Miért kellene a kipucolt cipőnkkel otthon gubbasztanunk a Mikulásra várva, amikor az erdőben is találkozhatunk vele Felsőtárkányban?
- Juj de jó, juj de jó! - ugrándozik örömében két pöttöm, overallba, füles sapkába öltöztetett kisgyerek.
Az anyukáik a tekintetükkel simogatják őket, aztán egymásra néznek, s láthatóan egyetértenek: okosan döntöttek, hogy kijöttek Felsőtárkányba. Az erdei kisvonat indulásra kész. A masiniszta fején alkalomhoz illő fehér bojtos, piros színű Mikulás-sapka. A karácsonyi díszekkel, fenyőgallyakkal ékesített szerelvényben barátságos meleget ad a fával fűtött vaskályha. Az egri Deák Ferenc Óvoda Napraforgó csoportja igazán otthonosan érzi magát, dalokkal, versekkel készülnek a nagy-nagy találkára. A gőzös füttyjelet hallatva pöfögve elindul. - Hű, de zötyögős - nevetgél egy kisfiú. - Az óvó néni azt mondta, hogy az erdőben vár minket a Mikulás - osztja meg velem közlékenyen a jó hírt egy hatévesforma kislány. - Szerintem a Stimecz-házban lakik... - jegyzi meg mindentudóan egy parányi bölcs. - Nem igaz! - torkollja le csoporttársa. - A Télapó az Északi-sarkon lakik. Ide csak eljön, hogy elhozza nekünk az ajándékot. A félreinformált kisfiú menti a menthetőt: - Jó. Lehet, hogy ott lakik, de most biztos a Stimecz-házban éjszakázott. Vitatkozásra nincs idő. Mata Sándorné, Zsuzsa óvónő újabb vers közös elmondására buzdítja a gyerekeket. Előzőleg gyors közvélemény-kutatás: ugyan melyik mondóka legyen a következő? A három és fél éves Berta Péter azt indítványozza, hogy mondják a homokosat. Az óvónő kolléganőjére, Kelemenné Hegyi Katalinra sandít kérdően. Melyikre gondolhat Peti? Sem neki, sem a nagyobbacska csoporttársaknak nincs tippjük. Kérik az ötletadót, hogy idézzen belőle valamit. Petike a homlokát ráncolva összpontosít, s mond néhány szót. Zsuzsa óvónőnek leesik a tantusz, már fújják is a pici kedvencét. - Hol volt ebben a homok? - kérdem értetlenkedve a pedagógusoktól. - Sehol - adják meg a választ. - A kicsik hallás után tanulják a verseket, bizonyos szavakat rosszul értenek, oda nem illő fogalmakkal társítják. Az is lehet, hogy megtetszett neki ez a mondóka, és a homokozóban gyakorolta. A családjukkal gyakran kiránduló gyerekek lelkesen jelentik, hogy hamarosan megláthatjuk az ablakon át a vadaskert lakóit. De már csak a muflonok fenekét pillanthatjuk meg, amint a zakatoló vonatunktól megriadva, az etetőtől távoli csalitban keresnek menedéket. Amint a kanyargó, befagyott szélű patakocska mellett visz az utunk, Zsuzsa óvónő a jégről és a dérről beszél. Vegyes korösszetételű csoport lévén, a nagyobbak közbevetésekkel egészítik ki mondandóját, míg az aprónép ámulattal figyeli az okosokat. Alig negyedóra múltán megérkezünk a végállomásra. A fedett szín alatt meleg teával és pogácsával kínálják a vendégeket az erdészek. A gyerekek se enni, se inni nem tudnak az izgalomtól: vaj'' hol késhet a Mikulás? Aztán a legszemfülesebb megpillantja a fák között, a domboldalon leereszkedő piros ruhás, hófehér szakállú apót. Aki persze csak messziről tűnik öregnek. Ahogy közelít, egyre fürgébb, s a kákán is csomót találó fotós kollégám óvatosan felém súgja: "fülbevalót visel". Szerencsére a gyerekek nem veszik észre, vagy ha mégis, hát nem teszik szóvá: nini, a Mikulás divatol. Kedvesen fogadják, s némi óvónői buzdításra bátran előadják a kisvonaton már begyakorolt műsort. Mi más lenne a jutalom, mint szaloncukor? A Mikulás kinyitja a hatalmas zsákját, s mindenki vehet belőle. Aki hajlandó az önálló produkcióra, mint például Turcsányi Lili és Kocsik Nóri, az ráadást kap a puttonyból. - És hol vannak a rénszarvasok? - firtatja egy élelmes fiúcska. A Mikulás azonban kész a válasszal: - Fenn hagytam őket a hegyen, hadd pihenjenek a kunyhó mellett, ahol töltöttem az éjszakát. Az álmomat őzikék és mókusok vigyázták. A kicsik ámulattal hallgatják. A nagyobbak közül az egyik újabb ötlettel rukkol elő: - Ha felmennénk veled a hegyre, vinnél minket egy kört a szánkódon? - Óh, most nem alkalmas - vágja ki magát a Mikulás. - Most rengeteg a dolgom. Még hozzátok is jövök az óvodába, hozok nektek csomagot. - Nekem egy dínót hozzál! - kéri egy kissrác. - Hm. Dínót? - szabódik a Mikulás. - Majd még meggondolom. A csoport tagjai közül néhányan érdekesebbnek tartják a "jó öregnél" a befagyott víztócsa jegének feltörését a cipőtalpukkal. Ám a legtöbben mindaddig körötte téblábolnak, míg búcsút nem mond, s vissza nem indul a fák közé. A vonaton Borsó József, az Egererdő Zrt. felsőtárkányi vasúti üzemvezetője újabb ajándékkal kedveskedik. Szarvasos kártyanaptárt oszt az utasoknak, akik azt számolgatják, hányat kell még aludni, míg telerakja cipőjüket a Mikulás. égyessy Zita
Nem üzleti megfontolásból szervezték Az Egererdő Zrt. minden évben elindítja a Mikulás-vonatot Felsőtárkányból. Vélhetően kevesen tudnak erről a lehetőségről, mert tegnap csak egyetlen csoport - szülői javaslatra az egri Deák Ferenc Óvoda napraforgói - jelentkezett. Pedig a jegy csupán 320 forint, s egy felejthetetlen élménnyel gazdagodnak a gyerekek. Ma is elindítják a vonatot, ha van rá érdeklődő. Holnap pedig a felsőtárkányi óvodások utaznak ki a Stimecz-házhoz, s aki kedvet érez, csatlakozhat hozzájuk.