ELDORADÓ Somogyot vadászati nagyhatalomként emlegetik. A terítékadatok összesítésekor szinte minden nagyvad esetében az első helyen végzünk. A mennyiség minőséggel párosul
A mai somogyi vadállomány kialakulása több mint százéves múltra tekint vissza. Hullámvölgyek és hegyek tarkították.
- A Festetics- és Eszterházy-családok birtokai kiváló vadászterületekként működtek - mondta Buzgó József, a Sefag Zrt. vadászati osztályvezetője. - Vadgazdálkodóként olyan emberek fordultak meg a megyében, mint Studinka László, Galamb Gábor, Páll Endre, Büki László, Bay Béla. Az ő szakértelmüknek köszönhetőién lett kedvelt vadászterülete megyénk a holland királyi család tagjainak, minisztereknek, államférfiaknak és egyéb ismert és elismert nimródnak.
Az 1800-as évek végén Somogy vadállománya már meghatározó volt, de abban az időben apróvadas területként tartották számon. Főként nyúl, fogoly, fácán és őz élt a területen, már került puskavégre > gím- és dámszarvas, viszont a-, vaddisznó szinte ismeretlen volt. A két világháború természetesen visszaesést idézett elő az állományban, de a két világégés között folyamatosan emelkedett a vadlétszám. A második világháborút követően a gócokban fennmaradt állomány terjedni kezdett. Még mindig remek apróvadas terület volt megyénk, de egyre inkább növekedett a nagyvad száma. Mára ez a folyamat teljesen átalakult, hiszen a fogoly szinte teljesen eltűnt, a nyúl és a fácán jócskán megfogyatkozott, viszont nincs a megyének olyan része, ahol ne lenne szarvas, vaddisznó, dám vagy őz.
- Az összes vadászható nagyfaj kiválóan érzi magát a megyében - mondta Buzgó József, hiszen nagyszerű életteret találnak. A vízmosásokkal szabdalt kisebb-nagyobb erdőfoltok közötti mezőgazdasági területek búvó-, étkező- és szaporodóhelyet biztosítanak. Sőt már lassan túlszaporodik a vad, az erdő nem biztosít elég élőteret
Mint a vízbe dobott kő, ahogy hullámokat vet. A vad a magas létszám miatt egyre inkább kiszorult az erdőből. A mezőgazdasági, területeken talál élelmet, ezzel arányosan növekedik a vadkár.
A jövőben az európai -uniós támogatásoknak is köszönhetően nő, akár harminc százalék fölé emelkedhet az erdősültség, hiszen a gyenge aranykoronás földek-nem is alkalmasak másra, mint erdőtelepítésre, vadgazdálkodásra. Megyénkben a mennyiség minőséggel is párosul. Bizonyíték erre, hogy a gímszarvas-világranglista első tíz helyezettje közül három somogyi.
- Az elmúlt években a külföldi bérvadászok száma száz százalékkal, a belföldieké 1350 százalékkal nőtt. Énnek ellenére a vadgazdálkodás 1999 óta veszteséges. A bevételeknél nagyobb arányban nőttek a kiadások. A legnagyobb tétel a vadkár, illetve ennek elhárítása: a kerítésépítés, riasztás, elterelő etetés. Bebizonyosodott, hogy ekkora vadlétszám nem tartható fenn. A somogyi vadállomány hatalmas kincs, de a vadgazdálkodás modelljén változtatni kell. F. Szarka Ágnes.
Gímek ranglistája
A GÍMSZARVAS-VILÁGRANG-LISTA első tíz helyezettje között jelenleg három somogyi bika található. Az 1981-ben Pusztakovácsiban lőtt bika, a 2001-ben Lábadon és a 2002-ben Vörösalmán zsákmányolt trófea. Az országos listára feliratkozott Kisbámpáti, Darány, Rinyaújlak és Gamás is.
SZERINTEM
DIVIÁNSZKI JÁNOS, a megyei vadászkamara és a szövetség elnöke: - Somogy most még igazi vadparadicsom, a vadlétszám megfelelő, de fiatalodik az állomány. A csúcspont az 1971-es világkiállítás idejére tehető. Ekkor ragasztották ránk a vadászati nagyhatalom címet is. Ám ha nem változtatunk az irányításon, a törvényeken, a számonkérésen, akkor komoly baj lesz.
KEMENSZKY PÉTER, a megyei vadászkamara titkára; - Elsődlegesen a gímszarvas az igazi kincsünk. A világon nincs még egy 'ekkora egységnyi terület, ahol ezzel lehet gazdálkodni. Sokan azonban nem tudják, hogy milyen érték van a kezükben, és nem megfelelően bánnak vele. A kincs azonban sokszor teher. A vad által okozott kárt valakinek ki kell fizetni.
MÁI PÉTER, az Ecseny és környéke földtulajdonosok közösségének képviselője: - Minden kinccsel ellentétben a vadállomány reprodukálódik, így hosszú távon szinten lehet tartani. Gímszarvasban például páratlan a somogyi állomány. Nekünk, vadászoknak jelent igazi kincset, hiszen számunkra külön élmény, hogy ebben a környezetben vadászhatunk, gazdálkodhatunk.
Nyugdíjba küldte a tollat és a puskát
ÍRÓSORS Ihletett pillanatokban csak úgy szalad a papíron a ceruza
A vadászok között szinte senki sincs, aki ne ismerné Páll Endre nevét. Hét szépirodalmi kötet és két szakkönyv után azonban úgy döntött, a jövőben már csak szakcikkekben találkozhat az olvasó a gondolataival.
- A tollat tartó kezem még nem fáradt el, de szépirodalom helyett zömével szakcikkeket írok. A megyei vadásznapon vitatkoztam ismerősökkel. Én azt állítom, hogy a gímszarvastrófeák minősége folyamatosan romlik. A somogyi szarvasagancs legfőbb értéke a szárhossz, a trófeák erről voltak híresek. A bírálati adatokkal lehet bizonyítani, hogy rövidülnek.
Ez ügyben kerestem adatokat, amikor a Szarvas és vadászata című könyvemből kiesett egy cédula. Ez a könyvből kimaradt dolgokat tartalmazta. Most feldolgozom az akkori ötleteimet. Például azt, hogy ha van vezértehén, akkor miért nincs vezérbika? Szépirodalmat már nem írok, de nem azért, mert elfogytak az emlékek vagy a téma. De ezeket szerintem úgy kell tálalni, hogy az egyéni élmények j mellett szórakoztató, humoros, vagy tanulságos írások is legyenek. A vadászat nem árról szól, hogy ez elment vadászni, meglőtte hazavitte, - megsütötte, megette... Ma már nem érzem közlésre alkalmasnak a megmaradt történetekét. Valamikor nagyképűségnek tartottam, ha valaki azt mondta, hogy ihlet kell az íráshoz. Rá kellett jönnöm, hogy mégis van benne valami. Esetenként csak görnyedek a papír felett, máskor pedig szinte önmaguktól jönnek a szavak. Vadászni is ritkábban megyek. Bár éppen a múlt héten lőttem egy szép kant. Nyolcvannegyedik évemben vagyok, ma is állandó társam a puska, de szépen letámasztom a magasles sarkába és nézelődöm a kereső távcsővel. Jön a vad, gyönyörködöm benne, és kitalálok valamit, hogy miért nem lövök. Nehezen húzom már el a ravaszt, inkább gyönyörködöm a természetben.
Nádler Herbert alkotta meg a bírálati rendszert
A budapesti állatkert megújítója, a neves trófeaszakértő, Nádler Herbert 1926-ban kidolgozott egy olyan szarvasagancs bírálati képletet, amelyet később róla neveztek el, és egész Európában használtak a trófeák minősítésénél. A 19. században kialakult trófeakultusz az 1950-es évek közepétől tovább erősödött Magyarországon. 1958-bán hozták létre az Országos Trófea Bíráló Bizottságot Ennek ekkor az volt a feladata, hogy az állami erdőgazdaságok és yadgazdaságok üzemi és bérbe adott vadászterületein elejtett vad trófeáját a Nádler-képlet alapján elbírálja, továbbá a bizottság válogatta, és bírálta a hazai bemutatók trófeaanyagát. A vadászok részére a bírálat eredményéről oklevelet állítottak ki.