A Nyírerdő Zrt. kiemelt feladatként kezeli a hozzá tartozó természeti kincseket Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
A Nyírerdő Zrt. működési területe Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye állami erdeire terjed ki mintegy 61000 hektár területen.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatási területe 5936,8 négyzetkilométer, melyen számos különféle védett terület található. Erdőrezervátum például négy is van: a Nyírségben Bátorligeten a Fényi-erdő, Baktalórántházán a Baktai-erdő, a Beregi-síkon, Vámosatya mellett, Gelénes külterületén a Bockerek tömbjében a Gönte égeres láperdejét övező állomány és Beregdarócon a bükkelegyes Dédai-erdő. A Fényi-erdő kivételével mindegyik erdőrezervátum a Nyírerdő kezelésében van. Ezek területének 25. százaléka magterület, a többi úgynevezett védőzóna. Az erdőrezervátumok magterületein nem történik semmilyen kezelés, és a védőzónában is csak korlátozottan, a természetvédelmi előírásokkal összhangban.
A Szatmér-Beregi Tájvédelmi Körzet I összterülete 22246 hektár, ebből 2307 hektár fokozott védelem alatt áll. A területen a legnagyobb gazdálkodó a Nyírerdő Zrt, majdnem 3000 hektáron gazdálkodik, ahol elsősorban az elegyes állományszerkezetű gyertyánosok és kocsányos tölgyesek képviselik a legjelentősebb természeti értékeket.
A megyében több fokozottan védett, országosan kiemelt jelentőségű láp is található. Említést érdemelnek a kállósemjéni Mohos-tavak, a Kis- és a Nagy-Mohos, a Bátorligeti ősláp 53 hektáros területe és Piricsén a molyhos nyírekkel elegyes Júlia-liget Jégkori reliktumnak tekinthető tőzegmohalápok is előfordulnak a területen, mégpedig Beregben. A kisebbek közül feltétlenül említést érdemel a gelénesi Zsid-tó, a marokpapi Navad-patak és a csarodai Bence-tó. Országos jelentőségű Csarodán a háromhektáros Báb-tó és Beregdarócon a Nyírjes-tó, amelynek területe 32 hektár. Az országban csak itt előforduló növényfajok találhatók itt, több tőzegmohafaj, babérfűz, tőzegáfonya, vidrafű és még sok más egyedülálló növényfaj. Szintén Beregben található a marokpapi legelőn az ország egyik legnagyobb, a tavasz második felében tömegesen virító kockás kotuliliom állománya, egyes becslések szerint közel egymillió tő. Szatmárban a többi között a kárpáti sáfrány képez kiemelt természeti értéket.
A Felső-Tisza és mellékfolyói mentén számos változatos élővilágú, jó ökológiai állapotú holtág sorakozik. Egy részük természetes, egy részük a folyószabályozások során keletkezett. Ezek mind a hullámtereken, mind a töltések mentett oldalán előfordulnak.
Antropogén hatásra jött létre a gyepek többsége. A Nyírségben az egyik
legértékesebb homoki gyeptársulás a Bátorligeti-legelő, míg vizenyős rétek, kaszálók közül Rakamaz határában, a Tisza hullámterén elterülő több száz hektáros Morotva-közt kell feltétlenül megemlíteni a tiszanagyfalui Nagy-Morotva túloldalán. A megyében található a Nagyalföld hazánkhoz tartozó részének legmagasabb pontját alkdtó Kaszonyi-hegy, mely egy, az ukrán határon emelkedő fiatal szigettűzhányó Barabás határában. A hegy természetvédelmi oltalom alatt áll. Legmagasabb pontja már az ukrán oldalon emelkedik, de a közel kétszáz méter magas Bárczi-tetőről és a Nagykövesről is kiváló kilátás nyílik tiszta időben a közelben magasodó Északkeleti-Kárpátok vonulataira.
Pályi Zoltán publikációja alapján
A fehér akác, a Nyírség fája
A Nyirség erdősültsége jelenleg mintegy 27 százalék, ezen belül az akác 50 százalékot némileg meghaladó térfoglalásával abszolút többségben van. A fehérakac gazdasági, mondhatjuk, nemzetgazdasági szerepe vitathatatlan, hiszen az alföldi erdőgazdaságok és magánerdő-tulajdonosok jelentős részénél ez a fafaj képezi a bevétel jelentős részét. Állományait az erdészeti üzemtervi rendeltetéstől függően általában tíz és hatvan év között szokták letermelni. A legalacsonyabb véghasználati kor az új keletű bioenergetikai célú magánerdőkben jellemző, a legmagasabb kor pedig a jelentős iparifa-hányadot nyújtó állami erdőkben. A hazánkban termesztett fafajok közül a nyírek után az akác tűzifája a második legmagasabb fűtőértékű. Az akáctermelés kisebb, de annál értékesebb hányadát adja az ipari fa, mely a legkiválóbb minőségű, legjobb kihozatallal választékolt kitermelésekben meghaladhatja az 50 százalékot. Az akácnak ma már jóformán az öt centiméter csúcsátmérőjű fája is keresett ipari faként, hiszen igen kemény, kopásálló, és felületkezelés nélküli-szabadtéri alkalmazása is igen tág keretek között mozog. Az akácból több mint száz, exportra is kerülő termékféleséget gyártanak.
A fehérakác mézének minősége és élettani hatása az őshonos hársfajainkéval versenyez, a maga nemében mindkettő páratlan. Az akác Kárpát-medencei jelenléte körül olykor igen heves, érzelmi megnyilvánulásoktól sem mentes polémia alakult ki az elmúlt évtizedekben. Az, hogy hazai terjeszkedése az őshonos fafajok rovására történt, csak részben igaz, hiszen 1920 után az országos erdőtelepítési programok keretében leginkább olyan gyenge termőerejű mezőgazdasági területekre ültették, ahol már évszázadokkal azelőtt kiirtotta a helyi lakosság az addigi erdőségeket. Másrészt, az akác térfoglalása az állami erdőségekben, így a Nyírerdő Zrt területén is folyamatosan csökken, és helyét egyre inkább őshonos fafajok váltják fel. Ugyanakkor gyakran éppen az akác nyújtotta többletfedezet-tartalom teszi lehetővé azt, hogy a központi költségvetési támogatás nélkül gazdálkodó állami erdőgazdaságok megteremtsék az ökonómiai feltételeit az ökológiailag kívánatos őshonos fafajokkal való visszatérésnek azokon a termőhelyeken is, ahol hosszú évszázadok után az akác alkotta az első fás szárú növényzetet. Éppen erre való tekintettel minden természetszerető embernek a mérleg két serpenyőjét egyszerre figyelembe vevő tárgyilagossággal érdemes viszonyulnia az akáchoz. Nem kell szeretni, de gyűlölni sem érdemes, hiszen az akácültetvények sokszor az első úttörők voltak mostoha termőhelyi viszonyok között, és olyan ún. előerdőket alkotnak, ahova most már őshonos fajokkal is egyre inkább vissza lehet térni a természet közeli erdőgazdálkodás keretében.