Megyei körkép - Miközben a vadászati jog elsősorban a földtulajdonhoz kötött, a Lovászpatona központú Csángotaér Vadásztársaság tagjai a saját földjeik egy részén nem tudnak vadgazdálkodást folytatni, azokra ugyanis a szomszéd Heiter Vt. is újra benyújtotta az igényét.
Lapunkban már többször foglalkoztunk vele, hogy lejárt a vadásztársaságok tízéves üzemtervi ciklusa, s idei év március első napjától újabb tízéves ciklus indul, ami a vadászterületek újbóli kialakításával jár együtt. Ez a folyamat nem mindig megy zökkenőmentesen. A lovászpatonai vadászok és földtulajdonosok a társaikkal együtt egy 8120 hektár nagyságú vadászterületet kívántak kialakítani, melynek 78,1 százaléka magán-, 21,9 százaléka pedig állami tulajdonban van. A földtulajdonosok 49,6 százaléka kezdeményezte a földtulajdonosi közgyűlés összehívását, miközben a vonatkozó jogszabályok csak 33 százalékot írnak elő. Ezen (2006. augusztus 26-án) olyan többségi döntést hoztak, hogy a 8120 hektáros területet a Csángota-ér Vadásztársaság számára adják bérbe, amiért hektáronként 500 forint bérleti díjat fizetnek. A közgyűlés dokumentumait az előírásoknak megfelelően benyújtották a megyei vadászati felügyelőséghez, s kérték a határterület kijelölését. 2006. október 17-re a keleti szomszédban (Gic, Nagydém, Bakonytamási, Bakonyság, Pápateszér, Lovászpatona községek közigazgatási területét érintve) is összehívtak tulajdonosi közgyűlést, ott 4510 hektáron kívántak vadászterületet kialakítani, amit egy, a közgyűlésen még meg nem nevezett vadásztársaság számára kívántak haszonbérbe adni.
Ez terület 2390 hektárral átfedte a Csángota-ér területét, viszont a törvény szerint egy területen csak egy haszonbérlő (vadásztársaság) lehet. A 4510
hektáros vadászterületből 2265 hektár állami, a többi magántulajdon
melynek jelentős része a Csángota-ér Vt. tagjainak tulajdonában van. A közgyűlésen a földtulajdonosoknak (illetve az őket képviselő jegyzőknek) 400 forintos bérleti díjat ajánlottak, amit azok elfogadtak, még úgy is, hogy a Csángota-ér Vt. képviselői (az érintett területen földtulajdonosok is egyben) 500 forintot ajánlottak. Beszélgetőpartnereim - Soós Géza, Szabó Ervin, Takács József - a vadásztársaik nevében is értetlenségüknek adtak hangot: az alacsonyabb bérleti díj lenne a tulajdonosi érdek?! Ha 4510 hektáron létrejön az új vadásztársaság, akkor ők a saját földjeikről is kiszorulnak. Takács József elmondta, sérelmeik gyökerei nagyon messzire nyúlnak. 1961-ig Lovászpatonán és a környékbeli nyolc településen a helyi lakosok, köztük a jelenlegi földtulajdonosok szülei, nagyszülei - szintén tulajdonosként - vadásztak. Ekkor az addigi vadászterületüket egyetlen tollvonással állami tulajdonná nyilvánították, s a továbbiakban a Pápai Állami Gazdaság gyakorolhatta a vadászati jogot. Bizakodva várták az 1996-os vadászati törvényt, amely a vadászati jogot a földtulajdonhoz köti, de reményeik csak részben váltak valóra. A többségi állami tulajdonban lévő Agroprodukt Zrt. (a Pápai Állami Gazdaság jogutódja) a szintén állami tulajdonú Befag Rt.-vel (ma Bakonyerdő) a magántulajdonosok rovására vadászterületet alakított ki, ami ellen akkor hiába tiltakoztak. Az Agroprodukt Zrt.-t 2001-ben privatizálták. A cég az állami tulajdonú földeket hosszú távra bérbe vette és a területen a vadászati jogot tovább gyakorolta. A lovászpatonaiak ilyen előzmények után érezték úgy, hogy a tízéves ciklus lejártát követően végre valóra válhatják álmaik, ezért kívántak 8120 hektáros vadászterületet létrehozni. Csakhogy az Agroprodukt Zr-t.-nél úgy gondolták, továbbra is megilleti őket az állami tulajdonú földekhez kötődő vadászati jog, így alakult ki az a helyzet, hogy egy területre ketten is igényt tartanak. A 2390 hektáros átfedett területrészen 1331 hektár az állam tulajdona, a többi magánkézben van. Takács József rendkívül sérelmesnek tartotta, hogy az állami tulajdont - amely nem alkot egységes tömböt - az Agroprodukt Zrt.-nek adták. Azért sem értette, mert Vajai László, a Nemzeti Földalap (NFA) megyei vezetője egy korábbi Napló-cikkben azt nyilatkozta: Kisebbségként a vadászterületen az NFA sehol nem kíván a többséggel szembeszállni. A lovászpatonai és környéki földtulajdonosok 2006. november 24-én megtartották második közgyűlésüket, s azon ugyanazt a döntést hozták, mint az elsőn. Az iratokat beadták a hatóságnak, s várták, hogy az átfedett területekkel kapcsolatban egyeztetésre hívják őket. Ehelyett azt tapasztalták, hogy a vadászati hatóság 4510 hektárban kijelölte a szomszéd területét. Idén február 23-án újabb földtulajdonosi közgyűlést tartottak a szomszédban, ahol ekkor már megnevezték a haszonbérlőt (Heiter Vt). Az ülésen részt vett dr. Bősze Ferenc, a lovászpatonaiak jogi képviselője, aki tájékoztatta a résztvevőket: az első közgyűlésen bemutatott okirategyüttes (meghatalmazások) alkalmatlan arra, hogy erre (vadászati) jogot lehessen alapítani. Kérte, várják meg, megalapozott-e a rendőrségi bejelentésük (mára kiderült, megalapozott), s csak ezután döntsenek. Nem így történt. Az ülésen azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a Heiter Vt. jogerősen nem volt bejegyezve, így nehéz ezt haszonbérlőnek megnevezni. Dr. Bősze Ferenc jogi képviselő lapunknak kifejtette, csorbát szenvedett a földtu-lajdonosok érdeke, mert az őket képviselő jegyzők az alacsonyabb ajánlatra bólintottak rá. A magyar állam képviseletében sem megtehető, hogy az alacsonyabb összeget fogadják el. Szerinte ilyen esetben vizsgálandó a hűtlen kezelés. Az állami tulajdont képviselő meghatározó (több mint egyharmados) szerepet játszott abban, hogy a Heiter Vt. vadászterülete kialakulhasson. Az általuk észlelt szabálytalanságok miatt négy eljárást kezdeményeztek. A jogerős határozattal kijelölt 4510 hektáros vadászterület az Agroprodukt Zrt. - mint legnagyobb földhasználó - köré szerveződött. A területen az elmúlt tíz évben is ők voltak a haszonbérlők, igaz, akkor még más néven, nyilatkozta Mádl István, a zrt. vezérigazgatója. Az előző ciklusban megbízható vadgazdálkodási tevékenységet végeztek, amit bizonyít az is, hogy ez idő alatt vadkár esetében peres ügyük nem volt, munkájukkal szemben szakmai kifogás nem merült fel, a területbérleti díjakat pontosan, megbízhatóan kifizették. A magántulajdonosokkal, az állami területek képviselőjével, a Bakonyerdő Zrt.-vel korrekt viszonyt ápolnak. A vezérigazgató úgy vélte, az elmúlt tíz évben végzett szakmai munkájuk, hozzáállásuk eredménye, hogy a tulajdonosok a megszavazott bérleti díj elfogadásával őket támogatták. Megjegyezte, nem kevés munkájuk, anyagi áldozatvállalásuk fekszik abban, hogy ezt kiérdemelték. Ennek tudható be, hogy a 4510 hektáron a támogatottságuk 70-80 százalékos. A 2007. február 23-án tartott földtulajdonosi gyűlés adatai szerint a 4510 hektárból 2265 hektár állami tulajdon. Az úgynevezett átfedés 2390 hektár, amelyből 1630 hektár az Agroprodukt Zrt. támogatottsága. Mádl István nyomatékosított, senki kárára nem akarnak nagyobb területet, mint amin az elmúlt tíz évben vadgazdálkodást végeztek, de - talán érthető - kevesebbet sem. A szándékuk egyértelmű, megtartani a régi vadászterületüket, míg a lovászpatonai kezdeményezők terjeszkedni szeretnének. Az állami földek bérbeadásáról a Nemzeti Földalap helyi képviselője dönt. Szerettük volna megtudni, miért az alacsonyabb bérleti díjat ígérő társaság mellett döntöttek? Az NFA Veszprém Megyei Szervezetének vezetője, Vajai László megkeresésünkre kijelentette, peres ügyről nem kíván nyilatkozni. Hasonló indokkal zárkózott el a nyilatkozattól Vezsenyi Imre, a vadászati hatóság megyei osztályvezetője, akitől azt tudakoltuk, miért a Heitert jelölték ki haszonbérlőnek? Pedig válaszaik a tisztánlátást nagyban segíthették volna. Az érdekellentétek ellenére a lovászpatonaiak nem zárkóztak el attól, hogy a vitatott terület sorsáról megállapodjanak, de az egyezség alapja - szerintük - a többségi tulajdon kell legyen.
Tremmer Tamás