övcsatorna partján az egyiket a komolyabbak közül magunk is megcsodáljuk: 11 és fél méter magas, minőségi anyagból, bebetonozott s alaposan megabroncsozott rönkökön áll, egyszerre nyolc személy tartózkodhat rajta. A kiírásnak megfelelően valóban közjóléti célokat szolgál, mivel pihenőpadokat is elhelyeztek a lábánál. Az eligazító táblája alapján az építtetőt is megtaláltuk, aki nem igazán örült a megkeresésnek, s csak a neve elhallgatását kérve volt hajlandó nyilatkozni. Mint mondta, annyi valótlanság jelent meg róluk, hogy nem szívesen látnak újságírót.
– Valamennyien közutálat tárgyai lettünk, most mindenféle tolvajnak kikiáltanak az emberek, pedig csak éltünk egy kínálkozó uniós pályázati lehetőséggel. Egyedül a mi nevünket kapták fel, pedig a mienk a legkisebb erdőtulajdon – sorolta elkeseredetten. Mint kiderült, első körben nem is feleltek meg a kiírásoknak, s a beadási határidőből is kifutottak, de miután sok pénz bennragadt, nem csak a határidőt hosszabbította meg a kiíró, de a feltételeken is lazítottak.
– Számtalan álmatlan éjszakám volt, mivel a saját pénzünket kockáztattuk mindaddig, amíg eredményt nem hirdettek. S nem igaz, hogy minden kilátótulajdonos tyukodi, mert van közöttük debreceni és nagyecsedi is. Arról az erdőtulajdonosról bezzeg nem írtak, aki a háromezer hektárja után nyújtott be 4 pályázatot, három kilátót meg is épített, s valamennyit összecsapta.
„Miért baj ez?”
Beszélgetőpartnerünk végül elismerte: mindenkit a haszonszerzés motivált. – Miért baj ez, szorultunk volna inkább segélyre? Megfeleltünk a szabályoknak, betartottuk az előírásokat, s a hatóságok mindent rendben találtak. A pénzből, amit az unió erre szánt, úgysem lett volna hús az éhező gyerekeknek – tette hozzá, elárulva azt is, hogy a létesítményt öt évig kötelességük üzemben tartani. S mivel a kilátók nagyjából három éve épültek, már ez az idő is lassan lejár. Óhatatlanul felmerül a kérdés, mi lesz ezután? Ki vállalja majd, hogy továbbra is rendben tarja, költ rájuk s javítgatja a Tyukodot hírhedtté tevő létesítményeket?
KM-MJ
Ellenőrizték a jogosultságot és a teljesítést
– A pályázatok elbírálásáról nyílt és tételes pontozás alapján az MVH (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal) döntött – tájékoztatta lapunkat a Miniszterelnökségi Sajtóiroda. Azt írják, a „jogosultsági feltételek és kötelezettségvállalások teljesítését” az MVH ellenőrizte, ebbe – külön megállapodás alapján – az erdészeti hatóságot bevonhatta. Az ellenőrzés a támogatási kérelemre, valamint a kifizetési kérelemre vonatkozóan adminisztratív ellenőrzést, és helyszíni ellenőrzést foglal magában. Ha a támogatás felhasználása során visszaélésekre utaló jelet tapasztal a Kifizető Ügynökség, vagy akár az Irányító Hatóság, természetesen akár utólagos vizsgálat lefolytatása is lehetséges (az 5 éves fenntartási és üzemeltetési kötelezettség minden ilyen pályázatnál fennáll), és amennyiben súlyos szabálytalanságot állapít meg, a támogatást visszaköveteli. Egy kilátó, illetve a hozzá hasonló közjóléti beruházások jelentősen hozzájárulnak az erdőt látogatók egészségének megőrzéséhez, tudásuk gyarapításához, a sportolás lehetőségének biztosításához” – írja a sajtóiroda.