Valahol kivágtak egy erdőt. Nem a túlbuzgó természetvédő beszél belőlem, amikor ezt szóvá teszem, mert tudom: az erdő arra való, hogy egyszer kivágják. Nincs ezzel gond, ha újat telepítenek helyette. Ha nem vágnák ki az erdőt, szétkorhadnának a fák.
Az erdőt a tulajdonos vágatta ki, ez is rendben van. Nincs viszont rendjén, hogy a tulajdonos azt hitte, hogy akkor vág, amikor ő akar. Az erdőgazdálkodás ugyanis – szerencsére – az 1700-as évek óta szigorú állami felügyelet alatt áll ebben a hazában. Mert az új fák lassan nőnek, valakinek évtizedekre előre meg kell terveznie, hogy mennyi erdő legyen, nehogy oxigén nélkül maradjunk. A fákat ezért a tulajdonos is csak hatósági engedéllyel vágathatja ki. Ez így van rendjén. Akinek ez nem tetszik, ne vegyen erdőt!
Szeretem, ha az állam, amelynek a fizetésem jelentős részével adózom, hatékonyan működik. Most ez történt. Délelőtt megneszelték az engedély nélküli erdővágást, délután már ott volt az erdőfelügyelőség, a munkaügyi felügyelőség és a rendőrség. Az is kiderült, hogy a fakivágáson huszonnégy embert foglalkoztatott a tulajdonos illegálisan, így a munkabérük után természetesen nem szándékozott sem adót, sem járulékot fizetni senki (iskolába azért beíratják a gyereküket, azt meg fizessem én, az adómból!). Lám, a törvényszegés nem jár egyedül. A köz tisztviselői kiszámították a kárt és a munkaügyi bírság öszszegét. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy a pénz ugyanilyen gyorsan és hiánytalanul folyik majd be az államkasszába, de a fakivágásról szóló hír kivételesen azt sugallta, hogy rend van. És ez jó.
Balai F. István