Jeli (ni) - A Madarak és fák napján a jeli arborétumban gyűltek össze tegnap az erdészek. A rövid ünnepségen a kert alapítójára, gróf Ambrózy Migazzi Istvánra és kortársaira emlékeztek. A koszorúzás után a Szombathelyi Erdészeti Zrt. kezelésében lévő arborétumot is megtekintették a vendégek. Nyughelyét a gróf még életében kiválasztotta.
Semper vireo, azaz örökké zöldellek: e felirat olvasható gróf Ambrózy-Migazz! Istvánnak a jeli arborétum közelében lévő sírján. A virágos gróf még életében választotta ki nyugvóhelyét az általa alapított kert szomszédságában. A sírra - és az arborétumban található emlékoszlopra - gyönyörű rododendron-koszorú került tegnap.
A több mint százhektáros kert kezelését végző Szombathelyi Erdészeti Zrt. nyugdíjas és aktív erdészeit, valamint a meghívott vendégeket Orbán Lajos, a zrt. vasvári igazgatóságának vezetője köszöntötte. Ünnepi beszédében felidézte a kertalapító gróf életútját. Ambrózy 1869 márciusában született Nizzában, báró Ambrózy Lajos és gróf Erdődy Agathe gyermekeként. Gyermekéveit a Vas megyei Tana községben lévő családi birtokon töltötte, a természet rejtelmei már akkor is érdekelték. A tanai esztendők után Nyugat-Európa számos országában folytatott botanikai tanulmányokat. Tapasztalatszerző útjai során legfőképpen az foglalkoztatta, hogyan tudná a mediterrán flórát, az enyhébb éghajlatot kedvelő növényeket megtelepíteni kontinentális klímájú birtokán. 1892-ben ismerkedett meg Migazzi Antónia grófnővel, és házasságkötésüket követően felesége malonyai birtokán kezdett el intenzíven kísérletezni, ám a szélsőséges klíma miatt nem volt egyszerű a növénytelepítés. 1914-ben édesanyja temetésére utazott haza Tanára, ahonnan a háború, majd a trianoni békepaktum után már nem tért vissza Malonyára. Gróf Ambrózy-Migazzi István az 1920-as években fedezte fel a változatos mikroklímájú Jelihálásban rejlő lehetőséget, és a borókás nyíresek helyére babérmeggyet, madárbirseket, buxusokat és rododendronok több tucat fajtáját telepítette be. Sajnos csak az öthektáros felsőkert kialakítására jutott ideje, 1933. augusztus 31-én, 64 éves korában meghalt. Nyughelyéül azért választotta az arborétum melletti részt, hogy teste is ott pihenjen, ahol a gondolatai jártak. Orbán Lajos a gróf életútjának felelevenítése után utalt a kertkezelő utódok felelősségére is. Az erdészet ennek tudatában teszi a dolgát, persze nem öncélúan, hisz az elmúlt években végrehajtott fejlesztések mind a látogatók kényelmét szolgálják. A virágos gróf kortársairól is szó esett az ünnepségen. így Chernél István ornitológusról is, aki 1902-ben emléknapot szervezett a Madarak és fák napja tiszteletére. Az emléknap hivatalos bevezetésére Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter adott ki rendeletet 1906-ban: eszerint május 10-én az eper- vagy más gyümölcsfa ültetése mellett a hasznos madarakról is meg kellett emlékezni. A XX. század első felében minden májusban megtartották a Madarak és fák napját, a programot Hermán Ottó, valamint az Állatvédő Egyesület és a Magyar Ornitológiai Társaság is támogatta.
Ambrózy-Migazzi István sírjánál a vasvári Kardos László Általános Iskola tanulói adtak verses-J s/& énekes műsort, majd az Ambrózy emlékoszlopnál Stankowsky Endre Ferenc gordonkajátékát hallgathatták meg a vendégek, akik utána a rododendronoktól pompázó kertet is megtekintették. Ambrózy-Migazzi István sírjánál a területet gondozó erdészeti szakemberek, Molnár Péter pagonyvezető főerdész és Németh Imre erdész, az arborétumban lévő emlékoszlopnál pedig Bakó Csaba, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. erdőgazdálkodási igazgatója és Orbán Lajos, a vasvári erdészet igazgatója helyezett el koszorút..
Nagy Ildikó