2020. június 6. – A jól megválasztott erdőtelepítés megállíthatja az éghajlatváltozást
Sokan sokszor mondják, hogy ültessünk fákat, mert ezzel megmenthetjük a bolygót. Ugyanis az egyik hatékony lépés a globális hőmérséklet-emelkedés ellen az erdők újratelepítése, hiszen megköti a légkörből az üvegházhatást okozó szén-dioxidot. Az eddig közhelyszerű tézist olykor elbizonytalanítja a szakemberek véleménykülönbsége.
Az Egyesült Királyság kormánya több millió fát ültetett az elmúlt évtizedben, 2020–24 között továbbiak elültetésére tett ígéretet. Másutt ennél is látványosabb akciókról számoltak be: 2016-ban az egyik indiai állam ötvenmillió fát ültetett egyetlen nap alatt, míg tavaly júliusban Etiópia – állítása szerint – háromszázötvenmillió palántát ültetett el 24 óra alatt. A meglévő erdők védelme és újak ültetése bizonyosan jó dolog, egyes tudósok azonban azt mondják, hogy ne tegyünk fel mindent arra, hogy csupán erdők telepítésével megvédhetjük magunkat és a bolygót. A mértéktartó kutatók is azt mondják, hogy a fák minden bizonnyal segítenek az éghajlatváltozás lassításában, ám önmagukban nem fordítják vissza azt.
Alapvető probléma ugyanis, hogy az emberiség által termelt üvegházhatású gázok – elsősorban a szén-dioxid – a Föld átlaghőmérsékletét emelik, amelynek egyik látványos eredménye, hogy a hatalmas jégmezők elolvadnak, ezzel fokozva a tengerek szintjének emelkedését. A szélsőséges időjárási események, például a hurrikánok és az aszályok is egyre súlyosbodnak. De hogyan került a rengeteg szén-dioxid a légkörbe? Döntően a fosszilis energiaforrások és az erdők eltüzelésével. Ha a fák kivágása helyett újakat ültetnénk, az egyik legfőbb szennyező forrást szüntetnénk meg.
Évszázados szénraktárak
Az erdőirtás valóban az egyik legnagyobb szén-dioxid-forrás, mert amikor a fákat kivágják, a bennük tárolt szén nagy része kilép a levegőbe – különösen, ha a fát elégetik. 2017-ben az erdőirtás négymilliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást okozott a globális negyvenegymilliárd tonna szén-dioxid-kibocsátásban. Más szavakkal, ha abbahagynánk a fák kivágását, körülbelül tíz százalékkal csökkentenénk az éves kibocsátásunkat. Azonban olyan hatalmas mennyiségű szén-dioxidot termeltünk eddig, és olyan későn próbálunk felhagyni a további szennyezéssel, hogy szinte biztosan nem tudjuk 1,5–2 Celsius-fok között tartani a globális felmelegedést. Ez pedig azt jelenti, hogy sürgősen meg kell találnunk a szén-dioxid levegőből történő hatékony eltávolításának módját.
Tavaly egy kutatócsoport azt állította, hogy ezermilliárd fa ültetésével a légköri szén-dioxid negyede kivonható – a számokat széles körben kritizálták, túlzónak és megbízhatatlannak minősítve azokat. Azt azonban senki sem vitatta, hogy amíg egy fa él, a szén benne marad – és a fák évtizedekig vagy évszázadokig élhetnek szénraktárként. A BBC-n megjelent összefoglaló anyag azt javasolja, hogy az eleve erdős régiókba újabb fákat kell ültetni, de olyan helyekre is, ahol még nem nőttek ilyenek.
– Olyan helyre telepítsünk erdőt, ahol a talaj megfelelő, van elegendő víz, és a klimatikus viszonyok alapján is erdőnek kellene ott lenni. Másutt felesleges erőltetni ezt a folyamatot, hiszen ahol vízhiány van, ott a fák a rendelkezésre álló kevés éltető elemet is elszívják, emiatt még mélyebbre süllyed a talajvíz szintje. Magyarország területének jelenleg 21 százalékát borítják erdők, egy-két évtized múlva 27-28 százalékosra szeretnénk növelni ezt az arányt. Ehhez azonban komplex megközelítés kell, elsősorban a fák számára szükséges mennyiségű vizet kell garantálni. Átmeneti tározók rendszerét kell kialakítani a folyók mentén, hogy az áradások nyomán lezúduló víz zömét később öntözésre használhassuk. Csak így növelhető az Alföld erdeinek kiterjedése – mondja Ódor Péter, az Ökológiai Kutatóközpont osztályvezetője.
Az sem mindegy, milyenek az erdeink. Európában mindössze egy százalékuk tekinthető őserdőnek, azaz a legnagyobb természeti értéket jelentő fás alakulatnak. Alapvető szempont a fajgazdagság – a sokszínű erdő könnyebben ellenáll a fertőzéseknek –, illetve, hogy eltérő korú példányok éljenek ott. Óriási a jelentőségük a korhadó fáknak, hiszen az ottani élővilágnak harminc-negyven százaléka ezekhez kötődik. – Az erdő a csapadék egy részét megtartja, a lombkoronán keresztül párologtatja el. Páradús mikrokörnyezetet hoz létre, kiegyenlítettebb mikroklímát biztosít, mérsékli a klímaváltozás negatív hatásait – érvel az erdők mellett a magyar szakember.
A 2019 júliusában kiadott, a svájci Thomas Crowther vezetésével készített tanulmány szerint 0,9 milliárd hektár erdő telepítésével az ott fejlődő fák 752 milliárd tonna szén-dioxidot tárolhatnak. A fák ültetése a csapat szerint „a mai napig az egyik leghatékonyabb szén-dioxid-leválasztási megoldás”. Ez a megállapítás egyes éghajlatkutatók azonnali és heves tiltakozását váltotta ki. 2019 októberében a Science folyóirat négy rendkívül kritikus megjegyzést tett közzé. A szerzők egyebek mellett azzal érveltek, hogy a kutatók ötszörösen túlbecsülték a fák szén-dioxid-megkötő képességét.
A szintén svájci Sonia Seneviratne és kollégái szerint a faültetésre „rendelkezésre álló” földterület nagy részén már vannak növények, amelyek mindegyike szenet tartalmaz, és amelyek nagy részét az ültetés előtt el kellene távolítani. Másik ellenvélemény, hogy a fák színe sötétebb a fűénél vagy a hóénál. Ennek eredményeként több fa ültetése sötétebbé teszi a föld felszínét, ezek a régiók több hőt vesznek fel, több hőt ejtenek csapdába – tehát melegítik a helyi éghajlatot. Azaz pontosan meg kell határozni, hogy a fák szén-dioxid-felvétele több hasznot hoz-e annál, mint amennyi hőt csapdába ejtenek a növények.
Sötétítik a felszínt?
Egy 2007-ben publikált tanulmány szerint új fák ültetésére a legjobb hely a trópusok, ahol a leggyorsabban növekednek, és így a legtöbb szén-dioxidot veszik fel. Ezzel szemben a havas régiókban, a sarkok közelében valószínűleg melegedést okoznának az erdők, miközben a mérsékelt éghajlati övben – például az Egyesült Királyságban, Európa nagy részén és az USA egyes részeiben – való ültetés nem gyakorolna érdemi hatást az éghajlatra. Mások szerint ez az ellenvélemény nem állja meg a helyét. – Tévedés azt feltételezni, hogy a hótakaró a bolygó melegedése ellenére megmarad – érvel Beverly Law, az Oregoni Egyetem professzora. A sarki régiók melegednek a leggyorsabban, a hó nagy része elolvadhat az elkövetkező évtizedekben. Ebben az esetben a fák ültetése nem teszi a felszínt sokkal sötétebbé.
– A globális hőmérséklet-emelkedés hatására komoly átrendeződés zajlik, az erdőhatár északabbra tolódik. A tajga és a tundra határa egyre alkalmasabb élőhely a tűlevelűek számára.
A hőmérséklet-emelkedés nyomán az eddig relatív vízhiányos területeken – volt ott víz, csak fagyott állapotban – ugyanis kedvezőbbek lettek az életfeltételek. Az erdők meglétét a bolygó más pontján is az elérhető víz mennyisége határozza meg. Ha nincs elegendő víz, nem alakul ki összefüggő, zárt erdő – állítja Ódor Péter.
– Az erdők és az éghajlat közötti kölcsönhatások valójában meglehetősen összetettek és nem teljesen feltártak – bizonygatta Nadine Unger, a brit Exeteri Egyetem kutatója egy tavalyi konferencián. Unger, még a Yale Egyetem adjunktusaként, 2014-ben tabukat döntögetve azzal állt elő, akkor óvjuk a Földet, ha nem ültetünk fát! A hatalmas felhördülést kiváltó szöveg – a The New York Timesban jelent meg – szerzője szerint az erdők újratelepítése fokozza a globális felmelegedést, és az egészségünkre is káros.
A hatalmas őserdők nagy kiterjedésű sötét felülete ugyanis magába szívja a hőenergiát, és ezzel emeli a bolygó átlaghőmérsékletét. (Igaz, ez csak a hűvösebb égövek erdőire jellemző, a trópusi esőerdők hűtik a légkört.) A brazil őserdő a Föld tüdeje – gondolja a többség, de mást mond az adjunktus. Az esőerdők által nappal megtermelt oxigén éjszaka elfogy, hiszen a fotoszintézis ilyenkor szünetel. Ezenfelül a tikkasztó meleg és a kártevők elleni védekezésként a fák gyakran olyan kémiai anyagokat bocsátanak ki, amelyek a földközeli ózonnal és metánnal elegyedve káros vegyületekké állnak össze. Ezek nemcsak a felhőképződés folyamatát zavarják meg, de még az emberi egészségre is ártalmasak.
Politikai szempontok
A brit Royal Society ezzel ellentétes következtetésekre jutott az üvegházhatást okozó gázok eltávolításának technológiáiról szóló 2018. évi jelentésében. Becsléseik alapján az erdősítés évente három–tizennyolc milliárd tonna szén-dioxidot von ki a légkörből. A bizonytalanságok azonban továbbra is fennállnak. Például az éghajlat változása befolyásolja a fák viselkedését és növekedését – de nem tudjuk, hogyan. Szárazabb területek fásítása vízhiányt okozhat, mivel ezek a növények – Kínában bizonyosodott be – felszívják a vizet. Ugyanakkor a faültetés meglepő előnyöket hoz. Egy 2018-as tanulmány szerint a hatalmas faültetvények a száraz trópusi régiókban az időjárás kedvező változását idézték elő: több lett a csapadék, emiatt a növények gyorsabban nőttek, több szén-dioxidot kötöttek meg.
A fák nappal szén-dioxidot kötnek meg, és oxigént bocsátanak ki, éjjel a folyamat fordított, de az egyenleg Ódor Péter szerint mindig azt mutatja, hogy a fa összességében több szén-dioxidot köt meg, mint amennyi oxigént felvesz. Ezért gyarapodik a fában tárolt szén mennyisége. Ez a gyarapodás fiatal fák esetén sokkal gyorsabb, mint a famatuzsálemeknél, de emiatt az utóbbiakat nem szabad kivágni, hiszen hatalmas szénraktárakként működnek. Mivel a levegőben három nagyságrenddel több az oxigén, mint a szén-dioxid, az összes fa kivágása nem befolyásolná érdemben az éltető gáz mennyiségét. A szén-dioxidból ellenben egyre több lenne a levegőben, hiszen nem lenne, ami megkötné ezt az üvegházhatást okozó gázt.
A valódi bizonytalanság nem tudományos, hanem társadalmi-politikai: hol engedik az emberek a nagyszabású faültetést? Gyakorlatilag nincs olyan hely, ahol a föld arra vár, hogy fák zöldelljenek rajta. A walesi hegyeken alig zöldell erdő, emiatt alig van arrafelé vadon élő állat, mégsem lehet erdősíteni, mert létezik egy roppant erős politikai szempont: a juhtenyésztők ellenzik a fásítást. Hasonló konfliktusok akadályozzák ezt a folyamatot szinte az összes országban.
Az üzenet tehát az, hogy a fák jelentős szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás megállításában – feltéve, ha megfelelő helyekre ültetjük őket, és ökológiailag fenntartható módon kezeljük a meglévő erdeinket.
Ötvös Zoltán