Nem kínálta magát a fácán fatálcán a sióagárdi vadásztársaság szombati társasvadászatán. Ahol kiderült, az eredményes vadászathoz olykor még puska sem kell.
- A lapos lövést mellőzzük! - Ez volt Balázs Mihály vadászatvezető egyik legfontosabb figyelmeztetése a balesetvédelmi eligazítás során, amit a harci Sió-parton tartott szombat reggel nyolc tájban. A sióagárdi vadásztársaság társasvadászatára a szokásosnál nagyobb csapat jött össze, hiszen ezúttal vendégeket is hívhattak a helyi vadászok. Az összesen huszonkét puskás férfi, a mintegy tíz vidám és izgatott vadászkutya mellett fotóriporter kollégámmal mi is jelen voltunk - a társaságból némileg kiríva, fényképezőgéppel, tollal és egy fekete gumicsizmával felfegyverkezve. Az eredetileg kijelölt területre túl sokan lettünk volna, így végül néhány kilométerrel távolabb, Ágostonra autóztunk. Bennünket is elláttak egy narancssárga fejpánttal, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy sem fácánok, sem vadkacsák, sem dúvadak - szajkók, rókák - nem vagyunk. Előbbiekre lehetett ugyanis lőni. Háromnegyed kilenc után aztán szépen lassan elindultunk csatárláncban. - Alázatosnak és kitartónak kell lenni, hogy az ember közel kerülhessen a természethez. A vadászat nem csak piff-puff - ezt Háry János polgármester-vadász mondta, és mi ráéreztünk ezen bölcsesség igazságára. Közel fél órán keresztül gyalogoltunk, árkon (vizes) és bokron (szúrós) keresztül, de egy elhullott birkán és a folyamatosan előttünk kereső-rohangáló kutyákon kívül semmiféle állatot nem láttunk. - A madár is inkább csak gyalogol előttünk - magyarázta Málinger István vadász. - Ha lenne 5-10 centi hó, más lenne a helyzet. De majd itt is összébb szorulnak, és akkor felrepülnek. - Ez a vadászat eddig nyereséges, megmaradt a töltény - jegyezte meg Doszpod István mosolyogva, miután az első szakasz végére értünk. A következő, sűrű nádas területen aztán bár korábban sem volt befagyva, mégis megtört a jég. Miközben mi az előrejutással bajlódtunk, addig a mellettünk levő vendég, Németh Zoltán meglőtte az első kakast. Onnantól kezdve aztán szórványosak voltak a durranások. A kutyák lelkesen keresték az elejtett zsákmányt. Debra, a labrador is hozott egy fácánt a gazdájának. Igaz, a gazdi aznap még nem is lőtt. - Nem kell ide puska, elég egy jó kutya - jegyezte meg kollégám nevetve. Vadászat közben láttunk őzet, nyulat, rókát, vadkacsát. És páncélkakast is, amit hat lövéssel sem tudtak eltalálni. - Ennyi állatvédőt... - jegyezte meg valaki. - Röpködnek a kisfröccsök - kontrázott egy másik vadász, utalva a töltény árára. A terítékre végül tizennégy kakas, egy fácántyúk és két szajkó került. Még úgy is, hogy szót fogadva a vadászatvezetőnek, a lapos lövést mindenki mellőzte.
Évente tizenötször van Sióagárdon társas vadászat
Tíz éve alakult a sióagárdi vadásztársaság. A mintegy harminc tag kb. hatezer hektáros területen vadászhat. Fácán, nyúl, vadkacsa és őz a jellemző vad. Egy évben mintegy tizenötször tartanak társasvadászatot, a fácán és a nyúl szezonban. Korábban vásároltak fácánokat, ma a természetes szaporulat biztosítja a vadászélményt. Évente így is százötven-kétszáz darab kakast lőnek, a tyúkokat lehetőség szerint kímélik.
Steinbach Zsolt