KECSKEMÉT / HELVÉCIA - A falusiak szerint féltékenység a kiváltó ok. A két meggyilkolt nő után három fiú- és három lánygyermek maradt árván. A tettes, S. János közeli ismerősei értetlenek: kiszámíthatónak és higgadtnak ismerték a Petőfi Vadásztársaság vadászmesterét.
Helvécia nem átlagos kistelepülés. Nem sorvadozik Kecskemét árnyékában, hanem évek óta növekszik a lakosságszáma, elsősorban a betelepülők miatt. A Kecskeméttől való tizenöt kilométeres távolsága így előnyére vált, népszerű kertvárosi övezete lett a megyeszékhelynek. Az itt lakó emberekre sem jellemző a kisfalvak zárkózottsága. Tegnap délután, amikor munkatársunk a helyszínre érkezett, készségesen osztották meg vele döbbenetüket.
A Helvécia táblát elhagyva találkozunk az első összeverődött csoporttal. Halk szavakkal, értetlen arccal tárgyalják a tragédiát. Az idősebbek még az elhunyt testvérek családját is megidézik. – A meggyilkolt testvérek Köncsögről származnak. Nagyon rendes család az övék. Mindig kedvesek, figyelmesek voltak. Sose mulasztották el a köszönést se – meséli egy ősz hajú bácsi biciklijét támasztva. Itt tudjuk meg, hogy mindkét elhunyt nő özvegy volt. Marika, az idősebb testvér 4-5 éve, Judit körülbelül 15 éve veszítette el a férjét, ő ezután létesített élettársi kapcsolatot S. Jánossal. A tettessel közös gyermekük is született, a kislány most 12 éves. A két nő után hat gyermek – három fiú és három lány – maradt árván.
A hosszú település főutcáján megállnak az autók, a kerítéseknél szomszédok gyűlnek össze, és a kocsmában sem a kereskedelmi tévé bulvárműsora a legnagyobb szenzáció. A tragikus véget ért élettársak háza elé érve tapintható a levegőben az iszonyat. Az öregedő házon látszik a törődés: az ablakokon új redőnyök és függönyök vannak, a kertben újszerű kerti bútorok. A melléképületek, a bokrok és a fák viszont elhanyagoltak, túlburjánzanak. Most mégsem ez a leglátványosabb elem az udvarban, hanem a rendőrautó. A szerv éppen házkutatást végez. Bemegyünk az udvarba, ahol a rendőrök szorgosan pakolnak a puttonyos autó hátuljába. A pakolás közben számtalan töltény csilingelése hallatszik, majd az egyik rendőr durva felszólítása: takarodjunk a helyszínről. A háttérből sápadt fiatalember, egy gyászoló hozzátartozó kér ugyanerre udvariasan. Kérésének eleget téve a közvetlen szomszédok csoportjához sétálunk.
A hölgykoszorú egyetért abban, hogy S. János családja csendes volt, de nem ellenséges. A barátkozás hiányát inkább arra vezetik vissza, hogy Judit is rengeteget dolgozott.
– Mindkét testvér az Auchanban volt állásban, de úgy tudom, Juditnak három munkahelye is volt – mondja egy idős szomszéd. Elmondják: nap mint nap hallották, amint János az udvarban a fegyverekkel bíbelődik. Csattogtak az alkatrészek. A dolog nem csoda, hiszen János a Petőfi Vadásztársaság vadászmestere volt, a fegyvereket ismerte, mint a tenyerét. Talán jobban ismerte őket, mint az élettársát. A pletykák szerint féltékenység emésztette az utóbbi időben.
– Tegnap felfigyeltünk János furcsa viselkedésére – árulják el csendesen a szomszédok.
– Autóba ült, elhajtott az utca végéig, majd megfordult, és vissza. Ezt többször megtette, idegesnek tűnt.
A tragédia híre eddigre egész Helvécián elterjed. Az értetlenség nemcsak a tragédia bölcsőjében általános, hanem János vadász ismerősei körében is.
– Nyugodt, jó kedélyű embernek ismertük Jánost. A hír letaglózott minket – állítják.
A gyilkosságok okának találgatása végére egy idős szomszéd néni tesz pontot: sokszor van olyan, hogy belül már ég a ház, kívül pedig még a füst sem látszik... Gál Zita