A sovány szántóföldbe fákat is ültethetnénk (Fejér Megyei Hírlap)

2006. június 23.
Erdeink többségét akác és cser alkotja, kevés a tölgy, a bükk
Fejér megye (GG) - Hazánk erdősültsége 19 százalékos, ezen belül Fejér megyéé 12 százalék. Ám ez a sereghajtó szerep nem kőbe vésett
Dunántúlon ezzel sereghajtók vagyunk, de nem azért, mert rosszabbak erdészeink, mint az ország más tájain, hanem Fejér megye déli része, konkrétan a Mezőföld éghajlata, talajadottságai az Alföldéhez hasonlóak. 
Fejér megyében az erdők funkcionális megosztottsága a következő: a védelmi erdők aránya ötvenszázalékos – ez az országos átlagot messze meghaladja - csakúgy, mint az állami tulajdonú erdők aránya. Az éves növedék hatvan százaléka kitermelésre (véghasználatra) kerül, tehát nem beszélhetünk úgynevezett „rablógazdálkodásról”) e területen, noha egy-egy tarvágás látványa valóban nem szívderítő, s a természetért aggódókat minden fakivágás gyanakvással tölti el.
A megyénk fafaj összetétele ugyancsak nem ideális, mivel ötven százalékban dominál az akác és a cser - mely kevésbé értékes faanyagot produkál - és csak tizenkét százalékos a kocsányos tölgy aránya, mely értékesebb fát jelent. Nagyobb, összefüggő tömb tölgyből és bükkből csupán a Bakony keleti részében, és a Vértes hegység velencei dombságában található.
Egy biztos: a mezőgazdasági túltermelés és a csökkenő állatállomány az agráriumban az erdőtelepítéssel kínálhat alternatívát, mégpedig olyat, amely tájnak, embernek, környezetnek ideális „vetésforgó" lehet. Különösen igaz ez Fejér megyére, ahol tizenegyezer hektárt tesz ki a kedvezőtlen adottságú szántóterület, ezek ésszerű hasznosítása is az erdősítés felé mutat.