Ha tiszta levegőt akarunk, több erdőre, nem bioüzemanyagokkal üzemelő járművekre van szükség.
MAKAI JÓZSEF főmunkatárs szerint a bioüzemanyag-ipart az állami támogatások éltetik.
Igaza van a Magyar Természetvédők Szövetségének: a kormánynak nem kellene támogatnia a bioüzemanyag előállítását. Magyarország ezt az EU-ra hivatkozva teszi, mivel az unió célkitűzése, hogy 2020-ra az üzemanyag-felhasználásának tíz százalékát bibüzemanyagok adják. Ennek érdekében EU-szerte ösztönzik a bioüzemanyagok elterjedését (és nemcsak itt, hanem az Egyesült Államokban is). Ez hibás döntésnek tűnik, és valószínűsíthetően több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.
A bioüzemanyag illúzió. Ám az indokolt társadalmi aggodalmak - a környezetvédelem, a klímaváltozás, a légszennyezés, a gáz-és olajlelőhelyek kimerülése - miatt roppant vonzó illúzió. Ne változtassunk szokásainkon. De azért tegyünk valamit gyermekeinkért. Közlekedjünk zöld üzemanyaggal. Óvjuk meg a Földet. Együnk kukacos almát, és vegyünk őshonos mangót. Szabadítsuk ki Willyt.
A bioüzemanyagok egyik esetben sem tudnak segíteni. Hiszen ugyanazokban a belsőégésű motorokban használják el őket, mint a nem bioelőjelű benzint vagy dízelt. Ugyanúgy kormoznak és szén-dioxidot bocsátanak ki. A bioüzemanyagok elterjedésének szószólói szerint azonban nem többet, mint amennyit a növények növekedésük során lekötöttek. Feltéve, ha figyelmen kívül hagyjuk a bioüzemanyag előállításához szükséges energia mennyiségét és forrását. Az árát nem is említem.
A bioüzemanyagok elterjedésétől azt is remélik, hogy csökkentik a kőolajtól való függést. Ennek a gazdasági hasznán túl lenne egy politikai hozadéka. Ha energiaszükségletünket szántóföldeken biztosíthatnánk, akkor többé nem kellene foglalkozni Oroszországgal és a zűrzavaros Közel-Kelettel (amelynek tragédiáját éppenséggel kőolajkészlete okozza elsősorban).
Csakhogy ez mind puszta marketing. Ugyanis a bio-üzemanyagokban nem a potenciális környezetvédelem az attraktív, hanem az elnyerhető állami támogatások összege. A bio-üzemanyagokból akkor is lenne elég probléma, ha piaci alapon működne az iparág. Az állami beavatkozás - a támogatás - azonban további torzulásokat okoz. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmánya szerint nehéz számszerűsíteni a támogatások összegét, és becslései szerint ez csak az Egyesült Államokban több mint hétmilliárd dollárt tesz ki évente. Az iparágat a támogatások megszerzése (és exkluzív megtartásuk) mozgatja; ha nem így lenne, akkor nem léteznének importvámok, márpedig a világ bio-üzemanyag fogyasztásának alig tíz százalékával kereskednek. Védik a piacokat a trópusi országokból származó bioüzemanyagoktól.
Nyilván jobb lenne, ha liberalizálnák a kereskedelmet, a brazil cukornádetanol jelenleg a legolcsóbb bioüzemanyag, és Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában is fokozni lehetne a
termelést, bevételhez juttatva az ottani termesztőket. Óriási jelentősége lenne, ha Afrika, hogy csak egy példát említsek, segélyezés helyett bekapcsolódhatna a világkereskedelmi
vérkeringésbe.
Ám ez még mindig néni változtat a lényegen: a bioüzemanyag probléma lesz, nem pedig a megoldás. A bioüzemanyagok előállításához termőföldre van szükség, méghozzá egyre
többre. Vagy élelmiszerből lesz kevesebb, vagy erdőkből. Vagy mindkettőből. Brazília a cukornád- és szójaültétvények kedvéért irtja az őserdőket (klimatikus változást okozva), az Egyesült Államokban- pedig drágul az élelmiszer (a kereslet felnyomja az árakat). Az
öntözéshez pedig vízre van szükség: magyar tudósok szerint a „talajaszály" egyik fő oka az energetikai célú növénytermesztés lesz. Vagy megnyugtató lenne, ha szárazságtűrő, genetikailag módosított növényekből nyernénk üzemanyagot?
Ha tiszta levegőt akarunk, több erdőre, nem bioüzemanyagokkal üzemelő járművekre van szükség. Inkább fizetni kellene Brazíliának, hogy a cukornád és a szója helyett hagyja meg az esőerdőit.
Kísérleteznek bioüzemanyagok előállításának úgynevezett „második generációjával", ám ha ezek sikeresek lesznek is, legfeljebb jobb hatásfokot érnek el, és nem váltják ki a kőolajszármazékokat. A kormányok támogathatják a kutatásokat - de az iparágba öntött pénz hosszú távon valószínűleg hibás döntésnek bizonyul.
Volt idő, egyébként, amikor a közlekedés alapja a bioüzemanyag volt. De a lovas szekereknél gyorsabb és megbízhatóbb megoldásra volt szükség. Ez azóta sem változott. Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.