Kevés olyan nyolcszáz lelkes település van Magyarországon, mint a Pest megyei Nagybörzsöny, ahol négy templom, vízimalom, tájház, ifjúsági tábor, halastó és kisvasút várja a kirándulókat. Persze csak akkor érdekes és vonzó a település, ha az idegen letér az Ipoly menti útról, és felkapaszkodik a néhány kilométer távolságban elterülő volt középkori bányászvároshoz, ahol szembesülhet a zsáktelepülés minden örömével és bánatával.
A bányaművelés hanyatlása
Bóna Dániel élő lexikon. Életének felét az egykori bányagazda házában tölti, s mesél a régi bányászélet sanyarúságáról, a Rózsa, a Ludmilla és a Fagyos asszony nevű bányatárókban talált csodálatos ércekről és aranyrögökről, amelyekből pénzt vertek valahol a Felvidéken a távoli ősök a középkorban.
"Nagybörzsönyt csak a Jóisten, az itt élők összefogása és a falusi turizmus mentheti meg" – mondta Bóna Dániel, és távirati stílusban ismertette Nagybörzsöny történetét. A település már az Árpád-kor elején lakott volt, és volt időszak, amikor bizonyos kiváltságokat is kapott, de az évszázadok alatt lassan elfogyott a Börzsöny hegységeiben megnyitott bányák aranya és ezüstje. Aztán jött a filoxéra, és az első nagy világégés, ami után a Felvidék elcsatolásával megindult a település lassú hanyatlása. Ennek ellenére 1941-ben még kétezren éltek itt. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökken a népesség, jelenleg alig nyolcszázan laknak a községben.
Batizi Zoltán önkormányzati képviselő így ír a település történetét ismertető írásában a község honlapján: "A téesz erőszakos megszervezése, és a földek elvesztése után – munkahelyek és megélhetési lehetőség hiányában – még nehezebbé vált az élet, s így egyre többen döntöttek amellett, hogy a városokba költözve elhagyják szülőföldjüket. A folyamatos csapások és viszontagságok eredményeként a község lakossága igen vegyes összetételűvé vált. A falu jellegében magyarrá lett, már csak a hatvan év felettiek beszélik őseik archaikus, az ország mai területén egyedülálló – a mai németeknek teljesen érthetetlen – ónémet nyelvét. A helyi eredetű népesség mellett jelentős létszámú lett a roma nemzetiség, továbbá egyre több lett az ország különböző részeiről ideköltöző, itt házat vásárló család: felismerték a település és környéke szépségét, és kedvező természeti adottságait."
Vendéget hoz az erdei kisvasút
Nagy ünnep volt 2002. szeptember 7. a község életében, mert hosszú kényszerszünet után megszólalt a kis mozdony sípja, és lassú zakatolással elindult Nagyirtásra a két kocsiból álló szerelvény. A kezdeti, romantikus időkben merész tervek születtek, Frey Lajos akkori polgármester szerint új időszak jött el a település lakóinak életében, és arról beszélt a zsurnalisztáknak, hogy a kisvasút újraindítása megmozgatja majd a helyi vállalkozók fantáziáját, és – talán – ismét élhető település lesz Nagybörzsöny.
Horváth István masiniszta azóta több tízezer gyereket és szülőt vitt fel Nagyirtáspusztára. Sok kiránduló kedveli a Kisirtáspusztára szervezett utakat is, amikor tábortűz mellett mulatják át az éjszakát az emberek, mások rókagombát gyűjtenek, a bátrabbak pedig Nagy-Hideghegyen át felmennek a Csóványosra, ahonnan tiszta időben jól látszik a Tátra, és csodálatos kilátás nyílik a Dunakanyarra is.
Az első kirándulók megjelenésével megépültek az első apartmanházak. Elkészült a Gubovics és a Virágos vendégház, a Stibrányi-lak, egész évben üzemel a Hétszilvafás vendégház, de nagyobb csoportokat is el tudnak helyezni az ifjúsági táborban.
Bóna Dániel szerint csak a több évszakot átfogó rendezvények révén lehetne fellendíteni a falusi turizmust: "Összefogásra van szükség, és nem szabadna külön utakon járni. A tájház jelenleg az önkormányzat üzemeltetésében működik, a Szent István-templom, a Szent Miklós-templom, a Bányásztemplom és az evangélikus templom az egyházhoz tartozik, az Antal-féle műemlék vízimalom pedig a malomipari vállalat kezelésében működik. A kezdeti időkben lovas kocsikkal vitték egyik helyről a másikra az ide érkezőket, volt is erre igény, de valahogyan lecsengett a kezdeményezés, és most szegényebbek vagyunk mindnyájan" – véli Bóna Dániel.
A cefre szaga, vagy illata
"Nyáron megtelik élettel a község, érkeznek vendégek messzi országokból és a szomszédos Felvidékről is. Amióta zakatol a kisvonat, azóta megváltozott az élet, mert a hétvégéken nagy a nyüzsgés. Jómagam akkor köteleztem el magam a falusi vendéglátás mellett, amikor levetettem a vámosok sokak által irigyelt egyenruháját" – emlékezett vissza az új idők kezdeteire Gubovics Gusztáv.
A történetből kiderül, hogy visszatérő vendégei vannak a Gubovics-vendégháznak, és már arra is volt példa, hogy az újév első estéjén akarták lefoglalni a következő szilveszterre a házat. Az idén nyáron Párizs mellől érkezett egy család, de a ház jó hírét adják tovább a holland turisták is, akik nyaranta itt keresik a lelki és fizikai felfrissülést.
"Csak a falusi turizmusból nem lehet megélni, de tisztességes mellékjövedelemre tehet szert az ember, ha becsületesen végzi a dolgát. Most egyre többen vagyunk, akik vendégfogadással foglalkozunk Nagybörzsönyben, de szükség is van erre, mert túljelentkezés van, amikor egy-egy nagyobb csoport jelzi, hogy itt szeretne eltölteni néhány napot" – avat be üzleti megfontolásaiba az egykori vámos.
Civil szerveződésként létrejött a Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért Egyesület: tagjai szívügyüknek tekintik a település mindennapjainak jobbítását. Kezdeményezésükre megtartották a Hűvös pincék, forró kemencék elnevezésű rendezvényt, amely új színt hozott a falusi turizmusba. Füstöltek a tűzhelyek, és a látogatók megkóstolhatták a börzsönyi lepényt, a különböző kalácsokat, a borkedvelők pedig ismerkedtek a hegyoldal borával.
"Valamikor messze földön híresek voltak a nagybörzsönyi borok. Szekerekkel szállították Vácra, Esztergomba és a felvidéki Lévára, de sajnálatos módon amivel nem tudott elbánni a filoxéra, azzal elbántak a kommunisták. A szőlősgazdák életét sanyargatták a sok adóval, az ültetvények egy részét megsemmisítették, a mostani fiatalok pedig már nem látnak fantáziát a szőlőtelepítésben" – meséli Gubovics Gusztáv.
Ő élni akar a lehetőséggel, és vendégasztalt akar működtetni, mert így értékesíteni tudja majd a helyi termékeket: a börzsönyi lepényt, a helyileg készített lekvárt és szörpöt, de az sem elképzelhetetlen, hogy vendégeit elviszi majd a helyi szeszfőzdébe csodát látni.
"Tudja, az emberek nem egyformák. Az egyik azt mondja, hogy büdös a cefre szaga, legtöbbjük viszont – tanult újságírók, gépkocsivezetők, színészek, sebészorvosok és más egyszerű halandó emberek – elájul a cefre mindent átölelő és megsimogató kéjes illatától".