Természetrajongó vagyok. Ez következik őscserkész múltamból, egy kicsit szakmám első éveiből, a hétvégi családi kirándulásokból, a fontosabb ok azonban, hogy látom, mennyire próbára teszik a természet tűrőképességét korunk jelenségei, a technológiai robbanás, a fogyasztói igények, a profitérdekek. Ennek következményeit, a természeti katasztrófákat, az extrém meteorológiai jelenségeket, a közegészségi ártalmakat a biztonsági kihívások sorában egyre előrébb sorolom.
Tehát zöldpárti vagyok, bár nem pártpolitikai értelemben. A korrekt, tudományos alapokon álló szervezetek számos alkalommal emelnek szót bizonyos fejlesztések ellen, vagy azok környezetkímélő garanciáiért. Sajnos azonban az utóbbi években e mozgalmak egy része is a profitérdek vagy a politika szolgálatába szegődött.
Van Magyarországon egy Védegylet nevű szervezet, amely - legalábbis eddigi tevékenysége alapján - elsősorban természetvédő mozgalom. Amikor az 1999-ben vállalt kötelezettségek alapján elkészült a Zengőre telepítendő radar terve, e szervezet kifejezte egyet nem értését. A békéscsabai és a bükki lokátor ellen nem emeltek szót, mert a természetesztétikai tényezők ott nem buktak elő, itt viszont megjelent a bazsarózsa pusztulásának általuk vélt veszélye.
Én a biztonságpolitika elvi alapját képező veszély-, válság- és konfliktuselemzéssel foglalkozom, ezt is tanítom. Teljesen civilként, saját kezdeményezésre meghívtam a szervezet főtitkárát egy korsó sörre, és érveim kifejtése után javaslatot tettem rá, hogy korrekt környezetvédőként tárgyaljanak bizonyos kompenzációkról az illetékes minisztériummal. Szóba hoztam természetvédelmi garanciákat, egy arborétum létesítését, falumúzeum létrehozását, valamint a radar tornyával kombinálva egy új kilátótorony építését. A főtitkár vette a lapot, én is felvettem a kapcsolatot az illetékessel, de az "egylet" egy lépést sem tett.
Helyette a polgári engedetlenség radikális, talán - szerintem - jogellenes és exhibicionista formáit választották, botrányt keltve néhány emberrel, nem a közvéleményre támaszkodva nyomást gyakoroltak a kormányra. Növelték a kiadásokat, megzavarták szövetségi viszonyainkat, és "fütyültek" a szeptember 11-e utáni biztonsági szempontokra.
Politikai szerepvállalásuk erősödött, amikor javaslatot tettek a köztársasági elnök személyére. Jelöltjük az egylet tagja, demonstrációjuk részese volt. A Védegylet szövetségesre talált az ellenzékben, és nem emeltek szót az elnökválasztás furcsaságai ellen. A megválasztott elnökkel együtt támogatták a lokátor Pécsett, a Tubes hegyen való telepítését.
Egy más témájú pécsi konferencia után civilként, légiforgalmi, városépítész, villamosmérnök, sugárbiológus kollégáimmal felkerestük a Mozgalom a Mecsekért mozgalom vezetőit, majd egy népes fórumon nem a Tubesről, hanem a radar szükségességéről beszéltünk. Erről nem is kellett vitatkoznunk.
Ez a lokátor ugyanis kell. A radar az eredeti (a Zengőre szóló) terv szerint 100 méteres magasság felett 450 kilométeres hatósugárban belátja a légteret kifelé, és, ami szerintem ma fontosabb, befelé. Sopronig, talán Szolnokig észlel a polgári vagy katonai légi forgalomban mindent. Az eltévedt, kényszerleszállást kérő, meghibásodott, utántöltést kérő, csempész, és - ne adj isten! - terroristák által eltérített gépeket, de a hírhedt CIA-repülésekhez hasonló történéseket is. Meteorológiai előrejelző képessége is van (gondoljunk augusztus 20-ára). Egészségkárosító hatása nincs, én a (már második) pacemakeremmel nyugodtan megközelíthetem. A felkért MTA-bizottság Láng István akadémikussal az élén sem tudott ellenérveket felsorolni, nem foglalt állást, de más, kevésbé optimális helyszíneket is javasolt.
A pécsi, mintegy 300 fős fórumon korrekt érvek és csacska ellenvélemények is elhangzottak. Az egyetlen kellemetlen momentum az volt, hogy az egyik polgármesterjelölt kijelentette: aki a Tubesen nem akar lokátort, szavazzon rá. Mi ekkor kimentünk egy időre a teremből, majd az ő távozása után visszamentünk. Az a meggyőződésünk alakult ki, hogy a nem valóságos veszélyekkel manipulált ellenző pécsi közhangulat, ha nem is indokolt, de érthető. A balkáni konfliktussorozatot közelről megélő lakosság nem kíván "hadiváros" lenni. A demokrácia pedig a polgárokra épül, a virágok nem szavaznak. Ezt tekintetbe kellett volna venniük a döntéshozóknak is, de főleg azoknak, akik a mostani helyzetet a Zengő-hisztériával előidézték. Ha a Zengő marad a helyszín, már régen állna a radar. Most viszont itt állunk a honvédelmi érdekeinkkel, a nemzetközi kötelezettségeinkkel, a növekvő költségekkel, a halasztás káraival nehéz, ellentmondásos helyzetben.
De mi történik?! A Védegylet ismét hallatja a hangját. Most a Tubes helyszín ellen fordul abszolút ostoba, szakszerűtlen, szerintem politikai célt szolgáló álérvek alapján, a gázolajömlés állítólagos veszélyére hivatkozva. Most szövetségese lesz vajon a szerveződő radikális és mérsékeltebb polgári engedetlenségnek, illetve a már beígért törvénytelen akcióknak - már nem is a Tubes, hanem pontosabban a politika, a kormányzat ellen?
A Védegylet szerintem nem a haza védelmét, biztonságát védő mozgalom. Javaslom, változtassanak nevet. Ezt a radart a Zengőre kellett volna telepíteni, a tervek készen voltak, a tulajdon rendezett, a helyszín optimális, a természet szép maradt volna, a csúcs szebb és nevezetesebb lehetett volna.
A kormányzatnak tárgyalnia kellene, nem jogászi eljárásokat hangsúlyozni, nem információs irodákat nyitni, hanem kompenzációkat ajánlani a pécsi közvéleménynek, és széles körben, tudósok bevonásával cáfolni az álérveket.
Hacsak az Elnök Úr meg nem szólal, és nem nevezi meg a sejtelmesen titkolt új helyszínként a Zengőt.
Deák Péter
A szerző biztonságpolitikai elemző