2007. július 23.
A rádióban visszatérő hír lángol az erdő. Újhartyán előtt már csak lépésben lehet haladni, hatalmas a dugó, húsz perc is lehet, mire az eltereléshez jutunk. Az autópálya-szolgálat sárga mellényes emberei már elosztogatták az ásványvizeket, rekkenő a hőség. Az út kísértetiesen kihalt, a füst egyre hatalmasabb. Egy felüljáró árnyékába parkolva kiszállunk az autóból, a közelből gokartverseny zaja hallatszik, a mezőn egy gólya figyeli a parázsló tájat. Az erdő széle még békésnek tűnik. Közelebb érve látszik, hogy az aljnövényzet teljesen kiégett, de a tűz már alszik, csak a hamu alatt ropog. Akadnak fák, amelyek sértetlenek, közöttük elszenesedett csonkok meredeznek az ég felé'. A füst sűrűje felé haladva két tűzoltóautó sziluettje rajzolódik ki, úgy állnak ott, mint harckocsik a csatatér szélén. - Visszavonulunk, mielőtt valaki rosszul lesz - mondja Taki, az egyik kocsi parancsnoka. Már négy órája vannak kinn, az aggodalom pedig nem alaptalan. Húsz perc alatt a második mentő megy el mellettünk. Még a nyílt terepen is lehet füstmérgezést kapni. Igaz, a parancsnok nem saját szakállára fújt visszavonulót: a rádión folyamatosan érkeznek az utasítások. Takiék felvesznek a kocsiba, hogy biztonságban átérjünk a legsűrűbb füstön.
Kilenc fecskendő, ötven ember - sorolja a füstfal túloldalán a katasztrófavédelmis, amikor éppen az előbb még lagymatag szél feltámad, s mögöttünk az addig csak parázsló fenyves lángra nem kap. A tűz átszökik a kétszer két sávos autópályán is.
Egy kisebb, erdei csapáson dabasi tűzoltókba ütközünk. De találkozunk érdiekkel, csepeliekkel, váciakkal, s van kocsi, amelyik Nagykátáról vagy Monorról jött Minden erejükkel küzdenek. Időnként valószerűtlen helyekről törnek elő a fák közül, előttük, nyomukban egy őzpár menekül a lángok közül. A rádiókból harsognak a hírek: jön az erősítés, újabb erdők kaptak lángra, az egyes ide menjen, a kettes a hármast felváltja...
Az égen alig néhány felhőfoszlány úszik. A tűz közeléből kiérve nem is érezzük, hogy kánikula van. Hazafelé rácsodálkozunk, milyen közel is volt a benzinkút... Tölgyesi Gábor