2019. julius21. - Az idén már a huszadik alkalommal tették meg a hagyományőrző lovasok a Tenkes Hadjárat emléktúrát. Csizik Mihállyal, a túra vezetőjével, szervezőjével beszélgettünk.
– Hogy sikerült az idei, jubileumi túra?
– Nagyon jó hangulatban telt, a Jóisten is ránk mosolygott, hiszen nagyon jó időt kaptunk erre a pár napra. Kellemesen telt. Gyakorlatilag az én lovastanyámról indul a túra minden alkalommal. Húsz évvel ezelőtt kezdtem el megszervezni, akkor még kilenc napos volt, nem pedig ötnapos. Persze a táv is a mai háromszorosa volt. A túra ideje húsz éve mindig június utolsó hete. Kezdetben tizennyolc települést érintettünk, a Tenkes hegyet megkerülve a Dráva partjáig, Diósviszlót és Kisdért is, felfelé pedig egészen Egerágig is elmentünk.
– Mióta teszik meg a mostani távot?
– Hét éve. Sajnos nincs mindenkinek ma már annyi ideje. A húsz év rajtunk is fogott, a baráti társaságunk húsz–harminc fős, ennyien szoktunk összejönni. Ez mindig attól függ, hogy ki hogyan tud más elfoglaltsága mellett erre időt szakítani. Van, aki csak két-három napra jön. Például a tihanyi polgármesternek, aki rendszeres résztvevője a túrának, az idén a túra negyedik napján kellett elmennie.
– Hogyan próbálják a fiatalokat a hagyományőrzésre bírni?
– Próbálom a gyermekeimet ösztönözni arra, hogy minél több unoka legyen, hogy az ő érdeklődésüket is felkeltsük. Eddig két unokám van, de a lányom ikreket vár, úgyhogy hamarosan négyszeres nagypapa leszek. A 11 éves már profi módon lovagol, de a két éves is megül már egyedül a lovon.
– És családon kívül?
– Az emléktúrán a gyerekeket felültetjük a lóra, próbáljuk az érdeklődésüket felkelteni és azokon a településeken, ahol most már húsz éve megjelenünk, ott a gyerekek is felnőttek időközben. Lovat vettek, lehet, hogy valamilyen hagyományt fognak őrizni. Ez lenne a legfontosabb, mert nincs még egy ilyen nemzet, amely ilyen tág és sokoldalú katonai hagyományőrzéssel rendelkezne, mint a magyar. A honfoglalástól kezdve a középkoron, a kuruc vagy a napóleoni háborúk korán át a ’48-as korig mindnek megvan az autentikus katonai felszerelése, hagyománya. Ezek a ruházatok, és a korok hagyományai mind fellelhetők. Éppen ezért sokszor le vagyok döbbenve, mikor cowboy, vagy indián hagyományokat tanítanak a magyarok, hiszen egy amerikainak esze ágában sem lenne magyar hagyományokat őrizni. Ezerféle hagyomány közül tudunk választani.
Eredetileg erdőmérnökként végzett
Csizik Mihály 1960-ban született Szigetváron. Erdőmérnökként végzett Sopronban, majd 1986-tól tíz éven át főmérnökként dolgozott a Sellyei Erdészetnél. 1995-ben költözött Siklósra, ahol máig is működő magán erdőmérnöki irodát nyitott. Itt nősült meg, itt vette meg az első lovát is. A hagyományőrzéssel 1997 óta foglalkozik. Most 12 lova van, gidrán (katonai hátas ló) fajtát tenyészt. 2002-től 2006-ig civil hagyományőrzőként Rubicon nevű lovával tagja volt a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegységének. 2008-ban lovas-tanár végzettséget szerezve másoddiplomázott a Szent István Egyetemen.