Az óriási mértékű falopás már a székelység létét fenyegeti, mivel megszűnik a térség legfontosabb jövedelemforrása
Nem a kisemberek, hanem a politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalkozók okoznak jelentős károkat a székelyföldi erdőkben. Hatmilliárd dollár értékű fát loptak el a kilencvenes évek közepén Hargita és Kovászna megyében - állítja Garda Dezső RMDSZ-képviselő, aki még saját pártjával is szembekerült az erdőmaffia ellen vívott harcában. A romániai magyar politikus szerint a székelységet nem az erőszakos elrománosodás, a negatív népszaporulat vagy a kivándorlás fenyegeti legjobban, hanem az erdők letárolásából eredő gazdasági-ökológiai katasztrófa.
Erdély zöld aranyából lettek sokan illegális módon milliárdosok - állítja egy romániai magyar parlamenti képviselő. A fatolvajokat elsősorban nem a kisemberek között kell keresni, hanem a luxusautókkal az erdei út elején várakozó, kiváló szerszám- és gépparkkal, de még jobb politikai kapcsolatokkal felvértezett vállalkozók között, akik ipari méretekben tarolják le a Kárpátokat. Rekordidő alatt irtanak ki egész hegyoldalakat, hogy aztán a vagonokba vagy kamionokba pakolt fa - nyersáruként - Magyarországon vagy Nyugat-Európában kössön ki potom áron. A letarolt hegyek újratelepítése csak papíron történik meg, a térség növényzetének egyensúlya végzetesen felborul, megkezdődik a domboldalak eróziója, megszűnik a székelyek egyetlen jelentős jövedelemforrása. A szóbeszéd szerint: a kiskirályok harmincezer eurós vérdíjat tűztek ki a „kellemetlenkedő" politikus fejére, aki túlélt egy fölöttébb furcsa autóbalesetet is - új kocsijának kormányrendszere megmagyarázhatatlan módon felmondta a szolgálatot. Az RMDSZ-képviselő Garda Dezső irodáját hiába keressük Gyergyószentmiklós központjában - neki nem jutott fényes hivatali helyiség a főtéren, egy kis ház udvarára kell betérnie a keresőnek. Az irodában a politikus mellett egy titkárnő és egy vendég fér el, ha újabb panaszos érkezik - vagy valaki négyszemközt akar beszélni a képviselővel -, akkor a többieknek ki kell állniuk a lépcsőre. Fogadóóra idején egymásnak adják a kilincset a Gyergyói-medence falvaiból érkező panaszosok, de nem ritkán jönnek a megye más tájairól is, ha a visszaigényelt erdőbirtokuk kapcsán adódott nehézségük a hatóságokkal. Gyakran van külföldi vendége is a képviselőnek, hiszen a város fölött magasodó hegyek erdői, az egykori Mátis-birtok esetében tucatnyi pert indítottak a magyarországi örökösök.
Mielőtt bekopognék a politikushoz, a szegedi Kiss Tamás több órán át próbál beavatni a Mátis-birtok visszaigénylésének kálváriájába. A szántók és legelők visszaszolgáltatásával nem volt gond, a százhúsz hektáros erdőével annál inkább. A folyamatot három rendelet is szabályozta a kilencvenes évek második felétől: 1997-ben egyhektárnyit lehetett visszakérni, ezt 2000-től kibővítették tíz hektárra, hogy tavalytól aztán életbe lépjen a „restitutio in integrum", vagyis a teljes visszaszolgáltatás elve.
A Mátis-örökösöknek szerencséjük volt azzal, hogy a birtok legértékesebb részét, a városra néző fenyvesüket nem vágták le a Ceausescu-diktatúra alatt, és utána is túlságosan szem előtt volt ahhoz, hogy hozzányúljanak. A trükközés kevéssé látványos módját választották: először eltűntek az archívumokból a régi regiszterek, aztán elkezdték nagy erőkkel kitermelni az akkor még állami tulajdonban lévő birtok kevésbé szem előtt lévő részeit. A városi erdővisszaadó bizottság 2004 novemberében a Mátis-birtokból próbálta meg kárpótolni azokat, akiknek korábban máshol volt erdejük, melyeket időközben kivágtak, miközben az örökösöknek előválasztási joguk volt az akkori törvények értelmében tízhektárnyi birtokra. Később kiderült, hogy a nyolc kedvezményezett többsége egyáltalán nem jogosult erdőre, viszont jó kapcsolatokat ápoltak a város politikai elitjével.
A nyomásgyakorlás és a fenyegetések különféle módozataitól meg nem riadó Kiss Tamás jóérzésű helyiektől eredeti bizonyítékok tucatját kapta az ottani csalásokról és okirat-hamisításokról - a jogtalan visszaigénylők között olyan is akadt, aki korábban többszörösen eladta a birtokát, másoknak pedig soha nem volt erdejük, de a visszaigénylés során elmaradt a jogalap vizsgálata, így „bemondásra" mérték ki számukra a területet. Amikor az örökösök észlelték és feljelentették a szerintük illegális fakitermelést, a rendőrség azzal utasította vissza a nyomozást, hogy ők nem tulajdonosok, ezért nincs joguk panaszt tenni. Az örökösök perre mentek, és Romániában eddig példátlan módon nyolcból nyolcat meg is nyertek első fokon. A másodfokú döntésre várhatóan szeptemberben kerül sor, de a kezükben levő bizonyítékok alapján nem veszíthetnek - ha mégis, akkor nemzetközi fórumokon fognak megharcolni az igazukért.
Lejár a fogadóóra, beszélgethetünk a civilben egyetemi tanár Garda Dezsővel az erdőmaffiáról. A politikus szerint a probléma elsősorban annak köszönhető, hogy Bukarest csak eljátssza, hogy vissza akarja szolgáltatni a jogos tulajdonosoknak az erdőket, de nem kényszeríti a törvény betartására a helyi hatóságokat. Sok helyen az erdészeti hivatalok eltüntették a régi telekkönyveket, hogy ne legyen bizonyítható a tulajdon, a kitermelést pedig tulajdonosellenes módon szabályozták. Hargita megyében például hetvenöt százalékban már a helyi közbirtokosságok tulajdonába került ugyan az erdő, de kivágási kvótát nem kapnak a kitermelésre. Intézményesült a korrupció - a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók megvásárolják a kvótákat, és olcsó pénzen megveszik a fát a kényszerhelyzetbe került közbirtokosságtól. A faramuci helyzetről két parlamenti bizottság is kimondta, hogy tovább tarthatatlan, mégsem történt semmi, ráadásul a készülő erdőgazdálkodási és erdővédelmi törvényből is „kilopták" a módosító cikkelyeket. Az erdészeti törvény módosító javaslatát még RMDSZ-es párttársai sem szavazták meg egyöntetűen (tíz igen mellett két tartózkodás és öt ellenző szavazat érkezett!), miközben a székely ember alapvető megélhetési forrásáról volt szó a módosításában.
Garda küzdelméről nagy terjedelemben beszámolt a központi román sajtó is, a Jurnalul National több oldalt szánt a krimibe illő történeteknek. A többszöri kivizsgálás iratai egyszerűen eltűntek, az ügyészséget befolyásolják a politikusok, a napvilágra kerülő ügyeket eltussolják. A románok viccet is gyártottak a szélmalomharcot vívó politikusokról. Szerintük Hargita megyében háromféle ellenőrző testület van: a pénzügyőrséget képviselő Garda Financiara, a környezetvédelmi Garda de Mediu és Garda Dezső.
- A Hargita megyei hatóságok együttműködnek a fatolvajokkal - mondja lapunknak a képviselő -, eltüntetik a feljelentéseket tartalmazó iratcsomókat, elfogadják a fiktív kitermelési papírokat, és teret engednek a pénzmosásnak. Kihoztam 1999-ben egy parlamenti vizsgálóbizottságot a megyébe a fagazdálkodás ellenőrzésére, velünk voltak a környezetvédelem emberei is. A helyi hivatalok mindent megtettek, hogy akadályozzák a munkánkat, mert, ahogy az egyik vezető egy négyszemközti beszélgetésen elmondta, „erkölcsi kötelességünk megvédeni azokat, akik segítettek nekünk".
- Azt nyilatkozta, ökológiai katasztrófa szélére került a vidék a nagyarányú kitermelés miatt.
Az egész egy viharral indult: az 1995. novemberi széldöntés során 5343 hektár tömberdő került a földre, összesen több mint nyolcvanhat ezer hektár károsult. Ennek következtében csaknem ötmillió köbméter fát kellett kármentésként gyorsan kitermelni, ez a mennyiség igencsak meghaladta a hagyományos erdőkitermelő cégek kapacitását. Sokan ekkor kaptak rá a fából megszerezhető jövedelemre, gépparkot vásároltak, és tevékenységüket a széltörés kitermelése után sem akarták beszüntetni. Többen egyik pillanatról a másikra lettek vagyonos emberek, miközben az egyszerű állampolgárok, az erdők örökösei szegényen és tehetetlenül nézték, ahogy kijátsszák őket.
Egy román lapnak azt nyilatkozta, hogy a politika összemosódott az erdőmaffia tevékenységével. Egyes magyar nemzetiségű politikusok a Capital gazdasági hetilap listája szerint többek között faügyletekkel szerezték meg több tízmillió dolláros vagyonukat.
– Nem lehet, hogy ezek törvényes ügyek voltak?
– Nem mondanék konkrét neveket, de arra is volt példa, hogy egy fatolvaj beismerte a tettét, az ügyészség végül mégis megszüntette az eljárást bizonyítékok hiányában. Én magam is filmeztem a földre hasalva a helyszínen az illegális kitermelést, mégsem lett bírósági ítélet belőle. Még a parlamentben is elvesztek azok a dokumentumok, amelyek alapján a kormánynak és a környezetvédelmi minisztériumnak el kellett volna kezdenie a bűnügyi vizsgálatot! A tolvajok sok esetben felgyújtják a rönköket a letarolt erdőben, ne legyen nyoma annak, hogy lebélyegzés nélkül vágták ki a fákat. Ökológiai katasztrófa fenyegeti a Székelyföldet, hiszen a csupaszon maradt hegyoldalakon a források kiszáradnak, megváltozik a patakok medre, a téli hó tavasszal egyszerre olvad meg, árvizet okozva az alföldön. Elindult a talaj erodálódása, így ezek a részek semmire, még legeltetésre sem lesznek használhatók, holott a székely emberek csak az erdőből és az állattartásból tudnak úgy-ahogy megélni.
– Mekkora a kár?
– Számításaim szerint 1995-1999 között Hargita és Kovászna megyéken legalább hatmilliárd dollár értékben tulajdonítottak el fát, és ezek jelentős része nyersanyagként, a legolcsóbb állapotában hagyta el az országot. Legalább feldolgozták volna, ezzel is munkát adva az embereknek! A csalások nem csak a kitermelésben vannak: sokan felveszik az állami támogatást a letarolt terület újraültetésére, de a csemeték csak papíron kerülnek ki a domboldalakra. Gyakori trükk az is, hogy a megengedett
mennyiség többszörösét vágják le, így mindig van papír az esetleges ellenőrzéskor, csak a végén nem adják össze a számokat.
– Egy bukaresti újság azt írta, a gyergyói emberek visszakerültek a jobbágysorba, annyira kihasználják őket a helyi hatalmasságok és a fa-bárók.
– Ha van ideje, hallgassa végig az egyik fogadónapomon az embereket, könyvet írhat belőle! Elképesztő a helyzet, hogy a sokszor munka nélkül levő családok férfi tagjai külföldi munkavállalásra kényszerülnek a megélhetés érdekében, miközben őseik birtokát módszeresen lerabolják azok, akiknek semmi közük hozzá. Sokszor csak akkor kapják vissza az erdőt, ha már előtte megkötik a szerződést a jövendőbeli vevővel, természetesen nagyon előnytelen áron. Azt mondják nekik, hogy ha nem adják el, akkor levágják a fát a visszaszolgáltatás előtt. Az emberek félnek és tehetetlenek, de azért sokan vannak, akik készek a bíróságra is elmenni az igazukért.
– Havi rendszerességgel interpellál a képviselőházban az erdők védelmében. Sokszor említ egy úgynevezett aranyévfolyamot. Kik ők?
– A mezőgazdasági és erdészeti miniszter liberális államtitkára, Vasile Lupu nevezi így egykori egyetemista kollégáit. Amióta az erdészeti kar aranyévfolyamának kezébe került az ország zöld aranya, nagy a veszélye az ökológiai katasztrófának. Vasile Lupu kénye-kedve szerint adja ki a vágási engedélyeket, és védi az erdőállományt tönkretevő, ezért büntetőeljárás alatt lévő bűnözőket.
- Ön nem fél?
- Azt nem mondom, hogy nincs mitől, de nem félek. Volt már egy furcsa balesetem: kifogástalan állapotban lévő új autóval mentem a megengedett sebességgel egy helységben, amikor irányíthatatlanná vált a jármű. Több bukfenc után a falu sportpályáján kötöttem ki, két hónapot voltam kórházban, de élek.
Indulás előtt egy gyergyói netkávézóban átnézem a széldöntés után megjelent újságcikkeket. A Hargita Népe 1999 szeptemberében egy erdészeti konferenciáról tudósít, ahol felleltározták a károkat és az újjátelepítés állapotát. A Csíkszeredai Erdőgazdaság vezérigazgatója szerint akkor a megye erdőállománya nem volt rossz helyzetben az elszenvedett károk ellenére, és a vezető néhány év alatt az újraerdősítés befejezését is megígérte. A konferencia résztvevői már akkor is a mértéktelen tarvágás számlájára írták az 1998-as és az 1999-es árvizeket. A Hargitán honos lucfenyő és lombhullató erdők 80-100 éves ciklusban újulnak meg teljesen, az erdőtelepítés viszont rendkívül hosszadalmas és nehéz feladat, hiszen csak hat-hét év után lehet megállapítani, hogy megfogantak-e a csemeték. Utána is van munka bőven, előbb hézagpótlást, sarlózást, leltározást és csemetevédelmet kell végezni, később jöhet a tisztító vágás, gyérítés, egészségügyi vágás, majd legutoljára a végvágás. A széltörés nagysága különben annak volt köszönhető, hogy a hatvanas évek erdősítési politikája következtében sok ezer hektár területet ültettek újra lucfenyővel, amely rendkívül törékeny. Most vissza kellene szorítani a lucot, és visszahozni az őshonos bükk és jegenyefenyő mellett a vörösfenyőt is, ezek a fajok ugyanis sokkal jobban ellenállnak a szélnek.
Hazafelé a Bucsin-tetőn át jövök, egy hatalmas fenyőrönkhalom mellett félreállok az autóval. A fákon nyoma sincs lebélyegzésnek. A romániai magyar lapok kishírek rovatában néha olvasni olyan rendőrségi beszámolókat, melyek szekeres fatolvajok elkapásáról adnak hírt. Kamionos rönkszállító tolvajokat eddig nem fogtak meg, pedig a nagy bajt ők okozzák.
Az egyik faluban egy férfi keserűen azt mondta: elméletben kéthektáros erdeje van, gyakorlatban pedig készpénzért veszi a téli tüzelőt. Õ nem mer pereskedni, mert nem akar elköltözni a vidékről. A szegedi Kiss Tamás nem fél, igaz, neki csak arra kell ügyelnie, hogy ha Gyergyószentmiklós környékén jár, este ne menjen sötét mellékutcákba, és indulás előtt gondosan ellenőriznie kell az autó fékrendszerét.
Lukács Csaba