Szépséges szenvedélyek: vadgazdálkodás és vadűzés (Nógrád Megyei Hírlap)

2007. július 25.
Aki vadászatra adja a fejét, annak szívében-lelkében többféle érzés, tudás és akarat keveredik nemes szenvedéllyé. Legelőször ugye ott van a természet és a vadszeretete - de ez a szeretet is szerteágazó és egyénre szabott. Aztán maga a vadászat is sokszorosan összetett érzelemvilággal jár, hiszen a valóságos sportértékkel bíró erőpróbáktól a céllövészet gyakorlásáig, a nyomolvasás tudományától a gasztronómiáig annyi, de annyi minden belefér! Külön része a gyűjtögetés: egyrészt ugye ott vannak a trófeák, az őz- és a szarvasagancsok, a mufloncsigák, a vaddisznóagyarak, a
ragadozókoponyák, a vadbőrök, a különféle madár preparátumok... A fegyvergyűjtők különleges szenvedélyéről meg még csak szót sem ejtettünk, akárcsak a vadászíjászokról, a solymászokról... Aztán lehet kollekciót összeállítani vadászkönyvekből, késekből és tőrökből, töltényhüvelyekből, festményekből, fotókból
- szinté bármiből.
Csengődi Ottó, a megyei vadászszövetség elnöke előbbiek mellett arról is ismert, hogy ő az egyik legjobban öltözködő vadász - ez persze nem véletlen, hiszen a ruhakészítés a polgári hivatása, s országos hírnévre is szert tett mint vadászöltönyök és kiegészítők gyártója. Ugyan akkor a vadászat - meg a hozzá kapcsolható összes többi szenvedély - kitölti mindennapjait. Egy tavalyi súlyos autóbaleset óta, még mindig lábadozva, fakéregszobrok készítésével tölti idejét trófeákkal és a vadászat történeti emlékekkel teli szobájában, Somoskőújfaluban. Elkötelezettséget érez az iránt is, hogy az ilyen jellegű tárgyakat - nem csak a sajátját - megóvja. - A trófea elsősorban a vad elejtője számára jelent értéket, meg az a rengeteg különféle használati és dísztárgy, felszerelés és eszköz is, amit egy vadászélet során összegyűjt az ember - mondja. - Az örökösök aztán rendszerint nem becsülik ezeket. Azért jutottam arra az elhatározásra, hogy össze kellene gyűjteni a hagyatékokat és összeállítani belőlük egy megyei vadászattörténeti múzeumot. Alkalmas helyet azért csak találhatnánk neki... Tavaly már a vadásznap kapcsán tárgyaltunk arról, hogy az alsótoldi iskola üresen maradt épülete kiváló lenne egy ilyen gyűjtemény elhelyezésére. A működtetés költsége azonban túl nagy: terhet jelentene, egy múzeum aligha hozna annyi pénzt, mint amennyi a fenntartására kell. A Nógrádi Vadász című lapban közzé is tett egy felhívást, hogy kiállítás rendezésére ilyen tárgyakat keres.
- Két felajánlás érkezett, egy Bátonyterenyéről és egy Diósjenőről. Első lépésként a
salgóbányai Erdészházban a saját gyűjteményem egy részét állítottam ki. Trófeák, régi vadászeszközök, túrafelszerelések láthatók ott most. Néhány fakéregből és gombából, gyökérdarabokból és termésekből készített alkotásom is megtekinthető.
Ezeket öt évvel ezelőtt kezdtem készíteni, meg gyűjtögetni hozzájuk az alapanyagokat. A baleset óta, a kényszerű szobafogság miatt, különösen sokat foglalkozom ezekkel a dísztárgyakkal.        
Csengődi Ottó beszélgetésünk végén megajándékoz néhány általa készített, igen szép fakéreg dísztárggyal.  
- A kérget a somoskőújfalui öreg szomorúfűzből hozták nekem a gyerekek - mondja. – Az önkormányzatnak is készítek néhány dísztárgyat, hogy ilyen formában is megmaradjon a fa emléke...  Faragó Zoltán