Téma: vízgazdálkodás kontra természetvédelem Első fokon elutasította az Aranyos-völgybe tervezett szivattyús energiatározó környezetvédelmi engedélykérelmét a zöldhatóság. Szükség van rá vagy sem? Az egyértelmű válasz nem csak a zempléni településen hiányzik.
A mintegy hat kilométer hosszú Aranyos-völgy a déli-Zemplén legszebb tájain, Aranyospuszta, Sima és az úgynevezett Magyar-rét között kanyarog. A jórészt meredek falak övezte teknő keleti végét egy három kilométeres horpadás, a Hideg-völgy zárja le. A táj uralkodó fafajtája a cser, de előfordul itt bükk, gyertyán és különböző fenyők is. A vidék népszerű kirándulóközpont: az autós és gyalogos turisták különösen a völgy felső végét, a már említett Magyar-rétet, illetve a közelében található parkolót kedvelik. Innen ugyanis csodálatos kilátás nyílik mind Erdőbénye, mind a környező, döntően négyszáz méter fölötti hegyek felé.
Egy kis technika
A két, egymásba nyíló völgy adottságai közé tartozik, hogy csak egy irányban, Aranyospuszta felé nyitottak, azaz szinte tálcán kínálják magukat egy víztározó létesítésére – mondta Lukács András László, akit családjával egy aranyos-völgyi parkolóban, szalonnázás közben szólítottunk meg. Az idős, az ügyben meglepően jártasnak tűnő férfi szerint vélhetően e tulajdonság keltette fel a kilencvenes évek elején néhány energetikai szakember figyelmét, és az Antall-kormány hivatalba lépése után nem sokkal elkészítették egy ide szánt szivattyús energiatározó terveit.
Lukács szavaiból kiderült, e különleges üzem két mesterséges tóból, egy alsóból és egy felsőből áll. Az előbbi jellemzően egy völgyben, míg az utóbbi egy hegy tetején kap helyet. Az eljárás roppant egyszerű: éjjel, az olcsó árammal alulról a magasba pumpálják a vizet, majd nappal, amikor jó pénzért lehet értékesíteni az energiát, lezúdítják az alant lévő turbinákra. Mindezt a föld alatt teszik. A szlovákiai Fekete-Vágnál lévő erőműnél például a lift is oda került. A haszon a két ár közötti különbség.
Az aranyos-völgyi tervnek pusztán egyetlen szépséghibája volt: a vízhiány, ám egy ötlettel végül ezt a problémát is kiküszöbölték. A hiányzó, illetve a párolgás miatt óhatatlanul elillanó folyadékot az ide mintegy tizenhat kilométerre lévő Hernádból vagy a távolabbi Bodrogból kívánták pótolni csöveken.
Egy másik falatozó férfi, a Debrecenből érkező Kontyos Imre úgy tudta, egy harminc méter magas gáttal rekesztették volna el Aranyospuszta előtt a völgyeket – itt lett volna az alsó tározó, míg a fölsőnek a Sima község fölé magasodó 684 méter magas Nagy-Korsós hegyet szemelték ki. Ennek tetejére, az erdő helyére szánták a hatalmas, mintegy nyolcmillió köbméteres szigetelt betontartályt.
Ellene szólnak
A beruházásból végül nem lett semmi, mert az 1994-es választások után a Horn-kormány az egészet elvetette. Igaz, 1998 óta rendszeresen előkerült az ötlet, de a terveken túl senki nem jutott. Lukács és Kontyos egyébként a maguk részéről támogatnák a tározót, hiszen energiára mindig szükség lesz, s ez legalább nem sugároz, mint Paks.
Erdőbénye presszójában csütörtök reggel nyolckor három vendég iszogatott. A férfiak vagy húsz esztendeje hallottak először arról, hogy szivattyús energiatározót akarnak valahol a hegyekben építeni. Amikor arról faggattuk őket, örülnének-e a tározónak, tömören annyit mondtak: nem.
Hasonló véleményen van Kántor Dezső, Erdőbénye polgármestere is. A férfi egyébként vagy negyed évszázada értesült először a tervről, amikor még az Aranyos-völgy felső végében lévő Liget-tetői bányában dolgozott. Az ottani művezető, Taller János mutogatta kollégáinak nagy titokban azokat a rajzokat, amelyek az oda szánt tározót és tavat ábrázolták.
Mellette állnak
A ma már csak huszonöt őslakosnak otthont adó Simán van telke és háza a miskolci Lámné Kovács Évának s férjének, Lám Ferencnek. A házaspár nem örülne, ha elcsúfítanák környezetüket. Mint Lámné elmondta, ide a csendért, a nyugalomért és a kristálytiszta, asztmásoknak javallott levegőért jönnek az emberek, akik nem mellékesen súlyos pénzeket áldoztak a házak rendbetételére, s most biztos nem örülnének, ha az ingatlanok elvesztenék értéküket.
A helységben csaknem tizenkét esztendeje egy holland pár is él. A külföldiek néhány hete már nincsenek egyedül: egy ukrán betelepülő is társukul szegődött.
Az aprócska település polgármestere, Takács Vincéné nem akart nyilatkozni a kérdésről: szerinte meg kell várni, amíg kifejlődik az ügy.
Hegedűs Szilárd, a kétszáz lelkes Baskó polgármestere igen tájékozott az ügyben: az összes elérhető dokumentumot elolvasta, s határozottan jó véleménye van a kérdésről. Ő a friss tervekből a négyszáz hektár kiterjedésű üdülőtavas változatot támogatná, amely jelentős turisztikai vonzerőt fejthetne ki. A vízfelület tarka madár- és vízi világot csalogatna ide, amely színesítené a környék vadászati és horgászati kínálatát. Hegedűs bízik abban, hogy a szakhatóságok pártatlanul döntenek, s nem szeretné, ha pártpolitikai csatározások áldozatává válna az ügy. Szavai szerint a környék lakóinak egyéb lehetőség híján a turizmus biztosíthat tisztességes megélhetést, s mivel a víz mellé szívesen jönnek az emberek, ez remek lehetőség lenne a kitörésre.
Lázin Miklós András
Ausztriától Japánig másfél száz tározó a világon
A szivattyús energiatározókat első ízben Svájcban és Olaszországban – a természetes felszíni képződményeket kihasználva – használták még a 19. század utolsó éveiben. Az elv: víztömeg cseréje különböző szintek között. A vizet magasabb szintre pumpálják, majd a lezúduló víz turbinát hajt, és elektromos energiát termel. A magasra szivattyúzott víz ilyen esetben tárolt energia: másodperceken belül – egy szelep vagy zsilip kinyitásával – pótolhatja a kieső energiaforrásokat, szemben például a hőerőművekkel. Hatásfoka nagy, a víz felpumpálására használt elektromos energia 70-85 százaléka visszanyerhető. Ehhez két, egymást kiváltó feltétel szükséges: a viszonylag nagy víztömeg vagy a kivételesen nagy esési magasság. A számítások szerint ezer kilogramm (egy köbméter) víz száz méter magasan potenciálisan 0,227 kW/óra energiát tárol.
Az 1930-as évektől használják a szivattyús energiatározókat a csúcsfogyasztás idején fellépő energiahiány pótlására. Ez idő tájt fejlesztették ki ugyanis az olyan turbinákat, amelyek "hátramenetbe" voltak kapcsolhatók: éjszaka minimális energiafogyasztás idején a turbinák az olcsó árammal vizet pumpáltak a magasan fekvő tározókba, majd a csúcsfogyasztás idején a vízenergiát használva elektromos áramot termeltek. A világon másfél száznál is több szivattyús energiatározó működik, nem véletlenül ott, ahol a természeti környezet erre alkalmas, illetve az energiaforrások szűkösek. Ausztriában kilenc, Németországban tíz, Norvégiában 15, Japánban 16 ilyen tározó működik. Létezik ilyen létesítmény Lengyelországban (6), Csehországban (3), Horvátországban (2), Szlovákiában, Szlovéniában és Horvátországban (1-1) is.
A szivattyús energiatározók újabb nemzedékét az 1950-es évektől kezdve építették szerte a világon, teljesítményük a néhány MW-tól a 2000-ben épült kínai Kuangcsou 2400 MW teljesítményéig erősen változó. A tározók egy része nem tisztán szivattyúkkal, hanem vegyes üzemmódban működik: a természetes vízfolyásokat kihasználva hagyományos vízi erőműként is termeli az energiát. Nem egy esetben a tározók alsó szintje lezárt, elhagyatott bánya a föld alatt.
Néhány évvel ezelőtti adatok szerint az Egyesült Államokban a szivattyús energiatározókból származott az elektromos energiatermelés 2,5 százaléka, míg az Európai Unióban ez a szám 5,5 százalék volt. Ezek a tározók hatékonyak ugyan, de a beruházás rendkívül tőkeigényes, és építésükben döntő tényező a természeti környezet.
Megkérdeztük
Illés Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi szakpolitikusa: A hagyományos energiatermeléssel szemben mi az alternatív termelési módokat támogatjuk, így a napenergia, a szélenergia, a geotermikus energia és a biomasszából nyerhető energia hasznosítását. A szivattyús módszer nem természetbarát: a felső víztározó építéséhez le kell borotválni a Zempléni-hegység déli részét, és 31 millió köbméter vizet kell odaszivattyúzni a Hernádból és a Sajóból. Ezen kívül létre kell hozni egy másik, legalább ekkora tározót a völgyben is, amely a lezúduló vizet befogadja. Ezzel tönkreteszik az aranyos-völgyi természetvédelmi környezetet és a Világörökség részének nyilvánított Tokaj-Hegyalját. Szerintünk az elektromos hálózat ingadozását nem így kellene kiküszöbölni, hanem egy párhuzamos villamosenergia-hálózatot kellene kiépíteni. Nem támogatjuk a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítását sem. Ez ezermilliárd forintba kerülne, míg háromszázmilliárdért hétezer szélerőművet lehetne felépíteni s ezzel kiváltani a paksi termelést. Élek a gyanúperrel, hogy a kormányzat azért részesíti előnyben az élettartam-hosszabbító terveket, mert a nagyobb költségekből több közpénzt lehet ellopni is. Az európai uniós szerződés lehetővé tenné, hogy a közös energiapolitika részeként külföldről hozhatnánk be az olcsó villamos energiát. Ezt tervezi Németország is: bezárja az összes működő atomreaktorát, és Franciaországtól importál majd energiát. A németek jelenleg is háromezer megawattnyi energiát termelnek meg a napkollektoraikkal, ez a paksi termelés több mint másfélszerese.
Orosz Sándor, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának szocialista alelnöke: Úgy gondolom, hogy Magyarországon továbbra is önsorsrontás folyik. Ennek megfelelően a jelenlegi vitát is mindenféle fideszes magamutogatás hozta a felszínre. Mintha nem vennék figyelembe, hogy nem a 20. században, hanem a 21. század közepén élünk. Nem lehet a régi sémák szerint gondolkodni, s így természetesen a szivattyú kérdése sem értelmezhető csupán önmagában. Nem az energiatárolás a legnagyobb probléma, hanem hogy miből nyerjük az energiát, és hogy ez biztonságos-e. Ezeket a kérdéseket a Fidesz fel sem veti, így viszont nem lehet értelmesen beszélni a témáról. Egyébként azon is érdemes elgondolkozni, hogy a kormány sem érzéketlenebb a környezetvédelmi kérdésekkel szemben, mint az ország egésze általában. Az sem kérdés – illetve nem az a kérdés –, hogy az erőmű környezetében élőket károsan érinti-e majd az erőmű telepítése. De az egyik esetben azért marasztalnak el minket, mert nem biztosítjuk az ország energiáját, máskor pedig azért, mert nem vagyunk tekintettel a tervezett erőmű környékén élőkre. Akik azonban gondolkodnak, azok a fenntartható fejlődés stratégiájából indulnak ki, márpedig a mai rendszert nem kell fenntartani: nem egy centrumból érkező energiával kell számolni. Hogy ez-e a legjobb technikai megoldás, azt én politikusként nem tudhatom. Ha a Magyar Villamos Művek a meglévő rendszert támogatja, akkor azt kell mondanom, hogy erre valóban nincsen szükség.