Naprendszerünk bolygói közül egyedül a Föld fizikai környezetét határozza meg a rajta megtelepedett élővilág, és tartja azt dinamikus egyensúlyi állapotban.
Amíg bolygónk többi faja a környezetváltozásokhoz igazodó egyensúly fenntartásának tudattalan részese, addig a mi fajunk, az ember, a legkülönfélébb környezeti deficitek okozója.
Vizek elszennyezése, erdőirtás, túlhalászat, talajerózió, vízfolyások elterelése, források elapadása szárad a lelkünkön. Pedig az egyensúly tudatos megtartására - kombinatív gondolkodásunk és tudatos munkavégző képességünk révén - csak mi lennénk képesek. Emberi hatásra olvadnak a jéghegyek, pusztulnak az erdők, folyók, tavak, halak, madarak, nő az allergiások és a környezeti ártalmak miatt megbetegedettek száma.
A napilapokban csaknem naponta olvashatunk környezetvédők tiltakozásairól, akiket nemes egyszerűséggel és némi negatív éllel egy kalap alá véve "zöldeknek" neveznek.
A tiltakozásoknak és aggodalmaknak, mint látjuk, legtöbbször igen alapos okuk van, hiszen nemcsak világméretekben, de helyi szinten is silányítjuk a természetet.
A kormányok pedig részterületeket kezelnek, ha egyáltalán, a rendszerszerű megoldásoktól messze állunk.
A zöldek a pusztításra figyelnek. A problémák súlyosbodásával fokozódik az érzékenységük. Érzékeik kifinomulnak, fáj nekik minden pusztítás. Ezért hangoskodnak. Felmutatható eredmények, társadalmilag elfogadott alternatívák nélkül ez is csak zsákutca. A közvélemény belefárad a természetvédők állandó, okvetetlenkedésnek tűnő zajos - és többnyire eredménytelen - tiltakozásába. A közvélemény közönye nő, a média ingerküszöbe emelkedik. Ha pedig minden így folytatódik, még jobban lelakjuk környezetünket egyre nagyobb hangoskodástól kisérve.
A sokkhatások mellett mi az, ami segíthet megváltoztatni ezt a folyamatot még a végső ökológiai krízis előtt? Milyen környezetvédelmi tevékenységet, gondolkodást, megoldásokat fogadna el inkább a társadalom? A természetvédelemhez - az úttörés és figyelemfelkeltés feladatainak ellátása végett - bizonyos fokú szenvedélyesség szükséges. De ez nem haladhatja meg nagyon a társadalmi normákat. Nem lehet öncélú, együgyűséget tükröző, és nem fokozódhat a bohócságig. Magas hőfokú fellépés, derűlátó és bizakodó, folyamatosan megoldást kereső magatartás kell. Időnként muszáj sikereket felmutatni. Ki vetné bizodalmát örökös lúzerekbe?
Hitelesség kell. Ezt a tudományos tények, adatok, összefüggések ismerete és eredményes felhasználása adja. Az analízis mellett a szintézis is elengedhetetlen, a térben és időben egymástól távol eső dolgok ok-okozati összefüggéseinek láttatása olykor pozitív erővel hat az emberekre. A bizalom alapja a kipróbált, alátámasztott, ellenőrizhető munka. A kitartás, az állhatatosság, a következetesen végigvitt programok reményt, bizalmat keltenek.
Az optimizmus csak segédeszköz. Vannak jó példák. A több mint száz éve kipusztult hódok magyarországi visszatelepítése tíz évet vett igénybe. Ezt a programot a WWF Magyarország tervszerűen végigvitte, és felismerte azt is, hogy az akciót mikor kell abbahagyni és új munkába fogni, az állomány nyomon követését megszervezni és gyerekeknek hódórákat tartani.
A probléma felismerésén túl annak megoldásában is érdekeltnek kell lennünk. Néhol, némelyek mintha attól tartanának, hogy a probléma megoldása talajtalanná teszi a szervezetüket, okafogyottá intézményüket. A társadalomnak éreznie kell az eredményorientáltságot, érzékelnie a belátható célt. A környezetvédelemben cselekvésre kell késztetni partnereinket. Legyen vonzó a munkánk, ragadjuk magunkkal azokat, akikre számítanunk kell, akiktől remélhetjük a megoldást. Ha kipusztult a Dunából a kecsege, tárjuk fel az okokat, és a bajok elhárításába vonjuk be azokat, akik előidézik a természet pusztítását. A halakat a horgászokkal, a vadakat a vadászokkal telepítsük vissza, az erdőket az erdészekkel óvjuk meg. Nem gondolhatjuk, hogy a megoldás a mi hitbizományunk. Ha másokat nem inspirálunk a természet védelmére, ha megkeseredve magunkra maradunk, akkor akár hős lovagok is lehetünk, de célt nem érhetünk.
Márkus Ferenc
A szerző a WWF Magyarország igazgatója