Az állam az idén is kiemelten támogatja az energiaerdők telepítését, függetlenül az ültetvények környezetre gyakorolt esetleges káros hatásaitól. A környezetvédők a zöldáram kiemelt áron történő átvételét is bírálják, mert a szabályozás a nagy hatásfokú mini áramtermelők helyett a hatalmas erőműveket, részesíti előnyben.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium márciusra ígéri az energiaültetvényekhez adandó telepítési támogatásokat részletező rendelet megszületését. Annyit már most tudni lehet, hogy a gazdák a fásszárú ültetvényre a terület alapú támogatáson felül hektáronként egyszeri 150-250 ezer forintos telepítési támogatást, valamint hektáronként 12 ezer forintnyi többletpénzt kapnak tudta meg lapunk Bíró Tamástól, az agrártárca szakreferensétől. A lágyszárú energianövények ültetvényeinek támogatása sem tér el ettől lényegesen. Utóbbiak főként a legelterjedtebb, Szarvas-1 típusjelű energiafű telepítését szolgálják. Ennek fűtőértéke nem sokkal marad el a fásszárúakétól, vetésterülete már elérte a kétezer hektárt. Jelenleg négy integrátor forgalmazza a szárazságtűrő fajtát, amely a rá kidolgozott tüzeléstechnológia révén nagy jövő előtt áll a biomasszapiacon - mondta Bíró Tamás, hozzátéve, hogy a tárca az energiaültetvények elterjesztésével a hazai erdőkincs fokozottabb védelmét szeretné elérni.
Egymillió tonna tűzifa
Az öt nagy biomassza hasznosításra áttért erőmű éves szinten egymillió tonna fát éget el, ennek harmada a határon túlról, szlovák, ukrán és szlovén erdészetekből származik. A hasznot nem a hazai erdőgazdaságok fölözik le, hiszen nekik jó esetben hat-hétezer forint marad az ígért tonnánkénti 17-18 ezer forintos árból, a többit ugyanis elviszik a szállítási költségek, valamint a nedvességtartalomtól függő ilyen-olyan levonások. Ráadásul az osztrák felvásárlók harminc százalékkal többért veszik át a fát, így nem csoda, hogy a tűzifánál sokszor jobb minőségű, ugyanakkor nedves fát nagy távolságra utaztatják.
Hátrányban a kis erőművek
Szakértők szerint vitatható, valóban környezetbarát-e a biomassza hasznosítás jelenlegi támogatási rendszere. Istvánffy László erdő- és faipari mérnök szerint a faégetés egyenesen a biomassza-energia zsákutcáját jelenti. Állítja: a legalább 35 százalékos nedvességtartalmú fa elégetése ésszerűtlen és gazdaságtalan. Ha az erőmű csak áramot állít elő, hőt nem hasznosít, a hatásfok a korszerű technológiák mellett sem fogja meghaladni a húsz-harminc százalékot. A kogenerációs - távhő és áram előállítására egyidejűleg alkalmas - erőművek ezzel szemben 15-20 százalékos nedvességtartalom esetén elérhetik a nyolcvan-, a lakossági vagy települési méretekben használható faelgázosító kazánok pedig a kilencvenszázalékos hatásfokot is. Az erdőmérnök szerint érthetetlen, hogy ennek ellenére miért a hagyományos erőművek átállását, és nem a korszerű kis blokkok építését dotálják. Hozzátette, a 2006-os mintegy 67 milliárd forintnyi zöldáram-támogatásból hatvan-nyolcvan minierőművet lehetett volna felépíteni.
Elkerülhetők a tarvágások
A környezetvédők az energiaültetvények támogatásával legfeljebb annyiban vannak kibékülve, hogy azok a fajtától függően három-öt évente letermelhető, s huszonöt évig alapanyagot szolgáltató ültetvények, sarjerdők belépésével csökkenthetők a tarvágások a hagyományos erdőkben, s velük a helyi igényeket könnyebbén ki lehet elégíteni. A fő gond a sarjerdőkkel, hogy általában egyetlen fafajból állnak, s a monokultúra tönkreteszi talajt. Istvánffy azt is nehezményezi, hogy máig nem készült hatástanulmány arról, milyen kedvezőtlen és visszafordíthatatlan változásokat okoznak az energianövények a környezetben. Szerinte a sarjerdőnek nincs létjogosultsága, mert az alacsonyabb fűtőértéke és magas, akár ötvenszázalékos víztartalma miatt nem helyettesítheti megfelelően a tűzifát.
BOHUS ANITA