Évszázados házak, régészeti leletek, templomok és temetők. Ugyan mi lehet ennél fontosabb? Az arany. Méghozzá 300 tonna, amit egy kanadai cég cianidos eljárással akar kinyerni Romániában. Ehhez már csak annyi kell, hogy négy falut leromboljon, és emberek ezreit kitelepítse. Magyarország pedig retteghet, hiszen ismeretes: egy aranygyűrű elkészítése húsz tonna bányahulladékot termel…
Az arany keveseket gazdaggá, ám tömeget szegénnyé és szerencsétlenné tett. Számtalan gyilkosság és árulás tapad hozzá, és így van ez most Romániában is, közelebbről Verespatakon, ahol kontinensünk legnagyobb aranybányáját készül megnyitni egy kanadai cég, a Rosai Montana Gold Corporation. Tervük csillog-villog, mindenben megfelel az EU szabványoknak, és a környezetszennyezés számukra ismeretlen fogalom. Természetesen ezzel érveltek korábban is hasonló beruházásoknál, ám mára mi, magyarok tudjuk, ezeknek hinni nem lehet.
Emlékezetes, négy éve a Romániából érkező cianid-szennyezés csaknem végzetes ökológiai katasztrófaként pusztította végig a Tiszát. Az eredmény: 1200 tonna (!) hal pusztult el, és vele együtt az egész tiszai élővilág. Az ausztrál cég akkori projektje, azonban messze nincs egy súlycsoportban a kanadai ötlettel, ugyanis százszor nagyobb ülepítő medencét akar építeni cianidos szennyvízének. Mi pedig csak reménykedhetünk, hogy az eljárás immár biztonságosabb lesz, mert belegondolni is szörnyű, milyen következményekkel járna egy újabb katasztrófa…
A reménykedést és bizakodást kevésnek találta Kocsis Tibor, aki úgy döntött a sopánkodás helyett tesz is valamit a verespataki ügy megoldása érdekében. A rendező két évvel ezelőtt jutott el először a helyszínre, hogy kamerájával megörökítse az ott látottakat. Legfőbb célja, hogy fel tudja hívni a figyelmet a veszélyre és igazságtalanságra.
Igen, az igazságtalanságra, mivel a kanadai vállalatnak nem csak természetszennyezés róható fel, hanem törvénytelenségek és visszaélések sora. Az aranybánya megnyitásához ugyanis négy falu lakosságát, kétezer embert kell kitelepítenie, és házak százait, templomok és temetők tucatjait elpusztítania. Pedig Verespatak Románia legrégebbi települése, történelme a második századig (Kr.u. 150 körülre) nyúlik vissza, sőt Hérodotosz is megemlíti egyik művében, hogy az agathüroszok - Erdély elsőként ismert népe - is bányásztak már itt aranyat.
Ám a Rosai Montana Gold Corporation-t a történelem, a rengeteg műemlék és lelet egyáltalán nem hatja meg. "A pénz az úr" - vallják, és mindent kilóban mérnek: a házak mellett a templomokat, sőt a halottakat is lejben óhajtják kifizetni. Tehetik, hiszen a falu polgármestere, Natria a kezükben van, pedig 2000-ben a Janus-arcú politikus még eképp kampányolt: "Ha megválasztanak, három napon belül kiebrudalom az RMGC-t Verespatakról". Elsöprő győzelmet aratott, azonban két hétre rá, már egészen ellentétes politikát folytatott. A cég rendelkezésére bocsátotta az önkormányzati ingatlanokat, és mindent megakadályozott, ami a település fejlődését szolgálná. Verespatakról eddig a lakosság közel fele költözött ki, ám a többiek inkább meghalnának, mint hogy elmenjenek innen. Ám helyzetük egyre romlik, a már eladott házakat munkagépekkel dózerolták le, és a helyieket folyamatosan megfélemlítik, mindent bevetnek azért, hogy senkinek se legyen kedve Verespatakon maradnia.
Kocsis Tibor kamerája hűen tükrözi a kilátástalanságot. A megszólaltatott lakosok mellett a környék csodálatos tája, és a már meglévő közeli bányák pusztítása is beszédes. A rendező mindkét oldalnak teret enged, hiszen a falurombolást ellenzők éppúgy szerepet kapnak, mint azok, akik a távozás mellett döntöttek. A kanadai cég projektvezetője is a kamera elé állt, ami nagy fegyvertényként értékelhető, hiszen a dokumentfilm nyílt célja, a bánya megnyitásának megakadályozása.
A történet felépítése kronológiai sorrendben halad, egy-egy nagyobb kitérővel, ám ezek a kalandozások szerencsére nem rontják az Új Eldorádó dinamizmusát. Az alkotás értelemszerűen hatásvadász. Adatokkal és képekkel alátámasztott érvek szólnak a bánya ellen, Kocsis arra is szentelt néhány percet, hogy a 2000-es tiszai katasztrófát felidézze, sőt néhány kétségbeesett, munka nélkül maradó halászt is megszólaltatott benne. Mindezek ellenére Kocsis megpróbál szubijektív képet adni, nem kérdez alá interjúalanyainak, hagyja őket maguktól beszélni. Megismerjük múltjukat, életüket, gondolatukat, ami egyben azt is jelenti, hogy megismerjük Verespatak életét. Feltárul előttünk az a romániai falu, ahol magyart és románt, ortodoxot, reformátust és unitáriust nem az érdekel, ki milyen nációhoz, vagy felekezethez tartozik, hanem, hogy mi lesz szülőfaluja jövője.
Kocsistól egyébként nem áll távol az ilyen jellegű harc felvétele. Még főiskolásként készítette első filmjét, ahol a levegőszennyeződés témakörét vizsgálta, de forgatott már a drogról, sőt a nevéhez fűződik a Duna Televízióban látható Talpalatnyi zöld című sorozat is. Idealista, mondják rá sokan, ám harcát azok is segíthetik, akik megnézik filmjét a mozikban, mivel a mozijegyek árainak tíz százalékát a Verespatak jövőjéért küzdő civil szervezet kapja meg…
Bencze Áron
Új Eldorádó
Színes magyar dokumentumfilm, 80 perc, 2004
Rendező: Kocsis Tibor
Operatőr: Kocsis Tibor
Zene: Melis László, Chris Field, Fanfarle Ciocarlia
Narrátor: Végvári Tamás
Producer: Kocsis Tibor
Ének: Sebestyén Márta