2006. június 19.
Kereskedelem Hungarikum lehet a feldolgozott vadhúsból
Európa szinte minden államába exportálnak tenyészállatokat a bőszénfai szarvasfarmról. A túléléshez azonban ez kevés, a kiutat a vadhúsfeldolgozásban látják. Pannon Lovasakadémia, Szarvasfarm – hirdeti a tábla Kaposvártól alig húsz kilométerre Bőszénfán. Ameddig a szem ellát, gondozott, nyírt gyep és kerítések, karámok labirintusa. Kecskék és kisbárányok élvezik a napsütést, de szarvast egyet sem látni.
– Csak az állatsimogatóban élnek szelíd szarvasok, a farm többi vadja nem kötődik az emberhez. Nem háziasítottak, így bármikor, akár szabad körülmények között, kint az erdőben is meg tudnak élni emberi segítség nélkül – mondta Nagy János ágazatvezető. – Mivel zárt körülmények között nőttek fel, ismerik a kerítést, így nem akarnak mindenáron keresztül- jutni rajta, de a vadászatuk ugyanolyan élmény, mint a vadon született társaiké.
A szarvasfarm több mint húsz évvel ezelőtt létesült. Abban az időben mesterségesen nevelték az állatokat. A jóhiszemű erdőjárók is hozzájárultak az állomány kialakulásához, hiszen az árván talált egy-két napos gidákat összeszedték és többségüket eljuttatták a szar-vasfarmra. Az erdőgazdaságoktól is vásároltak napos borjakat. Tíz borjúval kezdték, ma 1450 szarvas él a telepen, közülük ötszáz a bika.
– A mezőgazdaságból élőknek akartunk választási lehetőséget biztosítani a kísérleti teleppel – folytatta Nagy János. – Az elképzelés az volt, hogy ne csak a hagyományos állattartással és növénytermesztéssel lehessen jövedelemhez jutni, hanem legyenek más alternatívák is. Abban az időben kimondottan a hústermelés volt a cél. Az Európai Unióban egyre inkább a biztonságos élelmiszer-előállításra törekednek. Emiatt a termelést bonyolulttá és drágává teszik. A fogyasztónak joga van tudni, hogy a megvásárolt húst hol állították elő, mit fogyasztott az állat, kapott-e gyógyszert? Ezekre a kérdésekre a szabad területen élő vadnál nem lehet válaszolni. Ezért kell a zárt rendszer. A leggazdaságosabb módja a farmon való vadtenyésztés: legyen ez gím-, dámszarvas, vaddisznó, muflon.
A Zselicben a vidékfejlesztési, multifunkcionális mezőgazdálkodás kerül előtérbe, ami védi a természetet, a kultúrát, a hagyományokat. Ezért plusz agrárgazdasági, vidékfejlesztési támogatásokat lehet elnyerni. A bőszénfai szarvasfarmon ép-pen ezért a vadhústermelés helyett a fogyasztható végtermék-előállítással is foglalkoznak. A szarvasfarmról évente 200-250 tenyészállatot exportálnak egész Európába. Ehhez jó minőségű állomány kell. A belföldi vadaskertek is innen veszik vérfrissítésre az állatokat.
– Mindezek mellett meg kell találnunk azokat a piaci réseket, ahova a termékeinkkel beférhetünk. Éles versenyről van szó, de nem kell elsiratni a somogyi szarvast. Ugyan a vadhús nem nevezhető hungari-kumnak, de az ebből készült szalámi, sonka, pörkölt már igen. Ha ez megbízható minőségű, akkor senki nem tud velünk versenyezni – összegezte Nagy János.
F. Szarka Ágnes
Szeretik a kenyeret
A szarvassimogatóban sem könnyű az állatokat becserkészni. Egyetlen módszer vált be: a szarvasok imádják a kenyeret. Ha megérzik a szagát, mint a kutya, követik és követelik. Nincs az az illatos széna, ami eltérítené őket. Egy turista hátizsákjában Pötyi, a fiatal szarvastehén megérezte a szendvics illatát. Addig sündörgött a látogató háta mögött, löködte, piszkálta a zsákot, míg megszerezte a hőn áhított csemegét.
Külföldről honi vadhús
A bőszénfai telepről is került Új-Zélandra gímszarvas. Az ottani genetikai állomány javítására használták. A Ka-pos nevű bika több mint 370 kiló testtömegével, 14-15 kilós hullottagancs-súlyával az egyik legjobb a farmról kikerültek között. Jelenleg 3-3,5 millió szarvas él Új-Zélandon és az onnan importált nagyon olcsó szarvashúsnak köszönhető, hogy a magyar vadhúspiac az összeomlás szélére került. Ebben szerepe lehetett Kaposnak is.
