2017.10.30. - Debrecen – Bizonyítottság hiányában felmentette a védett természeti terület jelentős károsodását okozó természetkárosítás és a rongálás bűntette alól a Debreceni Járásbíróság azt a kokadi gazdát, aki az ügyészség szerint 54 keleti lápibagoly lepke pusztulását okozta a Kék Kálló völgyében.
A bíróság szerint a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a G. Ernő területén végzett beavatkozás miatt védett lepkék vagy védett növények pusztultak volna el. Az eljárás során felmerült csaknem egymilliós bűnügyi költséget az állam állja.
A Debreceni Járásbíróság a vádirattal ellentétben az alábbi tényállást állapította meg. G. Ernő 1999-ben vásárolt meg három kokadi földterületet a Kék-Kálló völgyében. A 30 hektár kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként a NATURA 2000 hálózat része. A gazda ingatlanjain legeltetésre alkalmas gyepet akart kialakítani, ezért 2012 októberében interneten bejelentette a HNPI-nek, hogy a háromból két területén kaszálást fog végezni. A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának Erdőfelügyeleti és Hatósági Osztályához 2012 decemberében pedig azzal fordult, hogy fakitermelést fog végezni. A hivatal két területre megadta az engedélyt, azzal a kikötéssel, hogy meg kell várnia a vegetációs időszak végét. A munkálatok 2013 januárja és márciusa között zajlottak. Két hónap alatt csaknem 10 hektáron volt fakitermelés, cserjeirtás és szárzúzás. A beavatkozást a HNPI természetvédelmi őrszolgálatának tagja vette észre, 2013 márciusában egy területbejáráson. A Kék-Kálló völgyében honos rekettyefűz a fokozottan védett keleti lápibagoly lepke élőhelye. A vád szerint 54 egyed pusztult el, az okozott kár 13 és fél millió forint. Az eredeti vádban az állt, hogy a lepkék mellett 200 tő mocsári békaliliom, két rostostövű sás és 16 tő békakonty veszett oda, mellyel további 1,2 millió forint rongálási kár keletkezett. Ezt módosította időközben az ügyészség, a vádhatóság szerint a lepkék mellett egy zsombék rostostövű sás semmisült meg. Arra, hogy a lepkéket bármely fejlődési szakaszukban elpusztította volna a gazda, nem talált bizonyítékot az eljárás. Az egy zsombék rostostövű sással kapcsolatban pedig a bíróság arra jutott, hogy a növény egyszeri zúzással nem pusztítható el. Miután védett állat és növényfaj nem semmisült meg a területen, így a rongálásra sem talált alapos bizonyítékot a bíróság.
Gulyás Csilla indoklásában kiemelte: jogi és természetvédelmi szempontból is rendkívül összetett volt az ügy. Hozzátette: a nyomozati szakban kirendelt szakértő véleményét – akinek szakvéleményére a vád alapult – kirekesztette a bíróság a bizonyítékok közül. Kiderült ugyanis, hogy a szakértő korábban a feljelentő, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának dolgozott, szakvéleménye elsősorban a természetvédelmi őr feljegyzéseire épült, illetve több más szerző megállapításain alapszik. Az érintett szakember a természetvédelmi őr feljegyzéseinek tartalmát nem ellenőrizte, hanem feltétel nélkül elfogadta. A bíróság által kirendelt szakértő leszögezte: tény, hogy szárzúzás történt a területen, amely a lápokat is érintette, de tudományosan nem bizonyítható, hogy károsodást okozott a védett állat és növényfajokban. Az új szakértő szerint elenyésző mértékben sérültek meg a rekettyefüzek, a lápibagoly lepke élőhelyére ez nem gyakorolt komoly hatást, legfeljebb csak kis értékben és átmenetileg rontott az élőhely minőségén, maradandó károkat azonban nem okozott. A lepke jelenlétét sem sikerült egyébként bizonyítani, az eljárás másik szakértő tanúja soha nem látott keleti lápibagoly lepkét G. Ernő földterületén.
Az ítélet nem jogerős, az ügyészség a bűnösség megállapításáért fellebbezett, a vádlott és védője pedig azt indítványozta, hogy bűncselekmény hiányában szülessen felmentő ítélet.