Egyházasrádóc - A vadászat egyidős az emberrel. A népszerű sportnak most különösen kedvez a szokatlanul enyhe időjárás. Ilyenkor kevesebb takarmány fogy, mozognak az állatok, és a vadász is szívesebben megy a természetbe.
Magyarország nyugati határszélén az erdők állatvilága gazdag: őz, gímszarvas, vaddisznó, fácán, nyúl egyaránt megtalálható. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a rendszerváltás előtti fokozottan felügyelt területen, az úgynevezett vasfüggöny mentén helyezkednek el. A kilencvenes években sorra alakultak itt a vadásztársaságok. Vas megyében jelenleg negyvennégy működik.
Az Egyházasrádóci Új Élet Vadásztársaság szilveszterkor minden évben terelővadászatot szervez, ahol elsődleges a jó hangulat, de a zsákmány sem mellékes.
Szilveszterkor a kora reggeli órákban már nagy a sürgés-forgás a vadászháznál. A hajtás az elnök ismertetőjével kezdődik. Pontosan végigvezeti útvonalunkat a térképen, elmondja a szabályokat.
- Ennél a vadásztársaságnál eddig nem történt baleset. Elvárom tehát, hogy mindenki felelősségteljesen, fegyelmezetten viselkedjen, és ez így is maradjon. - Majd a többi hajtóhoz hasonlóan én is aláírok egy papírt, ezzel tudomásul veszem a szabályokat.
Kilenc óra is van már, amikor a harminc vadász és a húsz segítő - köztük jómagam - elindulunk a Nagykölked és Harasztifalu között lévő erdőbe. Rövid autózás, és kiérünk a felállási helyünkre, ahol mi hajtók magunkra húzzuk narancssárga jelzőmellényünket. A vezényszó elhangzását követően vízszintes sorban egymástól tízméteres távolságban gyalogolva nekivágunk az erdőnek. A hajtásvezetőn kívül két hivatásos vadász is jön velünk. Nehezen haladunk előre. Lábunk alatt süppedezik a föld, el-elakadunk a méteres gazban, ránk tekeredik a szederinda. A nyiladékokon rendeződünk, majd folytatjuk utunkat. Õzek ugrálnak előttünk, de ők ma megmenekülnek - vaddisznóra indultunk.
Tompa puffanásokat hallunk a lőállások felől. -Ez bizony találat - örvendeznek társaim. Mint kiderül, nem mind volt az - elpuskáznak néhány lehetőséget a gyakorlott vadászok is.
- A vaddisznóvadászat egyike a legiz-galmasabbaknak - mondja egyikük. Óvatos, intelligens állat, kitűnő a hallása és a szaglása, nehéz túljárni az eszén. Nagy kihívás. - Hát most többször is sikerül nekik. Mi pedig csak megyünk, törjük az utat, fadarabbal ütjük a galagonyást, és kiabálunk, ahogy a torkunkon kifér: hopp-hopp.
A vadászat felénél majdnem nekem lesz hopp. És kis híján kopp is. Az történik, hogy nem kis riadalmamra farkasszemet nézek egy szarvasbikával. Szerencsére csak a tekintetünk villan össze. Ha nem fogja menekülőre a dolgot, hanem támadásba lendül... Megijedek, nem ok nélkül: volt már arra példa a környéken, hogy bika rátámadt az emberre. Túrásnyomok kerülnek utunkba: vaddisznók vannak a közelben. De ezt alig van időm végiggondolni, mert egy jól megtermett vadkan felkel a hajtósor előtt a bokorból, és vágtat az erdőbe.
Én az átélt izgalmak örömére, a többiek talán megszokásból, fújunk egyet a közeli tisztáson. Egyik társam meséli, hogy már húsz éve járja az erdőt, vadászszezonban szinte minden hétvégén hajt, mert szeret a természetben lenni. Állatot soha sem tudnék lelőni, nem, nem - ingatja a fejét. Viszont szinte mindig talál agancsokat, elhullott trófeát. A rádóci erdőből most sem kell zsákmány nélkül távoznia.
A vadászat végén az elejtett állatok összeszedése és kizsigerelése következik. Nem kellemes elfoglaltság, de megcsináljuk, aztán csapatostul indulunk vissza a vadászházhoz, ahol terítékre kerül a zsákmány. A vadat fenyőgallyakkal, rőzsével kerítjük körbe.
A teríték készítése tiszteletadás, a vadászat ünnepélyes befejezésének az aktusa. Ez felejthetetlen élmény számomra. Aki vaddisznót ejt, annak az ősi vadászrituálé szerint kalapjába a lelőtt állat vérébe mártott töretet szúrja a vadásztársa. A disznó szájába pedig zöld kis ágacska kerül, ez szimbolizálja az utolsó falatot.
Igencsak örülünk már a vadászház meleg kandallójának és az ebédnek, mert elfáradtunk mi is, nincs ezen mit szépíteni. Az asztalfőn ismét felszólal az elnök: értékeli a napot, és mindenkinek vadászszerencsét kíván az új évre. Pár mondatot sikerül váltanom vele. Elmondja, hogy a szilveszterihez hasonló nagy vadászatokat hosszas szervezés előzi meg, és ez nem kis feszültséggel jár. A vadásztársaságok nehéz anyagi helyzetben vannak, évről évre többe kerül a szervezet fenntartása. A tagdíjakból és a külföldi vendégek trófeás vadászatából finanszírozzák kiadásaikat.
- Pedig a vadászat nem csupán szórakozás - figyelmeztet a rádóci vadásztársaság elnöke. - Mi védjük és gondozzuk is az erdőt, segítjük a növényi vegetáció és az állatállomány egészséges fejlődését és regenerálódását. Az ilyen hajtóvadászatokkal is megpróbáljuk egyensúlyban tartani a populációt.
Takács Gábor