Az őskori munkamegosztásban a férfiaknak jutott a mindennapi fehérjemennyiség beszerzése, míg az őshölgyek a gyűjtögetéssel beszerzett vitaminmennyiséggel járultak hozzá a horda jólétéhez.
A vadászat öröme azután még évezredekig elsősorban (azt most hagyjuk, hogy joggal vagy nem) az erősebbnek nevezett nem előjoga maradt, bár azt ne felejtsük el, hogy a rómaiaknál Diána volt a vadászat istene, azaz hát istennője. A kereszténység ezzel a hagyománnyal is szakított, és ahogy a nőket kiakolbólította a papi hivatás gyakorlásából, úgy a vadászat égi felügyeletét is Diána helyett inkább Szent Hubertuszra, vagyis férfira bízta.
A sötétnek nevezett középkorban érdekes módon meglehetősen felvilágosultan viszonyultak eleink a vadászat nemi megosztásához. Főúri körökben olykor-olykor a hölgyek is lóra kaptak – ámbár máig rejtély, hogy tudtak a női nyeregnek nevezett borzalmas kínzóeszközön lovagolni – és maguk is számszeríjat, lándzsát ragadtak. A későbbi korokban azonban meglehetősen háttérbe szorultak a nők és bizony egyre kevésbé merészkedhettek elő a konyha-gyermek-templom szentháromságából, hogy a vadászat örömeinek hódolhassanak. Néhány híresebb "Diána” azért mégis akadt a történelem során, példának okáért a magyarok kedvelt királynője, Sissi is szívesen űzte a vadat.
Magyarországon mint afféle férfiközpontú társadalomban, egészen a legutóbbi időkig csak igen kevés amazon ragadott puskát. Ám az elmúlt évtizedben egyre több hölgy öltött zergetollas kalapot, és indult az erdőbe cserkelni.
– Hazánkban nagyjából 56 ezer vadászjeggyel rendelkező puskást tartunk nyilván – említi Bíró Gabriella, a Magyar Vadászati Védegylet munkatársa. – Ebből becsléseink szerint ezren nők. Ez persze nem azt jelenti, hogy valamennyien egyben aktív vadászok is.
Ez az arány nagyjából megfelel az európai átlagnak, bár tőlünk nyugatra a történelmi fejlődés, a zavartalan polgárosodás hatására kialakult társadalmi közegben a nőknek is sokkal több pénze és szabadideje van akár ennek a hobbinak is élni, mint Kelet-Közép-Európában.
A korábbi évtizedekben általában minden vadásztársaságnál illett felmutatni a dolgozó munkásoktól és parasztoktól a haladó értelmiségiig mindenféle foglalkozási ágat, hogy meglegyen a teljes társadalmi keresztmetszet. Napjainkra meglehetősen szép számban jelentek meg az úgynevezett újgazdagok, meg persze a régiek is, de azért maradtak mutatóba még nyugdíjasok is. Ez a szociális képlet természetesen érvényes a hölgyekre is. A vadászat a golfhoz vagy a teniszhez hasonlóan nem csupán sport, kedvtelés, esetleg a vadászösztönök kielégítésének terepe, hanem a társadalmi érintkezés fontos alkalma is, ahol esetenként komoly üzletek is köttethetnek, illetve fontos kapcsolatok épülhetnek.
A vadászok, illetve a vadásztársaságok érdekeit több szervezet is képviseli. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet a vadászterületek földtulajdonosait, illetve a vadászatra jogosult társaságokat fogja össze. Az Országos Magyar Vadászkamara pedig a vadászok érdekképviseletét látja el. Ezeken kívül létezik még a Vadászati Kulturális Egyesület is. Amit talán kevesen tudnak, 2003 óta jegyzik a Diána Vadászhölgy Klubot, amely, mint a nevében is jelzi, természetesen nőket tömörít soraiban.
– Csekő Sándor (korábban a kulturális egyesület vezetője volt) ötlete volt női vadászklub létrehozása – mondja Bán Beatrix, a Diána Vadászhölgy Klub elnöke. – Sándort megkeresték Ausztriából egy kiállítás kapcsán és megkérdezték, hogy ugye akkor jönnek a hölgyklub tagjai is, mert hiszen Ausztriában ennek már nagy hagyományai vannak. Ő rávágta, hogy magától értetődően nálunk is van ilyen. Ezek után gyorsan meg is alakultunk, méghozzá nagy sikerrel. Jelenleg is száznál több aktív tagot számlálhatunk sorainkban. Legidősebb tagunk, aki még ma is eljár vadászni, nyolcvanéves is elmúlt, de vannak szinte minden korosztályból, így fiatalok is. Őszintén szólva, magam is meglepődtem, milyen sok nő vadászik, hiszen az én társaságomban évekig én voltam az egyetlen. Amióta klubunk működik, minden évben rendezünk Diána-bált, különböző programokat, koronglövő versenyt és nem feledkezünk meg a szakmai továbbképzésről sem.
A Diána klub ifjú elnöknője éppen idén jubilál, hiszen 1997-ben szerezte meg vadászjegyét. Neki egyenes ösvény vezetett az erdőbe, hiszen édesapja is vadászik és nővére is ennek a kedvtelésnek hódol. – Tudom, sokakban él az a tévhit, hogy a gonosz vadász lelövi a hosszú szempillájú, ártatlan őzikét – magyarázza Bán Beatrix. Szerencsére nekem eddig csupán egy kellemetlen élményem volt, amikor az egyetemre jártam, s az egyik évfolyamtársam gyilkosnak nevezett. Leültem vele beszélgetni, és ha meggyőzni nem is tudtam, elfogadta az érveimet. Például azt, hogy egy vadász számára nem feltétlenül a lövés, a vad elejtése, a trófeaszerzés a legfontosabb, hanem a háborítatlannak tűnő természet, a vadak megfigyelése, a csend, az erdő nyugalma. Aki ezt nem próbálta, nem is tudhatja, milyen rendkívüli élmény látni az összecsapó szarvasbikákat, a csíkos vadmalacokat.
Beatrix persze nem elégedett meg a hazai kínálattal, s távoli vidékeken is próbára tette, mit bír el egy nő a "természet lágy ölén”. Több izgalmas kalandnak is részese volt.
– Tapasztalataim szerint a nők vadászati szokásai semmivel nem térnek el a férfiakétól, mi is ugyanazokra a vadakra lesünk. Azért azt sem tagadom, hogy nem volt egy leányálom az afrikai szavannákon negyvenfokos hőségben majd hat kilós puskával kafferbivaly után járnom. Tizenhat napig hiába araszoltunk a földrész egyik legveszélyesebb vadállata után – a kafferbivaly a big five, vagyis Afrika legveszélyesebb öt állatának egyike –, míg végül a tizenhetedik napon sikerült elejtenem egyet.
A vadásznő azonban igazi életveszélyben és halálfélelemben mégis a gyönyörű és békésnek tűnő Új-Zélandon érezte magát. Hegyi zergére vadászott, ám ehhez naponta meg kellett másznia kísérőivel a meredek hegyoldalakat. A kopár, síkos lejtőkön bizony már az is kimerítő feladat volt, hogy az ember ne a hegy lábánál kössön ki.
A klub elnöke úgy véli, a férfiakban talán kicsit erősebb a vadászösztön, mint a nőkben. Egy nő inkább le tud mondani a vadról, ha úgy érzi, a körülmények nem igazán megfelelőek az elejtésére. Valamivel talán körültekintőbbek is, mint férfi vadásztársaik. Elképzelhető, hogy nemcsak számarányuk miatt, hanem óvatosabb és meggondoltabb természetük miatt sem szerepelnek nők a vadászbalesetek híradásaiban.
Azt hihetné az ember, hogy a mai világban, amikor az internettől a multimédiás berendezéseken keresztül rengeteg érdekes program várja a fiatalokat, nem nagy az érdeklődés a vadászat iránt. Ám ennek éppen az ellenkezője igaz.
– Éppen a túlzott urbanizáció, a mindent és mindenkit körülvevő technika miatt sok fiatal vágyik a természetbe, és aki nemcsak felületesen akar megismerkedni az erdő világával, az előbb-utóbb a vadászatnál köt ki – mondja Bán Beatrix. Az utánpótlással így szerencsére nincsenek gondok. Erről igyekszünk a családban is gondoskodni, hiszen a nővéremnek hamarosan megszületik a kislánya, és nagyon remélem, hogy ha felcseperedik, együtt követhetjük a vadak nyomát.
Bihari Tamás