2018. július 21. - Elsőre nem könnyű rájönni az összefüggésre.
Négy éven át tartó tárgyalások után írta alá 2016-ban a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) a békemegállapodást, amely 52 évnyi polgárháborút zárt le hivatalosan, amelyben mintegy 220 ezer ember halt meg és több mint hétmillióan kényszerültek otthonuk elhagyására.
A polgárháború idején Kolumbia egy ökológiailag jelentős térsége, amelyet a kutatók Andok-Amazonas biodiverzitás hídnak neveztek el, a FARC gerillái által ellenőrzött veszélyes terület volt, ahová ember ritkán tévedt el. A híd onnan kapta nevét, hogy összeköti az Andok hegységet az Amazonas esőerdőivel, a területen három nemzeti park terül el, amelyek több ezer ritka, egzotikus fajnak adnak otthont, köztük olyanoknak, amelyek már 22 millió éve élnek a térségben.
A FARC gerilláinak leszerelése után a térségben hatalmi vákuum keletkezett, amelyet kihasználtak a nagy ültetvények tulajdonosai, akik aggasztó mértékű erdőirtásba kezdtek, hogy mezőgazdasági területeket nyerjenek illegális kokacserje termesztéshez.
Hivatalos kolumbiai források szerint 2017-ben több mint 219 ezer hektárnyi erőt – óránként 35 futballpályányi területet – irtottak ki a térségben. Természetvédők nemzetközi csoportja és kolumbiai, brit tudósok felszólították a kolumbiai kormányt, nyilvánítsa védetté a területet leállítandó az erdőirtást és a fejlesztéseket.
A Conservation Letters című tudományos folyóiratban a kutatók tanulmányban mutatták be, miként hat a nagymértékű erőirtás a térségre.
„A fák rendszeres irtása megszakít egy fontos összeköttetést az Andok és az Amazonas között, amely létfontosságú szerepet játszik az állatok és növények fejlődésében. Ha korán fellépünk ellene, megőrizhetjük a térséget és fenntarthatjuk ezen két pótolhatatlan ökoszisztéma közötti kapcsolatokat” – idézte Chris Jiggins professzort, a Cambridge-i Egyetem kutatóját, a tanulmány egyik szerzőjét a Phys.Org tudományos ismeretterjesztő hírportál.
A szakemberek szerint a térségbeli erőirtás az emberek számára is problémát jelent, hiszen az esőerdők talaján nem könnyű mezőgazdasági tevékenységet folytatni.
„Ez nem termékeny mezőgazdasági talaj, nem lesz könnyű azoknak az embereknek, akik ezeken a hegyoldalakon akarnak megélni” – magyarázta Jiggins professzor.