HÓDOLAT Újra itt van Európa legnagyobb rágcsálója; egy tél alatt akár kétszáz fát kidöntenek
Visszatelepítik a hódokat a Drávához
Néhány hódcsalád már megtelepedett a Dráva somogyi szakaszán - Vízvár és Őrtilos környékén -, s hamarosan még több lesz belőlük a WWF Magyarország hódtelepítő programja révén. Az állat egykor jellemző lakója volt a vidéknek, azonban az élőhelyek megváltozása és még inkább a vadászat tökéletesen kipusztította innét is, mint egész Magyarországról.
A természetvédelmi világszervezet néhány éve kezdett hozzá a hódok visszatelepítéséhez. Somogy megyében a szakemberek a Drávát tartják ehhez a legalkalmasabb helynek. Gruber Tamás, a WWF hódfelelőse elmondta: a Magyarországról kipusztított állatok megjelenése egyike a természetvédelem látványos eredményeinek. - A Drávánál áprilisban végeztünk élőhely felmérést - mondta. - Május végén döntünk a pontos helyszínekről, a telepítés pedig az ősszel kezdődhet el.
Harminc állatot engednek szabadon. A folyó felsőbb szakaszain a korábbi években a horvátok és osztrákok is sikerrel telepítettek hódokat. Ezek közül való az a néhány család is, amelyik már megjelent a somogyi szakaszon.
Bár az eurázsiai hód kevésbé hajlamos a gátépítésre, mint kanadai kollégája, tevékenysége így is hatással van a környezetére. Építményei fontos szerepet játszanak a folyómeder formálásában. A hódgátak stabilizálják a kisebb vízfolyások vízjárását, mérsékelik az árhullámok lökésszerűségét, száraz időszakban nagyobb mennyiségű vizet tartanak vissza. Egy tél alatt egy három-négy tagú hód család akár kétszáz fát is képes kidönteni. Az első magyarországi hódokat az 1990-es évek elején engedték szabadon a Hortobágyon. Ma már félezer állat él az országban. Az állomány szaporodásnak indult, s a határ közeli folyóink mentén a hódok vándorlása is megkezdődött.
Nagy László, Varga Andrea
Visszataláltak a hazai vizekbe, Horvátország felől érkezhettek
A dél-dunántúli szakemberek már azt hitték: sose látnak többé hódot. De láss csodát: a Zala megyei Kerka patakban és a Principális-csatornán néhány éve felfedezett nyomok arra utalnak, hogy az állat a természetvédők örömére visszatalált a hazai vizekbe. Először kételkedtek a szakemberek, hiszen a hódok száma egész Európában drasztikusan csökkent a vízrendezések és a mértéktelen vadászat következtében, hazánkban pedig a XIX. század óta nem látták nyomát. A zalai hódok feltehetően Horvátországból érkeztek hozzánk. A Murán engedték el őket, ám a gyors folyású vizet a hód nem kedveli, így csendesebbet választott. A vidrára hasonlító rágcsálókat valaha irhájukért, húsukért, pézsmájukért vadászták. Ma már Európa-szerte védettek. A zalai hódok a vízfolyás partoldali üregeiben laknak, fákat rágcsálnak, időnként pedig megdézsmálják a kukoricást.