2006. június 19.
Június közepén lejárt a határideje annak, hogy a települések és az erdészetek benyújtsák igényüket a gyapjaslepke elleni védekezésre. Meglepő módon a 120 millió forintos keretből csak 90 "kelt el".
Tovább rágnak a Pilisben, a Börzsönyben és a Bükkben a gyapjaslepkehernyók. Az erdő lombjának elpusztítása csaknem 200 ezer hektárt érint. Az utóbbi években a Bakonyt és a Balaton-felvidéket sújtó tarrágók északra, Pest és Nógrád megyébe húzódtak át, ám közben rejtélyes módon elkerülték a Budapest környéki erdőket.
A gyapjaslepke nem ismeretlen a magyar faunában, régóta tudunk róla, de az általa okozott pusztítás a korábbi harminc évben nem érte el a 40 ezer hektárt. Ehhez képest 2005-ben 200 ezer hektár erdő lombját rágta le, és a hernyó a száraz talajú tölgyerdők mellett a bükkösökben is megjelent. Az erdészek a tömeges elszaporodás egyik okaként a szárazabb periódust jelölték meg, de az igazság az, hogy a gyapjaslepke gradációs biológiáját még a tudósok sem ismerik pontosan.
- Tavaly 60 ezer hektáron tapasztaltunk igen súlyos fertőzést - felelte kérdéseinkre Szepesi András. A földművelésügyi tárca erdészeti főosztályvezető helyettese hozzátette: meglepő volt, hogy az erdő még ehhez is milyen gyorsan alkalmazkodott. - Az 1200 ponton felállított mérőhelyen azt tapasztaltuk, hogy a lombozat július-augusztusban újra kihajtott. Ami azt jelenti, hogy a természet fölkészült a tarrágásra, és a fák, köztük a bükkösök is, igen hamar regenerálódtak.
Az eddigi tapasztalatok szerint a hernyók pusztulása sem egészen úgy történt, ahogy az "elvárható" lett volna. A Bakonyban és a Balaton mellett ez csak akkor következett be, amikor összeomlott a lepkepopuláció (azaz elfogyott a zöld lomb), a vegyszeres védekezés pedig csak ott volt hatékony, ahol amúgy is vírusfertőzés tizedelte az állományt. Az ismétlődő permetezések hatástalanságára az idei évben is sok gyümölcstermelő gazda felhívta a figyelmet.
- A tarrágásnak leginkább a tölgyesek és bükkösök lombja esik áldozatul - mondta Szepesi András, és megjegyezte: újabb meglepetés, hogy a jelenség szigetszerűen terjed. Tavaly Borsodban 50 ezer hektárnyi területen volt pusztítás, a lakosság felzúdulása csak azért maradt el, mert a rovarok az erdők belsejében és nem a településekhez közeli déli lejtőkön rágtak. A másik, amire az erdészek fölkapták a fejüket, hogy a tömeges elszaporodás hatására nőtt a fák védekezőképessége. A főosztályvezető-helyettes szerint mindebből leszűrhető, hogy a gyapjaslepke-epizód az erdő számára nem tragédia, a tömeges invázió viszont az ember számára kissé szokatlan. Ha nyolc-tíz év múlva is megismétlődik, mélyebbre kell ásnunk a rovarok élettanában.
Szepesi András arról is beszámolt, zajlik a fertőzések feltérképezése, de növény-egészségügyi megfontolásból csak a végső esetben, akkor is csak a települések közvetlen közelében kerülhet sor vegyszeres védekezésre. A minisztérium 120 millió forintos védekezési alapjából egyébként június 15-ig lehetett támogatást kérni, ám a kiírt határidőig az erdészetek és a települések mindössze 90 millió forint összegben pályáztak.
Rab László