A támogatás célja, hogy a rossz adottságú termőterületek a jelenleginél jobban hasznosíthatóvá váljanak
Egyértelműen a mezőgazdasági területek erdősítése a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv legsikeresebb pályázata - értékelte lapunknak az Agrárgazdasági Kutató Intézet vidékfejlesztési igazgatója.
Dorgai László kiemelte: kiváló lehetőség ez azok számára, akik termelésre nem ideális területtel rendelkeznek, s mégis megfelelőképp szeretnék hasznosítani azt.
Példátlanul népszerű volt a mezőgazdasági területek erdősítésére kiírt támogatás a 2004 és 2006 közötti időszakban. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) valamennyi programja közül ez volt a legkeresettebb és a leginkább eredményes - összegezte az elmúlt időszak tapasztalatait Dorgai László, az Agrárgazdasági Kutató Intézet vidékfejlesztési igazgatója. Erre a célra egyébként összesen 80 millió euró jut az uniós csatlakozást követő első finanszírozási ciklusban, azaz 2004 és 2006 között az NVT keretében rendelkezésre álló összeg 10,6 százaléka szolgálta az erdősítést.
Több lábon áll a program, hiszen egyfelől közvetlen támogatás, másfelől a termelés kockázatának csökkenése is vonzóvá teszi az erdősítést. A támogatás egy részét magáért a telepítésért kapják a gazdálkodók, olyan ez, mintha egyfajta beruházási támogatás lenne - szögezte le Dorgai László, hozzátéve: az erdősítés kivitelezéséhez, a fák telepítéséhez kérhet és kaphat pénzt az uniós kasszából a termelő. Ezen kívül számíthat kompenzációra is, azaz az eddigi gabonatermesztésből származó bevétel megszűnése miatt - részesülhet ellentételezésben az NVT költségvetéséből. Továbbá a fák ötéves koráig az ápolási költséget is átvállalják tőle, ami újabb megtakarítást eredményez. Összességében tehát rendkívül jól jár az, aki egy bizonyítottan rosszul termő vidéken a kevéssé sikeres gazdálkodást erdőtelepítéssel váltja fel - állapította meg a vidékfejlesztési igazgató. Ráadásul a jövedelempótló támogatásra nem kevesebb, mint húsz esztendőn át számíthatnak a gazdálkodók, függetlenül attól, hogy birtokosként vagy hosszú távú bérlőként igényelte az illető az uniós támogatást. Több tényező is befolyásolja azt, hogy pontosan mennyi pénzt kaphatnak a kedvezményezettek: a vissza nem térítendő dotációk mértéke mindenek előtt az intézkedési céloktól, a fafajoktól és a területek típusától függ. Új telepítésekre 842-2780, az ápolásra évi 126-463, a jövedelempótlásra pedig 13,86-281,90 euró használható fel hektáronként.
Persze nem minden kötöttség nélkül lehet hozzákezdeni az ültetéshez. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hol milyen fát telepítenek, ezt szigorú szabályok alapján lehet eldönteni. A hajdúsági löszháton például nem ugyanolyan fajtákat érdemes kihelyezni a szabadba, mint a hegyvidékeken. Hogy hol milyennek az ültetése támogatható, azt az erdészeti hatóság állapítja meg, miután minősítette az adott területet. Általános elv, hogy az őshonos fafajokat részesítik előnyben, azokat a fajtákat látják szívesen az erdősítési tervekben, amelyek az adott termőtájra jellemzőek, így sokhelyütt ösztönzik bükkösök és tölgyesek létesítését, míg bizonyos helyeken inkább a fenyőt látják szívesen. Az Alföldön, mindenekelőtt a Duna-. Tisza közén például nem ritkán az akácot javasolják a profilt váltó gazdálkodóknak.
Az erdősítés támogatásának célja az volt, hogy a rossz adottságú termőterületek a jelenleginél jobban hasznosíthatóvá váljanak - magyarázta Dorgai László. Érthető, hogy az erodált domboldalak vagy a homokkal borított földek miért nem alkalmasak arra, hogy növénytermesztés folyjon rajtuk, mint ahogy könnyen belátható az is, hogy a mély fekvésű területeken, így az ár- és belvízzel gyakran elárasztott földeken nem érdemes gazdálkodni. Termelésre alig-alig alkalmas a nógrádi dombság és a nyírségi sívóhomok is. Szép számmal akadnak szerte az országban földtulajdonosok, akik azt tapasztalták, a rossz hatásfok miatt tavaly sem tudták bérbe adni birtokaikat, nincs kereslet rá idén sem, s ők maguk sem ítélik gazdaságosnak a termelést. Számukra rendkívül vonzó, hogy költség nélkül erdősítsék a területet, hiszen az a támogatásoknak köszönhetően az első öt esztendőben nem okoz kiadást a birtokosnak A gazdálkodók is felismerték, hogy érdemes változtatniuk, amit mi sem bizonyít jobban, mint a legfrissebb adatok. Néhány hete harangozták be ugyanis azt, hogy elérte a 20 százalékot az erdővel borított területek aránya Magyarországon. Az eredmény eléréséhez nem kis mértékben járult hozzá az uniós támogatás, de hangsúlyozni kell, hogy ebbe a számba nem kizárólag a telepített erdőket, hanem a természetes zöldfelületeket is belekalkulálták. Soha korábban nem volt ilyen arányban erdő a mai Magyarország területén - hívta fel a figyelmet a vidékfejlesztési igazgató. Hazánk hosszú távú célja egyébként az, hogy 27 százalékra növekedjen ez az arány. Ennek teljesítéséhez azonban legalább 700 ezer hektárnyi új erdőt kellene telepíteni.
Érdemes tudni, hogy hosszú időn át az állami tulajdonú területeket nem lehetett támogatni. Ez ahhoz vezetett, hogy bár hiába volt haszontalan a gazdálkodás a földeken, nem jutott támogatás az erdő telepítéséhez. Ma már ez szerencsére nem így van, és ezeken a birtokokon is lehet fát ültetni.
Az erdősítés hasznos azért is, mert annak köszönhetően csökken a feleslegesen termesztett gabona mennyisége. Ismert probléma ugyanis, hogy a más megélhetési lehetőséget nem látó gazdálkodók akkor is búzát vagy kukoricát vetnek és aratnak, ha jó előre tudható, meg sem közelíti majd a kereslet a kínálatot. Ennek következtében rengeteg felesleges gabona halmozódik fel, aminek felvásárlásával az állam támogatást nyújt a gazdáknak. Magától értetődik, ha bizonyos területeket a jövőben már nem mezőgazdasági termelésre hasznosítanak, akkor annyival kevesebb búza és kukorica kerül hiábavalóan a piacra.
Előnyös a kedvezőtlen termőképességű területek másféle hasznosítása az ország számára is, hiszen ennek köszönhetően javul a termelés átlagos hatékonysága. Nem meglepő ugyanis, hogy az erdősítés során azoknak a földeknek az alkalmazási módja változik meg, amelyek a legrosszabb adottságúak közé tartoznak - magyarázta a vidékfejlesztési igazgató. Az, hogy ezeken a vidékeken miért honosodott meg a gabona, történelmi okokkal magyarázható. Ezek ugyanis eleinte nem voltak szántóterületek, akkor lettek azzá, amikor a népesség növekedésével párhuzamosán mind több területet kellett bevonni a termelésbe a szükséges élelmiszer-mennyiség előteremtése érdekében. Később aztán a technológia fejlődésének hatására már kisebb terület is elegendő volt ugyanolyan termésmennyiség eléréséhez, így újra feleslegessé, váltak ezek a területek.
Lehetett tudni, hogy szép számmal lesznek érdeklődők, akik kellő ösztönzés hatására váltanak majd, és az erdősítés mellett teszik le a voksukat. Mégsem lehetett előre látni azt, hogy ennyire sikeres lesz ez a támogatás a Nemzeti Vidékfejlesztési Terven belül - összegezte Dorgai László.