2022. augusztus 24. - Az ellenzék az elmúlt hetekben rendkívül demagóg módon próbált hangulatot kelteni a kormány fakitermelésre vonatkozó rendelete kapcsán.
Álhíreket kreáltak, miközben a jogszabály alapvető célja a tűzifa-ellátottság biztosítása volt; ennek érdekében finomítottak a szabályozáson, szem előtt tartva ugyanakkor azt is, hogy a hazai erdők területe továbbra sem csökkenthető, és hogy a súlyos energiakrízis enyhítését szolgáló egyetlen intézkedés sem történhet a természetvédelem rovására.
A valóban értékmegóvó, konzervatív zöldszemléletet megvalósító kormányzás elmúlt ciklusainak köszönhető, hogy a mostani válsághelyzetben az egyébként bőségesen megújuló energiaforrást, azaz biomasszát is biztosítani képes erdők segíthetnek abban, hogy enyhíteni lehessen a magyar családok esetlegesen fölmerülő fűtési gondjait.
Budapest kiemelt szerepet kapott hazánk „zöldítésében”, így a kormány joggal érvelhet azzal is, hogy a városierdő-fejlesztési program révén a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében lévő fővárosi erdőkben az idén megújult erdőterv szerint a folyamatos erdőborítással kezelt területek arányát 42 százalékról 75 százalékra emelik.
A Pilisi Parkerdő – Parkerdő az emberért programja az elmúlt években is fenntartható módon valósította meg az erdőgazdálkodást, és ugyanebben a szellemben fognak gondoskodni a várhatóan mind nagyobb tűzifaigényekről is.
Mint arra józanabb megszólalók igyekeztek felhívni a figyelmet, a gátlástalanul hergelő ellenzéki politikusok azt sem veszik figyelembe, hogy mivel nincsen elegendő – a fát az erdőkből kihozó, kitermelő – szakember, ezért az igen munkaigényes erdőfelújítást enyhítendő, valamennyire könnyíteni kell a kitermelést az energiabiztonság fenntartásához – az idei közelgő télre, de nagyobb részben jövőre elegendő tűzifa biztosításával.
A kormányrendelet kapcsán a magyar őshonos fák tarvágásának tilalmával erősítette meg miniszteri utasításban a kormány álláspontját Nagy István agrárminiszter, vagyis az erdők nincsenek veszélyben; a csak minősített időszakban alkalmazható rendelkezések nem lépik túl a fenntarthatósági keretet.
Újabb rendelet tette világossá, hogy természetvédelmi vagy Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, őshonos fafajokból álló erdőkben a speciális esetek kivételével nem végezhető tarvágás, és hogy elsősorban akác főfafajú átmeneti erdőkből vagy kultúrerdő-állományból kell kielégíteni a tűzifakeresleti igényeket, ami szilárd összhangban áll az elmúlt évek erdőgazdálkodásának fő céljaival is.
A balliberális ellenzék ugyanakkor nem először viszi bele a politikai hamisságot a nemzeti erdővédelem kérdéskörébe. Már öt évvel ezelőtt támadni kezdték a hazai erdőgazdálkodást, hogy annak szakmai megfontoltságát vonhassák kétségbe a társadalom előtt.
A kádári diktatúra utódpártja, a napjainkra alig egy-két százalékosra zsugorodott MSZP már akkor érezni kezdhette a vesztét, ezért mindenféle módon próbálkoztak. A párt országos központja 2017 őszén arról adott ki közleményt, hogy fakitermeléssel, fideszes szavazatvásárlás céljából kezdődött erdőirtás a Péterhalmi-erdőben. A szocialisták akkor a többi közt másfél milliárd forint értékű fáról és 150 hektár erdő kiirtásáról írtak.
A Pilisi Parkerdő Zrt. azonban pontról pontra válaszolt a hazug vádakra, közölve a tényt, hogy az általa elvégezhető fakitermelési munkákat és mennyiségeket a független erdészeti hatóság által készített, rendeletben rögzített, tíz évre szóló erdőterv határozza meg, beleértve a Péterhalmi-erdőben végzett munkát is. A baloldal végül látványosan belebukott a tűzifakérdést célzó kormányellenes kommunikációs akcióba.
Az ellenzék csak zöldnek akar látszani, ám a tarvágási aláírásgyűjtések, tüntetések kapcsán épp a környezetvédelem szempontjainak hiányát láthatjuk. A környezetvédelem egyik legfőbb célja ugyanis az, hogy a környezetéért felelős, alkotó-teremtő ember és a különféle természeti szisztémák közötti bonyolult viszonyrendszert észszerű módon egyensúlyba hozza, és hogy abban minden összetevő elem és szint fenntarthatóságát biztosítani tudja.
Ehhez a kényes egyensúlyhoz sokszor a nemzetgazdasági célokat is szem előtt tartó, tudatos gazdálkodási intézkedések vezethetnek el, és a természetvédelem szempontjai (például egy fenntartható, hatékony erdőpolitikával) a gyakorlatban többféleképpen is érvényre juttathatók.
Az elmúlt évtizedben Magyarország erejéhez mérten mindent megtett azért, hogy a hazai erdők vágásérett állományának nagyságával, az egyes fajták halmozódása révén biztosítani tudja a kitermelést. Az előrelátó magyar agrárpolitika felismerte, hogy a fakitermelési többlet – például az akácnál – komoly lehetőséget is jelent a nemzetgazdaság és a hosszú távú energiabiztonság szempontjából.
A hazai erdőállomány fenntartása mint nemzeti ügy manapság sokkal erősebb politikai támogatást élvez, mint a korábbi évtizedekben bármikor, és a sokkal több kitermelhető fával – a környezeti fenntarthatóságot fontos szempontként érvényesítve – a magyar lakosság jelentős része szükség esetén, az energiakrízis viszonyai között is ellátható tűzifával.
Az egységes nemzetjövőképpel nem rendelkező baloldal a környezetvédelem kérdését nem a magyar családok ügyének tekinti, hanem pusztán egy kampányeszköznek a választásról választásra kudarcot vallott politikája igazolására, és az igencsak gyűrött-szakadt, kiselejtezésre váró politikai mellénye újragombolására.
A nemzeti feladatok és tennivalók számbavétele helyett üres agendával próbálják uralni a közbeszédet, és az egyre súlyosbodó európai energiaválság kellős közepén hazardírozni kezdtek az energia és a környezetvédelem kérdésével.
Miközben pedig az ellenzék erdővédelem címén szervez tüntetéseket, egyes ellenzéki polgármesterek nyugodt szívvel engedik a fakivágásokat saját kerületükben.
Az álzöld „erdővédelem” helyett a baloldal inkább arra tehetne építő jellegű javaslatokat, hogy miként biztosítható a tél folyamán a magyar emberek energiabiztonsága, s a rászoruló családoknál miként lehet mérsékelni a fűtési kiadásokat – erre eddig a rezsicsökkentés fenntartásával csak a kormányoldal próbált biztosítékot nyújtani –, és hogy az esetleges tűzifahiányra miként lehet szakmailag is elfogadható közpolitikai megoldásokat találni. ifj. Lomnici Zoltán
A szerző alkotmányjogász