2019. március 3. – Megtartották a rönkhúzást Szakonyfaluban
Az apró zsáktelepülésen rendezték meg az idén a rábavidéki szlovének hagyományos rönkhúzását. A szombati mulatságra Szlovéniából és Ausztriából is érkeztek érdeklődők.
Az időjárás kegyeibe fogadta a mulatozókat: bár délelőtt még esett, mire a vonulás résztvevői gyülekezni kezdtek, már majdnem a nap is kisütött. A 27 méteres lucfenyő rönk a falu szélén, a keresztnél szépen feldíszítve várta, hogy az ifjú pár felüljön rá. Hogy a várakozás percei se legyenek unalmasak, már ekkor színpompás maskarások mulattatták egymást és az érdeklődőket.
A vadász, a favágó eszközeikkel hivalkodtak, a séf, a szakács kosárból fánkot és jóféle pálinkát osztottak. Több falu önkéntes tűzoltói is szorgoskodtak, kocsijuk körül nem csak víz folyt.
A vőlegény és a menyasszony sikeres kikérése után aztán megérkezett az ifjú pár is. Menetüket nyuszik, pékek, bohócok vezették, nyomukban a násznép, kocsin pedig az esketéshez szükséges személyek. Mire megindult a tulajdonképpeni rönkhúzás, a maskarások és kíváncsiskodók hada óriásira dagadt.
A vonulást a szentgotthárdi fúvószenekar vezette végig a szakonyfalui főutcán menetzenével, dobpergéssel. A rönköt, a rajta ülő párral együtt 22, vőfélyből és koszorúslányból álló pár húzta. A lányok és fiúk kezében tartott „igák” minden indulásnál jó lehetőséget adtak a Fogd meg a rudat! felszólításra. A menet a faluban többször megállt, hogy a kisbíró háromszor kihirdethesse a jegyespárt, és a szereplők is némi étel-ital utápótláshoz jussanak. Ilyenkor, amint a fúvósok megpihentek, azonnal rázendítettek a Muravidékről érkezett kisebb zenekarok, táncba csábítva a felvonulókat. A nászmenet jelmezes kísérőiben a vendéglátókon kívül a környékbeli falvak lakóit, a Rábavidéki Szlovén Nyugdíjas Egyesület tagjait és néptáncosokat ismerhetett fel, akinek ez sikerült. Mindenki fáradhatatlanul tette a dolgát, a pék szórta a lisztet, a markotányosnők kínálgattak feneketlen kosaraikból, a nővérke mindenkinek megmérte a vérnyomását, a boszorkányok pedig ide-oda cikázva riogatták a publikumot.
Aztán a menet végre megérkezett a templom melletti térre, ahol magyar és szlovén nyelven is összeeskették a két fiatalt. Azokra az agglegényekre és vénkisasszonyokra pedig szidalmak hullottak, akik mindenféle haszontalansággal töltötték az időt, ahelyett, hogy párt kerestek és házasodtak volna.
Ez után már csak a rönköt kellett elárverezni, aztán indulhatott az éjszakába nyúló lakodalom.
A rönkhúzást számos illusztris vendég is megtisztelte jelenlétével. Itt volt Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló, Tircsi Richárd, az EMMI Nemzetiségi Főosztályának vezetője és Boris Jesih szentgotthárdi szlovén főkonzul. A rönkhúzáson számos televíziós társaság forgatott. Dokumentumfilmet készítettek a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának munkatársai, és tapasztalatokat gyűjtöttek a ljubljanai székhelyű Szlovén Néprajzi Társaság szakemberei.
A rábavidéki szlovének rönkhúzása nem bolondlakodalom. Ma is csak akkor tartják meg, ha az illető településen tényleg nem házasodott meg senki farsang idején. Abban is különbözik a magyarok és az osztrákok hasonló szokásától, hogy az egész ceremónia magyar és szlovén nyelven párhuzamosan zajlik. A rönkhúzás forgatókönyve és szereplői is pontosan meghatározottak. A dramatikus népszokás elsődleges célja, hogy házasodásra és családalapításra buzdítsa a fiatalokat, de fontos szerepe van a szlovén nyelv megtartásában, az identitástudat erősítésében is. A rábavidéki szlovének rönkhúzása 2015-ben felkerült a magyarországi Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére.