2023. május 20. - Orvvadászok és első világháborús rettenetek
A szerbiai kettős tömeggyilkosság nyomán a helyi hatóságok leadási amnesztiát hirdettek. A polgárok nagyjából tizen-párezer gyilkos eszközt adtak le a rendelkezésre álló néhány napban – ami az illegálisan tartott mennyiségnek csak elenyésző töredéke lehet. Vajon hazánkban mi lehet a helyzet?
Magyarországon jelenleg nagyjából hatvanötezer vadász van – ehhez nyugodtan hozzá lehet számolni legkevesebb húszezer olyat, aki időről időre feketén járja az erdőket-mezőket – hangoztatta lapunknak egy nevének elhallgatását kérő rendőrségi forrás. Mint a szakértő kifejtette, ha bűnözőként szerényen átlagosan másfél puskával számolunk, akkor ez minimum harmincezer, jellemzően modern kivitelű, ám illegálisan tartott fegyvert jelent.
Az optimista becslés szerint idehaza alsó hangon kétszáz-kétszázötvenezer, míg a pesszimista kalkuláció alapján akár félmillió vagy annál is több illegális fegyver lehet az emberek birtokában. A megkérdezett rendőrségi szakértő feltevése szerint e mennyiség tíz százaléka első világháborús vagy annál korábbi, harmada-harmada 1944–45-ben majd 1956 nyomán elrejtett példány. A fennmaradó szegmens lehet az előbb említett orvvadászok birtokában, a szovjet kivonulás során „elveszett” és a jugoszláviai háborúk után becsempészett korszerűbb anyag.
Ha a kivitelt nézzük, messze magasan a legnagyobb példányszámban a mindenféle korú – ugyanakkor könnyen elrejthető – pisztolyok vihetik a prímet, s e mögött állhatnak a hadi- és vadászpuskák, sörétesek. A géppisztolyok inkább a súlyosabb arcokra jellemzők, de ők azért eleve más kategóriába esnek mint a dédapa első világháborús monarchiás Mannlicherét könnyes szemmel őrizgető unoka.
Annak ellenére is, hogy a törvény ugye nem szelektálna a két ember között – húzta alá forrásunk.
A műszaki állapot tekintetében a kép igen tarka, s döntő részt bizonnyal lehangoló. Mindez forrásunk szerint annyit tesz, az idősebb fegyverek esetében az sem kizárható, hogy az lenne kisebb veszélyben, aki a cső kimenete előtt áll – míg maga a használó akár rendkívül súlyos sérüléseket is szenvedhetne, ha elsüti az eszközt.
A fegyvert karban kell tartani, s ehhez nem árt némi szakértelem – fogalmazott. Az emberi természetet ismerve a rejtegetett dolgokat ritkán vesszük elő, s ha mégis, akkor sem merjük hosszabb időre – így érthető okokból csekély energiát tudunk fordítani az ápolásukra. Ez magyarázza azt is, hogy mentül visszább megyünk a korban (azaz minél öregebb egy fegyver), az „magától” annál inkább csapnivalóbb műszaki állapotba kerül.
A fekete fegyvertartás másik – ha lehet ezt a szót használni – hátulütője maga a lőszer, egészen pontosan annak hiánya. Számos eszközhöz már eleve nem is gyártanak „belevalót”, de már egy tíz-húsz esztendős darab sem biztos, hogy megbízhatóan működik – mondta forrásunk. Új lőszert szerezni egy „mezei polgárnak” macerás, általában feketepiaci ismeretség kell hozzá – s mivel ez magában hordozza a lebukás veszélyét, a tartók nagy része eleve meg sem meri kísérelni.
Úgy gondolom, az orvvadászokat és a fajsúlyos bűnözőket leszámítva a polgárok igen jelentős, becslésem szerint 99,9 százalékos része nem azért tart illegálisan fegyvert, hogy gyilkoljon, megfélemlítse a szomszédját vagy bankot raboljon, hanem szimplán érzelmi okokból – fogalmazott. Azaz a háttérben a (hamis) biztonságérzet éppúgy fellelhető, mint a felmenők iránti tisztelet, a családi hagyományőrzés, a műszaki eszközök épségben történő megőrzésének szándéka vagy a(z eddig nem említett) gyűjtés (hobbi).
Nem mehetünk el szó nélkül azon jelenség mellett sem, hogy az – orvvadászokat és a tekintélyesebb bűnözőket leszámítva – az illegálisan tartott fegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma évről évre elenyésző, olykor szó szerint nulla Magyarországon – húzta alá rendőrségi forrásunk. Mindez annyit tesz a gyakorlatban, hogy több tíz- és százezer fegyverrel a tulajdonosaik szó szerint nem csinálnak semmit, csak tárolgatják azokat – ismételte nyomatékkal a korábban elmondottakat forrásunk.
Hozzátette, Szerbiához hasonlóan korábban idehaza is volt párszor fegyverleadási lehetőség – ám ekkor az emberek jellemzően rettentő csekély számban jelentek meg és elképesztő állapotú vackokat hoztak be.
Mi lehetne a megoldás – tette föl szinte önmagának a kérdést forrásunk. Mivel a rendőrséget is érző emberek alkotják, így olykor – persze nem hivatalosan, hanem a (magán)beszélgetések szintjén – felvetődik, ezt az egész helyzetet humánusan is lehetne kezelni. Nagyjából olyformán, mint Ausztriában vagy Szlovákiában. Igaz, ehhez elsősorban politikai akarat kellene – ami eleddig soha nem volt meg. Így marad az a szokás, hogy ha valakit felnyom a szomszéd egy 1918-as gyártású – amúgy életveszélyes műszaki állapotú – puska birtoklásáért, akkor az érintettet ugyanúgy illegális fegyvertartásért hurcolják meg, mint azt, aki bankrablási célból szerzett be Ukrajnából egy AK–47-est 2023-ban.