Magyar erdők: pontokba szedett jövő
A magyar erdők jövőjéről szervezett szakmai konferenciát a Népszabadság. A Budapesten lezajlott tanácskozáson vészharangot senki nem kongatott. A vitából annyi mindenesetre kiderült, hogy két markáns irányzat létezik, eltérő hangsúlyokkal: az erdőgazdálkodóké és a természetvédőké.
Az összes hazai erdőre kidolgozott, 2015-ig szóló Nemzeti Erdőprogram főbb céljait Benedek Fülöp, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) szakállamtitkára ismertette. Ebbe a tíz pontba éppúgy beletartozik a hatvan százalékot kitevő állami és a magán-erdőgazdálkodás fejlesztése, mint a további erdők telepítése és az erdőszerkezet átalakítása, az ésszerű fahasznosítás és a fenntartható vadgazdálkodás, a kutatás- és oktatásfejlesztés. Mindezekkel kapcsolatban legföljebb eltérő megközelítéseket lehetett a hozzászólásokból kihüvelyezni, érdemi nézeteltérést nem.
Abban már látszott nézeteltérés, hogy mit is jelent a természetvédelem az erdőkben. A Nemzeti Erdőprogram erre vonatkozó pontja megállapítja: "A természeti értékek és területek védelmét, az erdők biológiai sokféleségének megőrzését nem lehet kizárólag védetté nyilvánított objektumokra (például fajokra, élőhelyekre, területekre) korlátozni, hanem az erdei ökoszisztémák természet közeli erdőgazdálkodási módszerekkel történő általános védelmét, kezelését kell megvalósítani." Kérdés, milyen erdőgazdálkodási módszerek minősíthetők "természet közelinek".
A természetvédők álláspontját megfogalmazó Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója szerint a tarvágás semmiképpen nem tekinthető annak, és ezt ki kellene iktatni a gazdálkodók eszköztárából. Az állami erdőgazdálkodók részéről azonban többen is védelmükbe vették ezt a módszert, mondván: bizonyos körülmények között a tarvágás elfogadható, illetve olyan lassan növő, őshonos fafajok esetében, mint a bükk, az erdőfelújítás legbiztosabb módszere. Az álláspontok nem látszottak közeledni, s az erdőgazdálkodók részéről olyan igény is megfogalmazódott, hogy a természetvédők "tartsák tiszteletben a status quót", magyarán: ne akarjanak újabb és újabb erdőterületeket védetté nyilváníttatni. Alighanem kevesen hallották meg Faragó Sándornak, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorának pragmatikus megjegyzését: "A kezelés módját mindig az adott erdő elsődleges rendeltetéséhez kell igazítani."
A hallottak alapján úgy tűnik, lehiggadtak a kedélyek a közelmúlt egy másik, az erdőket érintő vitájával kapcsolatban. Ma már senki sem gondolja, hogy a biomassza-erőművek tűzifával történő fűtése létükben veszélyeztetné erdeinket. A három nagy erőmű belépése okozott ugyan átmeneti zavarokat a fafeldolgozók alapanyag-ellátásában, de mára egyensúly alakult ki a kereslet és a kínálat között, sőt a tavalyi enyhe tél következtében Nyugat-Magyarországon eladatlan többletkészletek halmozódtak fel.