MANAPSÁG az idénygyümölcs mellé bevágódott az idénybűnözés is. Ilyen a falopás. Ősszel felkerekednek a profi gépekkel felszerelt favágók, gyors munkájuk eredménye pedig az esetek többségében nem tárgyi bizonyítékként, hanem a kályhákban, hamuként végzi.
A TOLVAJOK okozta kárt meghatározzák ugyan, de a veszteség valójában ennek sokszorosa. A tulajdonosnak, erdőhasználónak ugyanis az erdőtörvény szerint gondoskodnia kell a védelemről, lopás esetén pedig újra kell telepítenie, ami iszonyatos költség. Gyakran elhangzik: a jogszabály igazságtalan. Ezzel nehéz volna vitatkozni, ennek ellenéré azt hiszem, hogy a közérdek fontosabb az egyéni érdeknél. A közérdek pedig az, hogy ami erdő volt, az is maradjon. ERDŐTÖRVÉNYÜNK nem saját találmány, a német modellt követjük. Lehetne persze másként is, csak az nem vezet sehova. Olaszországban például úgy szól a jogszabály, hogy az erdőt tíz évig nem kell újratelepíteni. Ettől kezdve szokás némi gyújtogatással elősegíteni azt, hogy a fák helyét mamutépítkezések válthassák fel. Saját leleményességünket ismerve jobb nekünk a szigorú német modell. CSAK AZT NEM értem, hogy ennek ellenére miért látok egyre több vágást, és egyre kevesebb telepítést.
TAKÁCS VALENTINA