2007. május 3.
Tiszta fejjel
Már megint azok a fránya fák. Most épp Pilisborosjenőn tüntetnek el ripsz-ropsz egy hozzávetőleg 800 virágzó akácfából álló fasort. Itt még a fák állítólagos betegségére sem mernek az önkormányzatnál hivatkozni, mint nemrég Szigligeten, Gárdonyban, vagy a polgármester ígéretei és egyre átlátszóbbá váló határidői ellenére most is kaotikus képet mutató fővárosi Nagymező utcánál. Egyébként is az ilyen esetek után kivágott fák törzse rendszerint furcsa módon teljesen egészséges. Csak hát visszaültetni már nemigen lehet...
A mostani esetben még tisztább a képlet, az 50-60 éves akácok egyszerűen útban vannak az önkormányzat tereprendezési szándékainak. Magyarán a fasor helyén családi házas övezetet alakítanak ki, s a parcellázásból és a telkek eladásából befolyó összeg az önkormányzat kasszáját gyarapítja. A fasor pedig csak szép, és jó levegőt ad. Ez pedig nem forintosítható.
Majd pótolják a fákat, ígéri a polgármester. Vajon tényleg azt hiszi, hogy fél évszázados, termetes lombozatú fákat bármilyen vonatkozásban pótolni lehet akár kétszer annyi előnevelt fával vagy facsemetével? Egy fenét. De valamit mondani kell! A média beveszi, aki meg hőbörög, előbb-utóbb abbahagyja.
Finnországban (ahol kicsit több az erdő) egy-egy szép fa esetén még akár a házat is úgy építik meg, hogy körbeölelje a törzsét. Svédországban az utak tervezésénél a fasoroknak van elsőbbségük, és az ottani választott vezetőknek nemigen jutna az eszükbe a magyar esetekhez hasonló okból fakivágás. Ilyesmivel a következő választáson nagyot buknának. De hát nem csak GDP-ben vagyunk meszsze a skandinávoktól... Palugyai István
