KITÜNTETÉS Harmincéves szakmai munka elismerése
A Nemzeti Vadászrend, a legrangosabb vadászati elismerés idei egyik kitüntetettje Simon Pál, a Somogy Megyei Vadászati és Halászati Felügyelőség osztályvezetője lett.
- Azt mondta, hogy véletlenül kapta ezt a kitüntetést. Miért gondolja így?
- Azt tudtam, hogy van ilyen kitüntetés, de soha nem néztem utána, hogy ki kaphatja meg, kikből áll a kuratórium, mik a feltételek. Tíz évvel ezelőtt alapították a Nemzeti Vadászrendet, és minden évben hárman kapják meg. Az első díjazott Kittenberger Kálmán volt. Somogyban egyébként jól állunk, hiszen Bőhm István, Bay Béla és Páll Endre is megkapta a kitüntetést. Úgy gondoltam, ebbe a körbe én sohasem kerülhetek be. Ilyen magamfajta kakukktojás mindössze három akad a nevek között. Ezért is volt nagy a meglepetés.
- Erdész, vadász családból származik. Ez eleve eldöntötte a sorsát?
- Igen. Végigjártam a ranglétrát. Kezdtem csúzlival, majd eljutottam a vadászvizsgáig, a fegyvertartási engedély megszerzéséig.
- Ennél tovább is lépett, hiszen nemcsak sportvadász, hanem vadászati főfelügyelő lett.
- Világéletemben erre a pályára készültem, soha nem akartam mást csinálni.
- Most az üzemtervek lejártakor, a vadászterületek átalakulásakor is olyan jó ezen a poszton lenni? Amikor barátok mennek ölre néhány hektár földért?
- Az tény, hogy nehéz időket élünk. Nem a földtulajdonosok és az erdők kezelői szítják a feszültséget a vadászterületek kialakításakor. A földdel rendelkező és nem rendelkező vadászok feszülnek egymásnak. Nem tudnak megegyezni, a végső esetben nekünk kell dönteni. Ám lehetetlen úgy ítélni, hogy mindkét félnek jó legyen. Ebből lesznek még sértődések. Egyébként a várttal ellentétben nem lesz sokkal több vadásztársaság, vadászterület a megyében. Átrendeződés azonban várható. A gond, hogy mindenki a máséból akar területet szerezni. Sokszor érthetetlen módon.
- Somogy mindig híres volt a gímszarvasállományáról. Ma hogy állunk?
- Meglepően jól sikerült az év, főként a nagyon gyenge előző esztendő tükrében. Tavaly már sokan siratták a megye szarvasállományát, vadászati lehetőségét. Az idén nagyon sok jó bika került terítékre, de gond, hogy elfogytak az öreg, érett bikák.
- Az ön számára melyik a legkedvesebb vad?
- A legjobban a márciusi szalonkahúzást várom, de szeretem a téli, havas szarvastehén-selejtezést vagy az apróvadvadászatot is.
- Többször járt vadászni Afrikában, volt Erdélyben, Kanadában, a régi Szovjetunió területén.
- Elég sok anyagi áldozatot hoztam a külföldi vadászatokért. Veszélyes vadra azonban sohasem futotta a pénzemből. Az álmaim vadját, a jávorbikát nem sikerült elejteni, de fekete medvéből kettőt is lőttem. Afrikában egy alkalommal apróvadra is vadásztam, kifejezettem galambászni mentem. A namíbíai vadászat során fedeztem fel, hogy igen nagy tömegű galamb húz a vízlelő helyekre. A végén rá kellett jönnöm, hogy nagyon gyorsan repül a galamb, így nem voltam olyan eredményes, mint szerettem volna. Itthon a balkáni gerle vadászata nyújt ehhez egy kicsit hasonló élményt
- Mi hozza jobban lázba, egy szép nő látványa vagy egy míves puska?
- Soha nem voltam fegyverbolond. De ahogy korosodom, egyre inkább fontossá válik, hogy szép és jó puskával vadásszak az erdei vadra.
F. Szarka Ágnes
A hűséges vadászati felügyelő és a kutyák
SIMON PAL 1976 óta az FVM Somogy Megyei Hivatal Vadászati és Halászati osztályának vezetője. 1950-ben született Úrkúton. Veszprémben érettségizett, Kaposváron és Mosonmagyaróváron agrármérnöki, Gödöllőn vadgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett. Lábodon szerzett tapasztalatokat vizsla- és vérebvezetésből. Az egyetlen vadászati felügyelő, aki versenyzőként vett részt rangos vizslaversenyeken. Vérebes ismereteit a Magyar Véreb Egylet titkáraként hasznosítja. Jelenleg egy labrador és egy tacskó gazdája.