2018. szeptember 30. - Az Országos Erdészeti Egyesület Zalaegerszegi Helyi Csoportja tegnapi gyűlését érdekes kérdés köré szervezte.
Az OEE tavaly közvélemény-kutatást végzett az erdészek és az erdőgazdálkodás társadalmi megítéléséről, az erdőhasználati szokásokról, az erdőkkel kapcsolatos lakossági ismeretekről és elvárásokról.
Mint a meghívott előadó, Lomniczi Gergely erdőmérnök elmondta, több évtizede nem készült ilyen részletes és átfogó, sőt nyugodtan kijelenthető, hogy reprezentatív felmérés a témában. Ugyanis a közvélemény-kutatást végzők összesen 2800 személlyel töltettek ki sokrétű, időigényes kérdőíveket az ország különböző részeiről, illetve korcsoportok és még számos más szempont szerint arányosan elosztva.
– Az egyik alapmegállapítás, hogy a magyar emberek érdeklődnek az erdőkkel kapcsolatos témák iránt, igen fontosnak tartják az erdőt, és azt is, hogy legyenek ismereteik az erdőkről. Viszont az ismereteik alacsony szinten vannak. A megkérdezettek 42 százaléka nagyon, további 40 százalék átlagosan környezettudatosnak vallja magát, az erdőről pedig pozitív képek élnek az emberekben. Arra a kérdésre, mi az a szó, ami először eszükbe jut róla, csupa pozitív dolgot említettek. Mint például kirándulás, fa, friss levegő, természet. A 2800 válaszból csak 85 volt negatív tartalmú, olyanok, mint például, hogy szemetes az erdő, vagy lopják a fát, illetve erdőirtás – kezdte az elemzés ismertetését Lomniczi Gergely.
Vajon milyen erdőalak tetszik az embereknek? Ennek a megállapítására fényképek alapján válaszoltak. A legtöbb ember számára a parkerdő, illetve a vágásos idős erdő tetszik. A szakemberek meglepetéssel állapították meg, hogy az ültetvényerdőt, egy szabályos sorokba ültetett nemes nyárast sem utasítottak el, és az őserdő képe nem volt kedveltebb ez utóbbinál. Pedig nagy különbség van e kettő között. A szakmabeliek számára örömteli megállapítás, hogy a lakosság egyöntetűen fontosnak tartja az erdők jó állapotban tartását. De arra a kérdésre, mennyire elégedett a jelenlegi helyzettel, nagy különbségek mutatkoztak a válaszokban. A megkérdezettek harmada volt elégedett, több mint negyven százalékuk nem. A válaszolók kétharmada szerint az utóbbi 50 évben csökkent az ország erdősültsége, méghozzá 20 százalékuk szerint a felére. A valóságban növekedett az erdősültség. S hogy mi miatt lehet ilyen nagy különbség az erdők állapotának megítélésében? Kiderült, nagyon kevés embernek van személyes ismerete az erdőkről, azaz ritkán járnak erdőben. A negatív választ adók többségének arra a kérdésre, hogy mikor járt utoljára erdőben, fél év, vagy egy, és több mint egy év volt a bejelölt válasza. Azt is közölték, hogy ismerőstől, vagy a médiában látottak, hallottak alapján alkottak választ, azaz általánosítottak. Mint kiderült, a Nyugat-Dunántúlon lakók, közülük is a 30-50 év közötti felsőfokú végzettségűek, az aktív dolgozó gyermekesek, illetve a községekben lakók járnak az átlagnál gyakrabban erdőben, legkevesebbet pedig a 60 év körüli hölgyek.
Jó alapot adhat a fentieknél sokkal részletesebb szempontokat is figyelembe vevő kutatás annak megállapítására, hogy az ismeretterjesztés milyen fontos. Talán a folytatás módjaira is segít választ adni.
Hajdu Péter