A kétéltű-fajok egyharmadát kihalás fenyegeti (National Geographic)

Az elmúlt egy évszázad alatt annyi kétéltű-faj - béka, gőte, szalamandra - tűnt el a Föld színéről, mint előtte több tízezer év alatt összesen  - derül ki az eddigi legátfogóbb nemzetközi kutatásból.
A kétéltűek helyzetével foglalkozó globális felmérésben 60 nemzet 500 kutatója vett részt. A hároméves vizsgálat során a kutatók felmérték az összes ismert, egész pontosan 5.743 kétéltű faj eloszlását, populációik számát, valamint felülvizsgálták védettségi státuszukat.
A kutatók 1856 fajról, az összes kétéltű-faj 32 százalékáról állapították meg, hogy kihalás fenyegeti. Nem elégséges mennyiségű információ miatt további 1300 faj státuszát nem tudták pontosan megbecsülni: többségüket feltehetően szintén kihalás fenyeget. Összehasonlításul: a madaraknál a fajok 12, az emlősöknél pedig a fajok 23 százalékát fenyegeti kihalás.
Mint a kanárik a bányában
A kétéltűek olyanok, mint a kanárik a bányákban: mivel csupasz bőrük érzékenyen reagál a környezeti változásokra, elsősorban a víz és a levegő minőségének változására, indikátorai lehetnek környezetük állapotának. Így pusztulásuk egyben a környezeti viszonyok romlását is jelzi.
A globális kutatás eredményei szerint 1980 óta legalább 9 faj pusztult ki. A szakemberek további 113 faj egyedeivel sem találkoztak az elmúlt években: ezek feltehetően szintén kihaltak.
A kétéltű-fajok 43 százalékánál a populációk száma csökken, 27 százalékánál változatlan, és csupán kevesebb mint egy százalékánál növekszik. A többi faj esetében pontos adat nem ismert.
A legtöbb veszélyeztetett kétéltű-faj Kolumbiában él (208), amelyet Mexikó (191), Ecuador (163), Brazília (110) és Kína (86) követ. Haitin ezeknél az országoknál szám szerint kevesebb kihalás szélén álló faj él, ám az itt élő fajok 92 százaléka közel áll a kipusztuláshoz.
Gombák és szennyezés
Amerikában, a Karibi-szigeteken valamint Ausztráliában a kétéltű-fajokat elsősorban fertőzések pusztítják.
Különösen veszélyesek a gombák (pl. a Chytra nevű gomba) okozta fertőzések. Ez a gomba döntően szárazság idején üti fel fejét, az említett területek éghajlata pedig a klímaváltozással összefüggésben egyre forróbb. Európában, Ázsiában és Afrikában inkább az élőhelyvesztés valamint a víz- és légszennyezés okoz problémát.
A felmérés erősíti azt a tudományos körökben gyakran hangoztatott feltételezést, hogy bolygónkon megkezdődött a hatodik kihalási hullám. A Földön korábban öt kihalási hullám ment végbe. Az utolsó ilyen periódus körülbelül 65 millió évvel ezelőtt volt, amikor feltehetőleg egy hatalmas kisbolygó becsapódása okozott környezeti katasztrófát. Részben e becsapódás miatt pusztulhattak ki a dinoszauruszok is.

<<Vissza