Budafapuszta - A Zalaerdő Zrt. kezelésében lévő, nagyjából 50 hektáros arborétumban egyelőre nem mutatkoznak a szárazság nyomai, ám a szakértők azt mondják, megnyugodni nem lehet.
Az erdőben minden lassabban történik, lehet, hogy csak hónapok múlva ütköznek majd ki a bajok.
Néhány évvel ezelőtt a csapadékhiány következtében tízhektárnyi erdőt kellett kivágni Budafapusztán is.
Illetve a határain túl még tizennégyet, a környék egyéb fenyves erdeiből.
- Elsősorban tűlevelű állományokról volt szó, melyek közt hatalmas pusztítást vitt végbe több szúfaj - emlékezett a nehéz időkre Vaski László, a Zalaerdő munkatársa: - Ezek a kártevők amúgy folyamatosan jelen vannak az arborétumban, de ha a fák elegendő nedvességhez jutnak a talajból és nincsenek legyengülve, ha védekezésként megfelelő mennyiségben tudnak gyantát termelni, nincsenek tőlük veszélyben.
Az arborétumban - mint az azt közvetlenül üzemeltető Letenyei Erdészet igazgatója, Kovács Ferenc elmondta - egyelőre nincsenek nyomai az idei szárazságnak. Hozzátette: májusban bőséges esők áztatták a környéket, akkor képződhetett olyan tartalék a talajban, ami segített a fák-nak átvészelni ezeket a heteket.
- A szú miatt 2003-2004-ben tarra vágott parcellák felújításain is jól látszik a májusi kedvező időjárás nyoma, régen hajtottak olyan szépen ezek a kis fák, mint az idén - fogalmazott Kovács Ferenc. - Ugyanakkor nem lehetünk egészen nyugodtak, hiszen egy erdőben a dolgok lassabban történnek, több hónap, akár év is beletelhet, míg az aszály okozta károk megmutatkoznak.
A megye erdei pedig - fűzte hozzá Vaski László -, főként a tavasszal is kevesebb csapadékot kapott északon, produkálják a figyelmeztető jeleket: sok helyütt már most őszi színeket hoznak a fák.
A három-négy évvel ezelőtti szútámadás okozta száradás és a nyomában járó fakitermelés után persze rögtön készültek tervek az arborétum fejlesztésére - hogy az ide látogató turisták elé továbbra is megfelelő szépségek táruljanak. A letarolt parcellákon egyelőre még csak növögetnek a majdani sudár fák - hiába, az igazgató szavaival élve: ilyen helyen minden lassabban történik... -, ám a kárból és a kényszerűségből amúgy igyekeznek előnyt is kovácsolni: átalakítják, nézőbarátabbá teszik az erdőt, s emeltek több új létesítményt is a turisták örömére.
- Abban a parcellában ott szemközt ugyancsak a szú áldozatává váltak a fák, s ha már így alakult, úgy döntöttünk: nem telepítjük újra egybefüggő erdőnek, hanem padokat teszünk majd a mellette futó gyalogútra, ahonnan fenséges kilátás nyílik az arborétumra - mutatta Kovács Ferenc az egyik friss fejlesztés harmadik emeletéről: az arborétum legmagasabb pontján ugyanis nemrég kilátó épült, s aki innen szétnéz, biztos nem fogja hiábavaló erőfeszítésnek tekinteni a megelőző, mintegy negyedórás, döntően hegynek fel megtett sétát. - Ezen kívül építettünk tűzrakóhelyeket is, illetve a kis tó partjára egy új esőbeállót, mert a régi bizony már a park szégyenének számított. Volt egy konstrukciós hibája , amit most kiküszöböltünk: földig ért a teteje és ez sok látogatót (150 fős gyerekcsoportoknál amúgy is mindig van valami kis kár) arra inspirált, hogy felszaladjon rajta. Ebbe is ment szegény tönkre. Amúgy a fák telepítésénél továbbra is a néhány éve felvett irányvonalat követjük: a korábbi, vidékünkön nem honos tűlevelű fajok helyét egyre inkább lombos fák veszik át, remélem minden vendégünk gyönyörűségére.
És az arborétum legfőbb szépségéről, a májusban pompázó rododendronokról még nem is beszéltünk - de ennek is megvan az oka. Hiszen ezek a virágok szerencsére minden baj nélkül vészelték át a pár év előtti és az idei szárazságot is.
Közben folyamatos a vadászházként működő (s amúgy a nagyközönség előtt zárt) néhai kastélyt övező háromhektáros park megújítása is. A kihívás különleges, hiszen a hatalmas, szorosan egymás mellett álló fák közül nem egyszerű feladat a többiek megrongálása nélkül kivenni egy-egy beteg példányt - viszont muszáj, már csak biztonsági szempontokból is.
Közben ügyelni kell a mértékre, hogy a park folyamatosan szép maradjon, hiszen a pótlás nem megy egyik nap-ról a másikra. Tudjuk - az erdőben minden lassabban történik...
Varga Andor