Kis-Balaton – A Kis-Balaton páratlan érték, ezt tudja mindenki. A természet itt halmozódó csodáihoz sokféle a viszony: az egyik védi, más szélesre tárná kapuit - a többség csak gyönyörködni szeretne.
A Kis-Balaton és környéke az év minden szakában bőséges látnivalót kínál - bár nem időszerű, de e helyt is bátran merem ajánlani például téli arcát megtekintésre, felejthetetlen élmény ugyanis. Ugyanakkor persze tény, hogy az idegenforgalmi szezon itt is április-májusban kezdődik, s legfeljebb októberig tart - nemcsak mert a mai kor kényelmes embere jó időben szeret elsősorban kirándulni, de a madárvilág értékes és érdekes részét adó költözők is ezekben a hónapokban vannak itthon leginkább.
A Kis-Balatonban száznegyven körül van már a megfigyelt madárfajok száma - idézi az irdatlan statisztikai értéket Megyer Csaba, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság zalai osztályvezetője. Amíg a cég fenékpusztai kutatóházának udvarán beszélgetünk is tucatjával röpködnek körülöttünk a különféle szárnyasok, bár persze az igazi szépségek nem jönnek ennyire közel, azok a tározók védett belsejében, az embertől lehető legtávolabb megbúvó költőhelyeken tartózkodnak leginkább ezekben a hetekben.
- Külön kollégánk dolgozik itt, a kutatóházban a kis-balatoni idegenforgalom szervezésén - nyom a kezembe Megyer Csaba egy prospektust, a nemzeti park által fenntartott környékbeli bemutatóhelyek lajstromát. A balatonfüredi Lóczy-barlang (kilátóval, tanösvényekkel), a zirci arborétum (közel 600 fa- és cserjefajjal), a bakonybéli Erdők Háza múzeum, a zalaszántói Kotsy-vízimalom, a tapolcai tavasbarlang, a salföldi major (állatsimogató és fotókiállítás is kínálja magát), illetve a monoszlói Hegyestű (bazaltvulkán pazar kilátással) is pár perc autózással elérhető lenne, ha éppen kedvünk tartaná. Kifejezetten kis-balatoni látnivalók is akadnak azonban bőven: a kápolnapusztai bivalyrezervátum, a vörsi talpasház (a pákászok életét bemutató tárlattal), Balatonmagyaród mellett a korlátozás nélkül látogatható Kányavári-sziget, illetve maga a nemzeti parkos kutatóház is ilyen. A szakértő segítség itt, a 83/315-341-es telefon végén várja a vízi világ iránt érdeklődőket.
- Alapvetően háromféle túrával szolgálhatunk - folytatta a kínálat bemutatását Megyer Csaba. - A legizgalmasabban talán a csónakos hangzik kívülállók számára, melynek keretében a Zala-folyó egy közeli szakaszán ringatózhatnak a vendégek. Erdős részen kanyarog itt a folyó, így madarat talán kevesebbet látni testközelből, de maga a vízfolyás legszebb arcát mutatja meg. Van aztán autóbuszos túra-változat, melynek során a tározói töltések tetején járható be a Kis-Balaton. A madarak az évtizedek folyamán remekül hozzászoktak a járművek látványához, amíg nem száll ki belőlük ember, oda sem bagóznak, s így - pláne autóbuszok magasából és megfelelő látcsővel - megfigyelésükre is kiváló alkalom kínálkozik. Persze az útvonal csak táplálkozóhelyeket érint, a belső, szaporodásra szolgáló részeken ennyi zavarást sem viselnének el a madarak, de az élmény így is emlékezetes. A harmadik lehetőség gyalogtúra, melynek keretében a kutatóháztól a Diás-szigeten álló Fekete István-házig (benne emlékszoba az egykor itt száműzetését töltő író tárgyaival), valamint a mellette lévő Matula-kunyhóig. Utóbbi némileg kegyes csalás: maga az építmény autentikus kis-balatoni horgászlak, a Tüskevár és a Téli berek című regények hősei pontosan ilyenben töltötték el azokat a híres vakációs heteket. De persze biztosan nem ebben és nem is ezen a helyszínen.
A látogatók a legtöbb állatot a tapasztalatok szerint talán az autóbuszos utak során láthatják, ám a csónakos vagy a gyalogos kirándulások testközelsége ennek ellenére mégis több mint plexi mögül szemlélni a világot. S hogy mi mindent láthat a szerencsés és türelmes kiránduló a Kis-Balatonon? Úgy tesszük fel a kérdést, hogy tudjuk: több könyvben sem lehetne minden részletre kiterjedő választ adni rá.
Megyer Csaba is napestig tudná sorolni a különféle fajokat. A madaraknál mindenképp élre kívánkozik a nagykócsag, a hazai természetvédelem címermadara (a védett területek határát jelző világoskék táblán is ő virít), mely ma már az ország számos pontján található meg ezres nagyságrendű telepekben. De az elmúlt években végbement újbóli elterjedését csakis annak köszönheti, hogy a Kis-Balatonon évtizedekkel ezelőtt megvédték azt az ötszáz utolsó példányt. Aztán ott vannak a récefélék (kendermagos, tőkés, cigány...), a gémek (vörös, szürke), a ragadozók közül például a karvaly, a héja vagy a rétisas; az énekesek vonulatából a füzikék, a poszáták, a csalogány (avagy fülemüle), az ökörszem, a vörösbegy, aztán a cinkefélék hosszú tömött sora... De ne csak az eget kémleljük: a zsombékok alatt, fű között hüllők és kétéltűek igyekeznek mind észrevétlenebbek maradni az ember és az egyéb ellenségek számára, de mocsári teknősbe, tarajos és pettyes gőtébe, siklókba is botolhatunk könnyen. Az ízelt lábú fajoknak se szeri, se száma, de a szakember azért a piros szitakötőt megemlíti, mint különleges ritkaságot. A halak közül nagy-nagy nevezetesség a lápi póc, mely egyébként kifejezetten Kárpát-medencei elterjedésű faj, s ezen belül is egyik legfőbb bázisa a Kis-Balaton. (Hasonló a helyzet egyébként az emlősök közt kiemelkedő északi, avagy más néven patkányfejű pocokkal.)
A halak és az emlősök soraiban is van ellenséges faj, melynek kártékony túlszaporulatát az ember igyekszik kordában tartani: a víz alatt a balatoni keszegfélék védelmében szorítják vissza évek óta mindig sikereket aratva az ezüstkárászt; míg a szárazföldön a vaddisznóval állnak váltakozó szerencséjű hadban. Utóbbi természetes ellenség nélkül, jelentősen túltartott állománnyal tesz nem kicsi károkat a védett területen (hatalmas darabokon túrja fel például a talaj felső rétegét, kipusztítva a benne élő különféle kisebb állatokat), de Megyer Csaba szerint Magyarországon nem tekinthető természetellenes állapotnak, hogy vele szemben az embernek kell fellépnie.
- A Kárpát-medencében évszázadok vagy talán évezredek óta jelentős az emberi beavatkozás a természeti folyamatokba - mondta. - Odáig menően, hogy jelenleg nagy részben azokat a gyepeket tekintjük védendő természeti értéknek, amelyek már fajtánk munkája nyomán, az errefele a valóságos végállapotot jelentő erdők helyén jelentek meg. Ebben a helyzetben nem meglepetés, hogy a vaddisznóval szemben csúcsragadozóként is fellépünk.
Ugyancsak történeti hagyományai vannak, így nem meglepő az sem, hogy a Kis-Balaton ügyében ma is vannak, s a közelmúltban épp a fenékpusztai kutatóházban konferenciában összpontosultak szakmai polémiák. Az 1982 óta működő I. ütem mellett már az eredeti elképzelésekben is szerepelt a második megépítése, s ezt a szándékot azóta több kutatási forduló tapasztalatai alapján különféle kormányok határozatai megerősítették. (A legutóbbi kabinet-bólintás 2004-ből való, s 2010-es határidőt szabott a befejezésre.) Ám a műből - amint a Vízügy illetékese az összejövetelen fogalmazott - ma csak egy torzó működik.
Miközben civil természetvédelmi szervezetek újra felvetik: a Zala-folyóba érkező foszfor- és szervesanyag-szennyezéstől a Balatont jobb lenne tán nem csővégi megoldással (értsd: az utolsó pillanatban, éppen a tó előtt) védeni. A mezőgazdaságot átalakítva - az intenzív (és sok műtrágyát használó) szántóföldi művelés helyére zömében rétet és legelőt visszaállítva lehetne szerintük elérni ezt a célt. Akkor az érvelés szerint nem is lenne olyan nagy szükség a Kis-Balaton kettes ütemének elárasztására, megmaradhatnának ott azok az élőhely-viszonyok, melyeket a természet magának kialakított. Ugyanakkor a tanácskozáson volt, aki megjegyezte: a hazai mezőgazdaság egyik nagy lehetősége a bioüzemanyagokhoz alapanyagul szolgáló kukorica termesztése, a Zala vízgyűjtőjén is várható a szántókon ennek rohamléptű terjedése - e fajta azonban gazdag műtrágyázás nélkül nem képes megfelelő hozamot produkálni.
A kettes ütem egyébként vízügyi nagyprojektként, előkészítési szakaszban, uniós támogatásra vár, megvalósulása valamivel több, mint hétmilliárd, Európából remélt forintba kerülne. Hívei a Balaton vízminőségének megóvását, árvízvédelmi célokat említenek, s véleményüket többek közt a Balaton sok évre visszamenő foszforszennyezettségi mutatóival támasztják alá. Ezeken a Kis-Balaton egyes ütem indulása idején, valamint a jelenleg működő kettes torzó startja évében látványos visszaesés volt tapasztalható, bár zöldek Fenékpusztán is figyelmeztettek: a két időpont a hazai műtrágya-felhasználás zuhanásaként is emlékezetes.
A tanácskozáson mindenesetre egy dologban teljes volt az egyetértés: minden megoldás közül a lehető legrosszabb a jelenlegi torzó: a víz az Ingói-berekként ismert részen jelentősen átalakítja az élőhely-viszonyokat. Így vagy úgy, de változtatni kell mindenképpen - a nagyprojekt szerint egyébként az említett darabot ki is hagynák az állandó elárasztásból, csak nagy árvizek idején nyitnák meg zsilipjeit.
A tározók környékén egyébként minden idegenforgalmi szezon kezdetén sok szó esik arról, hogyan lehetne turisztikai szempontból még hatékonyabban kihasználni az itteni értékeket. A természetvédelem álláspontját egyértelműen fogalmazza meg Megyer Csaba: a védett területek határára bárki nyugodtan építhet létesítményeket, akár a belső területek titkaiba is betekintést engedő kilátókat, beljebb azonban a jelenleginél több embert nem engedhetnek. Ha megnyitnák a sorompókat, az emberi zavarás miatt egy év alatt semmivé lenne mindaz az érték, ami a Kis-Balatont kivételes hellyé teszi. S akkor ugyan miért jönnének a turisták a következő nyáron?
- Továbbra sem teljes, de bővül a Kis-Balatont övező kerékpárút-kör is, a Vízügy zalavári múzeuma is elérhető már biciklivel - folytatta Megyer Csaba. - S a céggel együttműködve sikerült új életet lehelni a zalavári Zala-híd közelében néhány éve épített madárlesbe. Ezt a farakást svájci egyetemistákkal együtt csináltuk, szerintem jól is működött, a kémlelőnyílások előtt azonban a közelmúltban elburjánzott a növényzet. A vízügyesek kérésünkre kitisztították ezt a részt, így ismét igen érdekes megfigyeléseket tehet, aki rászánja az időt a szemlélődésre.
S ha mindez nem elég, Fenékpuszta túlsó végében, a madártani egyesület gyűrűzőbázisán ott vannak az üvegfalú odúk, melyekben - mint nemrég hírül adtuk - seregély, cinke és veréb rakott tojást. Előbbi két fészekben pedig azóta ki is keltek a fiókák. Varga Andor