2007. február 7.
Kevés fogy, drága, lopják, s ez az egyik slágercikk a feketepiacon. A tűzifáról van szó, amely a múlt ősszel – az akkori gázáremelés hatására – a legkelendőbb szilárd tüzelőanyagnak bizonyult a megyében.
Ha felállítanánk az utóbbiak listáját, biztos, hogy most is az élre kerülne, az értékesítők szerint azonban alaposan visszaesett iránta a kereslet. Tény az is, hogy ősz óta kétszer drágult, a kaput viszont az enyhe tél tette be az energiaár-emelések és az előző, kemény telek alapján remélt, jó piacnak.
Akármilyen furcsának tűnhet: azt, hogy drága-e a tűzifa, sok-e érte például a köbméterenkénti tizenháromezer forint plusz áfa, nem pusztán az ár dönti el. Tapasztalatok alapján sokat nyom ebben a latban, hogy ellenőrizhető, tiszta forrásból származik-e ez az energiaadó, s hogy megvan-e a becsületes súlya, mennyisége. Sok esetben ugyanis a „kéz alól”, számlaadás nélkül vett, házhoz vitt akác, cser vagy bükk súlya, köbmétere nem vagy nehezen ellenőrizhető. Megfelelően darabolt formában, berakva, tájékoztat a mennyiség arról, hogy megfelel-e a szállítmány a kívánalmaknak. Előfordul azonban, hogy panasz esetén az ismeretlen eladónak bottal üthetik a nyomát.
Vigyázni kell tehát a jóhiszeműséggel, mert ennek a vevő számára is ára van. Egyebek mellett erre figyelmeztetett Lévárdi György, az Ipoly Erdő Rt. erdészetvezetője. Utalva arra, hogy az óvatlan magatartásnak könnyen lehet az a következménye, hogy favétel után a lopott tüzelő és a tolvaj nyomát kutató rendőr kopog be a mit sem sejtő családokhoz. Mint történt az mostanában Rákóczibányán, ahol az erdészettől eltulajdonított, nagymennyiségű tűzrevaló miatt jelentek meg a hatóság emberei.
