2007. január 20.
Annavölgyön emlékszobát kap a szakma.
Annavölgy - Dávid Sára: - Mindkét nagyapám bányász volt.
A leendő emlékszobába hatvan évvel ezelőtti újságokat hoztam. Sokat írtak a lapok arról a tűzről, amely harminchárom bányász halálát okozta szinte napra pontosan hatvan esztendeje, január 20-án. Elhoztam anyukám apukájának szép bányászzenekari egyenruháját is. Az iskolai rajzpályázatra Dorog piros-fekete címerét adtam be. Ezen az olajmécses mellett bányász szerszámok is láthatók. Rácz Ádám: - Az iskolánkban van egy bányász sarok, mindjárt a bejárati ajtó mellett. Itt láthatók a hagyományos szerszámok, amelyek közül a legjellegzetesebb talán a csákány. De van itt lámpás és egy nem olyan régen használatos kobak is. A napokban több olyan filmet láttam a helyi tévében, amelyet a falunkban vettek föl. Az egyikben Dér János bácsi mesél érdekes dolgokat a bányászok életéről. Nem lehetett valami vidám dolog.
Bánhidi Máté: - Az elmúlt év őszén osztálytársaimmal együtt én is ott voltam bányásznapkor a koszorúzáson az Erkel Ferenc Bányász Művelődési Ház előtti téren. Mindkét nagyapám bányász volt, sokat hallottam tőlük az akkori munkáról. Azt is mindig elmondták, hogy munka után is összetartó csapat volt az övék. Az iskolai pályázatra egy makettet készítettem. Megrakott csilléket tolnak a bányászok. Nem lehetett könnyű az a munka.
Naszvadi Erika: - Egyik nagyapámtól hallottam, hogy gyakran mehetett üdülni a szakszervezetük üdülőjébe a Balatonra. Ott ismerkedett meg a nagymamámmal. Egyébként néha még hallom, hogy idősebbek úgy köszönnek az utcán egymásnak, hogy Jó szerencsét! A rajzpályázatra egy munkába induló bányász ábrázolását adtam be. Van nála csákány, szívre hasonlító nagy lapát, véső, kalapács, lámpás, robbanóanyag.
Fenyvesi K.