2007. október 30.
Magyarország területének csaknem húsz százalékát, egymillió-nyolcszázezer hektárt erdő borítja. A faállomány az európaitól jellemzően eltér: 85 százalékban lombos erdőkből áll, és csak tizenöt százalék a tűlevelű. A rengetegben járó ember legtöbbször akáccal és tölggyel találkozhat, de a fenyőerdők is jelentős területen találhatók. Ezenkívül számottevő az összetételben a cser, a bükk és a gyertyán, valamint a hazai nyár és a nemesnyár. Erdőségeink mintegy ötven százaléka található természetközeli, azaz kevésbé bolygatott helyeken.
A hazai mezőgazdaság fontos része az erdőgazdálkodás, a szántó után az erdő a második legnagyobb munkaadó. Az évi hétmillió köbméteres fakitermelés ellenére a hosszú távú tervek szerint növekedhet az erdős részek nagysága. A szakemberek évente több tízezer hektáron végeznek úgynevezett erdőfelújítási munkálatokat és tízezer hektáron felüli a fával frissen betelepített területek nagysága.
A kilencvenes évek derekán, a privatizációs folyamatok beindulásakor nyílt lehetőség először a rengetegek magánkézbe kerülésére. Mára a fával borított termőföldeknek nagyjából a hatvan százaléka van állami kézben, míg a fennmaradó rész magántulajdonban. Az erdőtulajdonosokat a számos jog mellett szigorú szabályok sora köti. Ezek kikerülésére gyakran hajléktalanok nevére vásároltak óriási, egybefüggő erdősterületeket, amelyeket aztán gyakorlatilag letaroltak, a hatóság pedig bottal üthette a nyomukat. A magán-erdőgazdálkodás fejlesztésében sürgető feladat a jelenleg nem művelt területeken az erdőgazdálkodási tevékenység beindítása. Ez elősegíti e területek gazdasági életbe való bevonását és a közcélú feladatokban történő részvételét is.
Az európai uniós csatlakozásunk óta csökkent a mezőgazdasági művelésű területek nagysága, a hosszú távú tervek szerint ezeket is fákkal telepítik be. Ezzel amellett, hogy javul a táj környezeti állapota és a környezetvédelmi szempontból fontos biodiverzitás, azaz a fajok sokszínűsége, a turizmus fejlesztéséhez és a vidéki élet minőségének javulásához is hozzájárulnak.
Nem mellékesen érdemes közbevetni: e célra mintegy egymillió hektár áll rendelkezésre Magyarországon. A szakemberek szerint a parlagon maradt részekre nem akácot, hanem elsősorban bükköt és csert, valamint tölgyet és néhány helyre fenyőt kellene ültetni.
