Egyedi eljárással konzerválják a páratlan leletet Négy fa már látható szerda óta a miskolci Herman Ottó Múzeumban az egy hónapja felszínre került nagyszabású bükkábrányi lelet darabjai közül. A lignitbányában talált nyolcmillió éves fák különlegessége, hogy eredeti helyükön, álló helyzetben konzerválódtak, így évgyűrűik alapján akár az egykori klíma is rekonstruálható.
A mocsáriciprus-erdő fáinak megbolygatása súlyos nehézségekkel szembesítette a szakembereket, ugyanis az egydülálló lelet konzerválása – korábbi tapasztalat hiányában – egy teljesen új technika kidolgozását tette szükségessé. A Herman Ottó Múzeum munkatársainak négy fát sikerült megmenteniük, de kritikák azért őket is érik.
Veres János, a kutatás vezetője lapunknak elmondta, hogy a támadásokban és az egyre-másra felbukkanó ellenvéleményekben az a legmegdöbbentőbb, hogy csupa olyan szakembertől érkeznek, akik nem jártak kint a terepen, nincsenek tisztában a valódi körülményekkel. Komoly szakmai munkát jelentett eldönteni, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de az egyértelmű volt, hogy a bányából ki kell menteni a maradványokat, hiszen amikor egy hónappal ezelőtt felszínre kerültek a leletek, akkor minden mai szennyeződés, pollen, kosz bekerült a fákba, ezért gyors döntésekre volt szükség. A kivitelezéshez azonban semmilyen anyagi támogatás sem állt a múzeum rendelkezésére, így önerőből kellett megoldani mindent. Szerencsére Borsod megyéből több cég is jelentkezett, ők anyagi és tárgyi segítséget egyaránt nyújtottak. Veres János szerint sokan azt sem veszik figyelembe, hogy a leletekre egy működő bányában találtak rá, éppen ezért mielőbb el kellett szállítani a fákat, hogy a lignit kitermelése zavartalanul folytatódhasson.
A Herman Ottó Múzeum munkatársai által kidolgozott konzerválási eljárás működőképesnek tűnik, bár ők is tisztában vannak vele, hogy valószínűleg nem ez az egyetlen lehetőség. A Miskolcra kerülő négy fa köré pavilont építenek a tartósítási folyamatok elvégzéséhez. Elsősorban a leletek víztartalmát kell megőrizniük, hiszen ha kiszáradnak, a fák apró darabokra hullhatnak szét. A nedvesség folyamatos utánpótlása azonban csak elodázza a probléma megoldását, a miskolciak konzerválási folyamatának lényege, hogy a fákban meglévő vizet olyan koncentrátumra cserélik, amely sterilizál, és egy belső tartószerkezetet hoz létre a cellulóz pótlására.
A kezdeti pénzügyi nehézségek után a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól (KÖH) a további munkálatokhoz kapott hárommillió forint előrelépést jelent a múzeumnak, de ez nagyon kevés dologra elég. A fák méretei miatt már magának a pavilonnak és a szükséges infrastruktúrának a megteremtése is hatalmas összegeket igényel. Persze ez nem egyszeri beruházás, hiszen az építményt a múzeum a továbbiakban is hasznosíthatja.
Mezős Tamás, a KÖH elnöke is aggódik a bükkábrányi leletek miatt, a kitakart fák sorsáról ugyanis hetekig tanácskoztak, s ez idő alatt is erősen károsodtak. Mezős Tamás szerint nincs biztosíték arra, hogy a három hét alatt kitalált konzerválási eljárás hatásos lesz, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy még sohasem volt hasonló felfedezés a világon, s így minden konzerválási megoldás eredménye bizonytalan.
A KÖH elnöke sajnálja azt is, hogy a Herman Ottó Múzeumba bevitt fáknak levágták a tuskóját. Építészként ismer olyan technikát, amellyel épületek alapfalát vágják át. Ezt a módszert Bükkábrányban is érdemes lett volna alkalmazni, hiszen segítségével olyan mélységben vághatták volna el a fákat, amely a bemutatást is izgalmasabbá tehette volna.
Az utóbbi napokban folyamatosan érkeznek az érdeklődők a Herman Ottó Múzeumba, hogy láthassák a nyolcmillió éves leleteket és az egy hónapja látogatható háttérkiállítást. A téma további megvitatása érdekében augusztus 28-ára fa-szakrestaurátori konferenciát hívnak össze Miskolcon a KÖH szervezésében, amelynek eredményét nemzetközi szakemberekkel is véleményeztetik majd.
Eközben Bükkábrányban a Környezetvédelmi Minisztérium még csak a napokban állt neki a megmaradó fák kimentésének, s csupán remélni lehet, hogy nincs még túl késő. Frum Zsuzsa