A vad halála ünnep és gyász, mondja az igazi vadász tízparancsolata. A nagy területi átrendeződések után, valamint az őzbakszezon lezárultával mától már az elejtett szarvasteríték fölött ünnepelhet és gyászolhat a vadásztársadalom.
Szakadó esőben érkezünk a letenyei központú Adria Vadásztársaság egyik tagjának birtokára - vadászház híján az itt felépített kis lakban gyülekeznek a vadászok. A bejáratnál Vacak, a vadászkutya kedvesen üdvözöl minket, az ajtón belépve rögtön megcsapja orrunkat a frissen készített őzpörkölt fenséges illata, a kemence barátságos meleget áraszt. Nehéz napon vannak túl a vadászok: készülvén a szarvasbőgésre, a társaság legfrekventáltabb területét tették rendbe - megtisztították a lesek környékét, a jó kilátások érdekében nyiladékokat vágtak, s felújították a közelmúlt viharai által megtépázott leseket. Most azonban mindenki az eget kémleli, hisz, bár a vadászatban nem számít sem eső, sem hó, azért egy jelentősebb felhőszakadás meghiúsíthatja az estére tervezett programot.
- Területünk nagyobb része ártéri terep, de a 7-es út mentén vannak mezőgazdasági birtokok, elsősorban kukoricások, ahova a szarvas táplálék reményében előszeretettel beáll - mondja Szamosvári Olivér, a 23 tagot számláló Adria Vadásztársaság elnöke. - Mivel a földtulajdonosokkal jó viszonyt ápolunk, jelentősebb vadkárt ez idáig nem kellett fizetnünk.
Az Adria még 2000-ben szakadt ki egy 12 ezer hektáros vadásztársaságból, azóta tagjai hivatalosan 3100 hektáron gazdálkodnak, bár a vadászható terület a szántóföldek fokozatos növekedése következtében ennél kisebb.
- A nemrég felépült autópálya, s a Mura-híd is jelentős területeket vett el, s bár valamelyest változások észlelhetőek, különösen az apróvadak számában, azért jelentős mértékben nem csökkent a vadállomány - folytatja az elnök. - A vidék a Mura és a holtágak miatt kitűnő vadkacsázó terület, de a nagyvadak minden fajtája is megtalálható itt.
Az idei szezonban 14 szarvast és vaddisznót s 70-72 darab őzet kell kilőniük a vadászoknak. Bár a szarvasbőgés még nem indult be , a kilátások e téren meglehetősen kedvezőek. A tervek szerint a társaság hazai és külföldi, elsősorban osztrák és olasz bérvadászokat is fogad majd.
- Csapatunk nyolc-tíz fős magja rendszeresen vadászik, s részt vesz a felújítási munkálatokban, vannak azonban idős és inaktív tagjaink is, s ez olykor megnehezíti a dolgunkat. Előfordult már, hogy gondot okozott a kötelező selejtezési terv teljesítése - veszi át a szót Tóth Zsolt, a társaság titkára, aki többek között egy namíbiai antilop elejtésével is büszkélkedhet.
- Területünkön gyakran előfordul, hogy egy-egy rudli (kisebb csoport) szarvas és egy-egy konda vaddisznó hirtelen eltűnik. Mikor kint vagyunk lesen, gyakran halljuk, amint a Murán át úszva Horvátország felé tartanak, aztán néhány nap múlva persze visszatérnek - meséli Szamosvári Olivér, miközben az eső elállta után a fegyvereket és távcsöveket készíti elő az esti vadászathoz. - Sajnos az is előfordult már, hogy a Mura partján meglőtt szarvas vagy disznó sebesülten vágott neki az útnak, s a folyóba veszett.
- Most kedvező déli szél fúj, s az eső akár még szerencsét is hozhat, hiszen ilyenkor jobban mozdul a vad, mert bizonytalannak érzi az erdőt - mondja már útban Szüksűrű felé Tánczos István bérvadász, aki nemrégiben három értékes őzbakot is elejtett.
A szerencse azonban rövid időn belül elpártol mellőlünk, hisz mire kiérünk Szüksűrűre, megfordul a szél, a vadak szagot kapnak. Hamarosan az eső is szakadni kezd. Virasztó Szabolcs, a vadászok legifjabbika nem sok esélyt lát a sikerre, erről tanúskodik vállán nyugvó fegyvere is. A fiatalember nagyapáitól örökölte a természet szeretetét, s amint anyagilag megengedhette, vadászni kezdett: négy éve nap mint nap az erdőt, mezőt járja. Lőtt már őzet, szarvast, kacsát és fácánt, idén augusztusban pedig elejtette élete első nagy, 170 kilós vadkanját.
- Számomra a legnagyobb kihívást - rafinált állat lévén - a róka jelenti, nekem ugyanis nem a nagyság, hanem az elejtés körülménye a fontos - mondja halkan a vadászlesen állva, miközben a félhomályban a tájat kémleli.
Hosszú percekig hallgatjuk még, mint kopog az eső a fák széles levelein, néha egy-egy vadkacsa röpül át a kukoricás fölött, s lassan sötétség borul a tájra. Picit várunk még, de mivel a szél továbbra is a vadak számára kedvező, ezúttal zsákmány nélkül távozunk, de ettől senki nem szomorú.
- Ahogy gróf Széchenyi Zsigmond, a nagy vadász mondta: a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás - hangzik el a mindent kifejező mondat, amivel az időközben a vadászlak elé érkező, esőtől csapzott, de derűs társaság minden tagja egyetért.
Ma pedig ünnepelni gyűlnek össze a zalai vadászok a sohollári völgyben, s több társaság is tervezte, hogy az ünnepi terítékre szarvasbikákat szállít. Mi tegnap délelőtt egyről már tudtunk, ami Nagybakónak mellett esett egy akácosnál, a Kis-Balaton Vadásztársaság területén. Takács Tamás tótszerdahelyi vadász az elejtője, aki hét éve vadászik, és ez az első bikája, egyben a legnagyobb élménye. Becslés alapján 8-9 kilós a trófea. Perjési Tamás, a társaság fővadásza volt a szerencsés vadász kísérője.
- Nehéz éven van túl a zalai vadászat, vadgazdálkodás, de így van ez idén az egész országban. Tavaly lejártak a vadgazdálkodási üzemtervek, s újra kellett szervezni a vadászterületeket, új bérleti szerződések köttettek a földtulajdonosokkal - mondja Süle Lajos, a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelési Igazgatóságának vadászati-halászati osztály vezetője, akitől a megye vadászterületeinek és vadgazdálkodóinak helyzetéről érdeklődtünk.
- Az elmúlt időszakban összesen 40 vadászatra jogosult szervezet volt a megyében, az új földbérleti szerződések következtében azonban idén 51-re nőtt a számuk, 11-gyel több lett a vadászterületek száma is. Ezek közül 14 vadászterületen, mintegy 127 ezer hektáron maguk a földtulajdonosok gyakorolják a vadászati jogot, 37 vadászterületet, közel 190 ezer hektárt pedig bérbe adtak, melyeken 36 vadásztársaság és egy mezőgazdasági kft. folytatja a vadgazdálkodást.
A vadászati jogot gyakorlók számának növekedésével osztódtak, kisebbek lettek egyes vadászterületek. Az átalakulás esetenként vitákat, sőt, pereskedést is előidézett. Az osztályvezető nem titkolta, előfordult, hogy az újjáalakuló társaságok nem tudtak megegyezni a vadászterületük új határaiban. A vadgazdálkodás folyamatossága érdekében ezért volt, hogy a hatóság húzta meg a vonalat.
- Az átalakulás egy kicsit elvonta a vadászati vezetők energiáját. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a társaságok nem lőttek annyit, mint az éves tervük lehetővé tette volna - említi a vadászati hatóság képviselője.
A főbb vadfajok esetében ez azt jelenti, hogy a gímszarvasból tervezett 4500 lelövése helyett csak 2900-at ejtettek el. Ennek eredményeképpen az idei szezonra mintegy ezerrel nőtt a gímszarvasok száma, a vadászterületeken működő hivatásos vadászok becslései szerint az állomány száma meghaladja a 6150-et. Hasonló egyedszám-növekedésről szólt az őzek és a vaddisznók esetében is. Előbbieket több mint 10510-re, a disznókat pedig 4476-ra becsülték.
- Idén 3756 gímszarvas, 4765 őz, és 5997 vaddisznó elejtését vették tervbe a zalai vadászok. Nem lesz egyszerű teljesíteni ezeket a terveket, de megvalósítható számok - bizakodik Süle Lajos.
Idén minden eddiginél több új vadász tette le a megyében az állami vadászvizsgát. Őket ma avatják a sohollári ünnepségen.
- Egyre népszerűbb a vadászat, ez abból is látszik, hogy 58-an tették le a vadászvizsgát, közel kétszer annyian, mint tavaly. Szerintem szélesedik az a hazai társadalmi réteg, amely elbírja a vadászattal járó költségeket. Az új vadászaink között egyébként a végzettségüket tekintve diplomástól a szakmunkásig mindenki megtalálható - mondja Nédár Szilveszter, a Zala Megyei Vadászkamara titkára.
A megyei kamara titkárának tapasztalatai szerint a társaságok már nem adják el az összes vadat a bevételek érdekében, mert egyre többen úgy gondolják, nemcsak a külföldieket kell kiszolgálni, hanem a tagság számára kell elsősorban a vadászélményt biztosítani. Itt a lehetőség az idei évadban. Már bőgnek, és többen is vannak a bikák.