2006. október 26.
Tíz európai országból érkeztek résztvevők a XVI. Nemzetközi
Solymásztalálkozóra, amely tegnap kezdődött Gyomaendrődön.
Solymásztalálkozó Gyomaendrődön. Lipták Judit Miközben Czifrák Gábor gyomaendrődi solymásszal, a találkozó házigazdájával beszélgetünk, Álmos, a Skóciából származó vándorsólyom szinte mozdulatlanul ül gazdája bal kezén. Nincs ami felizgassa, semmit sem lát, fejét és szemét bőrsapka takarja. - Már az ősmagyaroknál is (akik szintén szerettek solymászni) bevett szokás volt, hogy a madár fejére egy kis sapkát tettek. Így a sólymot nem zavarja a külső mozgás, teljesen nyugodt marad - magyarázza Czifrák Gábor. Valóban úgy tűnik, Álmost nehéz kizökkenteni csendes merengéséből. Egészen addig, amíg a Kner téren, ahol a solymászok felsorakoznak a megnyitóünnepségre, meg nem szólal az üdvözlő kürtjel. Ennek hallatán a sólymok, héják és szirti sasok kicsit élénkebbé válnak, talán érzik, hogy nemsokára számukra is akad feladat. - A sasokkal és a héjákkal futóvadakra, például nyulakra is jól lehet vadászni, a sólymok pedig elsősorban a repülő vadak, foglyok, fácánok elejtésében segítenek a vadásznak - meséli Tóth János, a százhatvan tagú Magyar Solymász Szövetség elnöke. Hozzáteszi, a vándorsólyom akár 3-400 kilométeres sebességet is képes elérni, amikor zuhanórepülésben lecsap a kiszemelt áldozatra. Solymásznak lenni - ahogyan ez Tóth János szavaiból kiderül - nem is olyan egyszerű dolog. A madárnak ugyanis mindennap tréningrepülésre van szüksége ahhoz, hogy formában maradjon. Táplálékára is ügyelni kell - főleg csirkehúst eszik -, hétvégenként pedig egy-egy komolyabb vadászatra vágyik. Bőven szánni kell tehát rá időt, de aki komolyan gondolja a solymászatot, annak ez nem fáradság. - A véremben van, talán valamelyik ősöm solymász lehetett Mátyás király udvarában! - jegyzi meg tréfásan a szövetség elnöke, miközben szeme sarkából vadásztársát, Margót, a hazai tenyésztésből származó fiatal madarat figyeli. A megnyitó közben véget ér, Lóki György fősolymász most már a csoportbeosztást ismerteti. A körben álló érdeklődők megnyugtatására hozzáteszi: "civilek", azaz nem vadászok is elkísérhetik őket a solymászatra. Akadnak is többen, akik útra kelnek a gyomaendrődi határba, hogy a valóságban is láthassák, hogyan csapnak le áldozatukra a kampós csőrű madarak. A solymászok pedig reménykednek abban, hogy a napsütés, a jó idő ellenére szép lesz az első napi teríték. A madarakkal ugyanis hidegben lehet a legjobban vadászni, az őszi napsütésben ellustulhatnak.
Békésben sok a repülő és az apróvad.
- Nem véletlen, hogy a nemzetközi találkozók helyszínéül hosszú évek óta Békés megyét választja a szövetség. Az országban ugyanis ez a legmegfelelőbb terület a solymászatra, sok a repülő és az apróvad - mondja a szervező, Czifrák Gábor. - A szombatig tartó találkozó során öt környező vadásztársaság területén, Dévaványa, Nagyszénás, Szarvas és Gyomaendrőd térségében tartunk solymászatokat. Az eredményről pedig a nagyközönség is értesülhet, a terítéket ugyanis a szombat délutáni záróünnepségen, a Kner téren bemutatjuk.
